2000 Versei

LÍVIA


Még rügyekben aludt a lomb,
Havas könnyeket sírt a domb,
Mikor száguldott autónk
Toronto röptere felé.

Magunk se tudtuk kit várunk,
A fényképed nem volt nálunk,
De annyit mindketten tudtunk,
Hogy fiatal vagy és csinos.

A kijáratnál tömeg állt,
Mindenki valakire várt,
Sokan örömükben sírtak,
Örömkönnyeik potyogtak.

Kezemben egy papírlappal:
"Lívia" szó felirattal
Vártunk téged türelemmel;
Vártuk, hogy majd jelentkezel

S végül ott álltál előttünk,
Megcsókoltunk, megöleltünk,
S egy röpke pillanat alatt
Életednek része lettünk.


2000. október 17.
Delhi, Ontario


KISCICÁD


Mikor láttam kiscicád fényképét,
Amit a nővéred küldött neked,
Gondoltam, hogy a szüli napodra
Egy parányi mackót veszek.

Fehér mackót sehol sem találtunk,
Csak egy mókus nagyságnyi egeret,
De gondold azt, hogy e Miki egér
Téged hűséges cicusként szeret.

Tedd az ágyadra, és ha lefekszel
Öleld magadhoz mindkét kezeddel;
Szorítsd meg, mintha kiscicád volna,
Vele alhatsz, nincsen benne bolha.


2000. október 18.
Delhi, Ontario
(A nõvéred levele október 16-án jött)


NEVED


Nevednek kellemes íze van: Lívia.
Kóstolgatom kora reggel és éjszaka,
Nyelvem és torkom zamatával van tele.

Neved fülembe cseng, mint az estharangszó,
Andalító, áhítatra hívogató;
Meleg hang, mit felém hoz a puszták szele.

Neved robogó gyorsvonatként zakatol,
Mögötted lévő távolságokról dalol,
És mesél nehéz napokról, s örömről.

Neved, mint őserdők dobja, bennem zenél,
Hangjára szívem felgyorsul és táncra kél;
Börtönbe csukott rabként dobog, dörömböl.

Neved olyan, mint egy kertben a liliom,
Minden betűje lágy, selymes virágszirom,
Elbódít és elkábít bűvös illata.

Neved egy csörgedező patak is nekem
Friss forrásvizével kíséri életem,
És egyre csobogja: Lívia, Lívia.


2000. október 25.
Delhi, Ontario


KELL EGY SZÓ


Kell egy szó, egy biztató szó,
amitől újjászületik
bennem a remény.

Kell egy szó, bátorító szó,
amivel tovább megyek én.

Kell egy szó, mitől jobb leszek,
mitõl olyat is tehetek,
amire nincs is erőm.

Kell egy szó, lelkesítő szó,
mi átformálja bensőm.

De körülöttem csend honol,
a némaságban nem hallok
egyetlen hangot sem.

Ebben a nagy csendességben
szólj hozzám, Istenem!


2000. október 29.
Delhi, Ontario


EGY JUHARLEVÉL


Távoli hegyekre már havat hint a tél,
S a kertünkben nótát fütyül az őszi szél.
A dér csókkal köszönti a fákat,
És kedvesen megsimogat minden ágat.

Vérbelábadt szemmel néz egy juharlevél,
Egyedül maradt a fán október végén.
Fonnyadt virágokat arat az enyészet,
Letapossa a dús füvet a végzet.

Istenem! Milyen mulandó ez az élet:
A tegnapi virágzás semmivé lett.
Lelkemben tegnap még forrón lángolt a nyár,
S ma rám is az elmúlás hintaja vár.

Beülök csendben, hogy messze, messze menjek,
Drága kedveseim néktek búcsút intek.
Ne sirassatok, ha nem láttok már többé,
Mert senki sem marad e földön örökké.


2000. október 29.
Delhi, Ontario


AZ ELSÕ HÓESÉS


Nagy pelyhekben hullott a hó,
és mint egy fehér takaró
betakarta udvarunkat,
befestette a házakat.

A konyha ablakon át néztem:
fehér lett a rét egészen.
Mint sok szállongó pillangó
balra, jobbra táncolt a hó.

A szél fújta a tánczenét,
az ég is lehunyta szemét,
úgy hallgatta mit mond a szél,
azt súgta: közeleg a tél.

Ahogy a pelyheket nézem
eszembe jutottál nékem.
Látod-e az első havat?
Esik-e ablakod alatt?

Mint egy festmény az első hó,
az emléke maradandó,
de nélküled nem olyan szép,
nekem csak egy fagyos emlék.


2000. november 18.
Delhi, Ontario


BIZTATÓ


Ne félj ha kél a hold,
S ellep a szürkület,
És sötétek lesznek
Ott fenn a fellegek.

Ne félj az árnyéktól,
Ha az ég feketül,
Van ki veled lesz majd,
Nem maradsz egyedül.

Ne félj elindulni,
Új utat keresni,
Ott leszek veled majd,
Ha nem lesz ott senki.

Elindulok veled
Vészen és viharon,
Biztatón kinyújtom
Segélyedre karom.

Kapaszkodj csak belém,
Jó kezekben leszel,
Elkísérlek addig,
Amíg megérkezel.


2000. november 20.
Delhi, Ontario"

NE HIDD

Ne hidd, hogy elfeledtelek,
Naponta gondolok reád,
Ahogy életem vonata
Tenélküled robog tovább.

Hajad selymét most is érzem,
Még ma is hallom hangodat,
Látom ajkadnak mosolyát,
Megsimogatom arcodat.

De elszólított az élet,
Vágyaid szárnyán elmentél.
S bár már nem foghatom kezed,
Az emléked még bennem él.

Ne hidd, hogy elfeledtelek,
Naponta gondolok reád,
Ahogy életem vonata
Tenélküled robog tovább.

Delhi, Ontario
2002. november 27.

ÚJÉV ELÕTT

Én Uram! Teremtõm!
Mit hoz a jövendõm?
Nem tudom, nem tudom.

Járok-e új úton?
Vagy a régit futom?
Nem tudom, nem tudom.

Ér-e majd fájdalom?
Lesz-e dal ajkamon?
Nem tudom, nem tudom.

Én Uram! Teremtõm!
Mi lesz az én jövõm?
Nem tudom, te tudod.

Delhi, Ontario
2002. december 26.

CSOKROT KÖTNÉK
Baksa Aidának

Csokrot kötnék kertünk virágiból;
Van itt ezer arcú rózsa,
nárcisz, tulipán, jácint, liliom,
krókusz, hófény és dália.

Hétrõl hétre új virágok kelnek
ezer sziporkázó színben,
te is meglepõdnél ha látnád
mennyi virágunk van itten.

Csokrot kötnék kertünk virágiból;
elküldeném, de nem lehet,
még zúzmara borítja a fákat,
friss hó takarja kertünket.

Üres kézzel mégsem jövök hozzád,
egy nyár fényképeit hozom,
csokor helyett fogadd e jelképet,
igaz szeretettel adom.

Delhi, Ontario
2003. január 31.

ÉLETEM VONATA

Életem vonata robog,
Fülkémen a kalóz kopog
S szól: közeleg az állomás

Csomag nélkül indultam el,
S közben sok lomot szedtem fel,
De most nélkülük érkezem.

Expresszvonaton jöttem,
Sok, sok terv maradt mögöttem;
S egy álommá vált ifjúság.

A kalóz szólít, menni kell;
Nem játszhatok az élettel,
Már látszik a végállomás...

Delhi, Ontario
2003. február 3.

CSENDESSÉG

A zúzmarás éjben
Csak én vagyok ébren
S egy régi szerelem.

Gondolat foszlányok,
Mint táncoló lányok
Hancúroznak bennem.

Gyermekkori álmom
Szemem elõtt látom,
Bár már nem él szegény.

Elment õ örökre,
Rég el van temetve,
De emléke enyém.

Delhi, Ontario
2003. február 6.

MAGYARORSZÁG

Otthonom már sok volt,
Hazám csak egy: Magyarország.
Te véráztatta föld!
Országom! Nemzetem!
Tiéd vagyok. Az maradok.
Szent vagy, szent vagy nekem.

Delhi, Ontario
2003. február 6.

MIKOR EGYÜTT VOLTUNK

Nem voltak szerelmes szavak,
Nem pironkodtak a falak
Mikor együtt voltam veled.

Még lázas ölelés sem volt,
Felettünk nem fénylett a hold,
Amikor megfogtam kezed.

De belül valami lángolt,
És mint egy tûztündér táncolt,
Égetve sajgó lelkemet.

Benned láttam ifjúságom,
Egy rég elfelejtett álmom,
Mit visszahozni nem lehet.

Delhi, Ontario
2003. február 10.

A CSALÁD A GYÖKÉR

Szótlanul járom létem útjait,
de az élet most arra tanít,
hogy daloljak tovább.

Felveszem lantom, halld üzenetem;
tehozzád szólok úszó jéghegyen
ültetõ honfitárs.

Idegen népek tengerét járjuk,
de az aratást hiába várjuk,
elolvad a kertünk.

Jégtáblánkat a tenger nyeli el,
hívó szavunkra senki se felel;
mindenki idegen.

Miért hányódunk a habok fölött?
Mi az mi minket a nyugathoz köt?
Hol van a gyökerünk?

Itt él családom, itt él a népem,
õk a gyökerek mindenhol nékem,
még a jéghegyen is.

Delhi, Ontario
2003. február 12.

FEBRUÁR

Kihalt kertben fáznak a fák,
A rózsák mély álmukat alusszák
Fagyos hótakaró alatt.

December eleje óta
Befagyott ajkainkon a nóta;
Birkózunk a téli széllel.

Vágyom virágok illatát,
Várom a tavasz fenséges dalát:
A csicsergõ madárhadat.

De hiába sóhajtozok,
Ezek csak a februári napok,
És a tél még tovább marad.

Delhi, Ontario
2003. február 15.

KOMPOZÍCIÓ AZ ERIE TÓNÁL

Tudtam mit akarok látni a fényképen:
Színes vitorlájú hajót az öbölben;
Porladó hullámokat a parti sziklán;
Bárányfelhõket a világos kék ég alján;
Napfény csillogását fehér sirályokon;
S mögöttük világítótorony ragyogjon;
Az elõtérben legyenek zöld parti fák;
Homokban játszó fiúcskák és leánykák...

Kilenc esztendõn át lejártam a tóra,
Vártam, hogy mikor jön majd el az az óra,
Amikor a részletek mind együtt lesznek,
Azok, amiket magam elé képzelek.
Nem is tudom hány száz fényképet vettem ott,
De a képrõl valami mindig hiányzott.
Az életünk is ilyen kompozíció:
Valami mindig hiányzik, de azért jó.

Delhi, Ontario
2003. február 19.

FEBRUÁRI LÁTOGATÓ

Februári látogató állt kapunknál,
Le s fel járkált a hólepte bejáratnál.
Szerettem volna behívni az udvarra,
A hideg és az éhség hozzánk zavarta.

Csak állt a kerítésnél, befelé nézett,
Készítettem róla egy néhány fényképet.
Majd láttam az utcánk közepén kapargat,
Rádudáltak az autók és lelassultak.

Kegyetlenül hideg a tél, mindenütt hó,
Sem embernek, sem állatnak ez nem való.
Hó takar erdõt és mezõt, üres a has,
Azért lett vendégünk ma egy fácánkakas.

Delhi, Ontario
2003. február 19.

VIHAR SODORTA

Vihar sodorta le fészkünket,
Üresen maradt egy száraz ág;
Nem nõ rajta több falevél,
Költözik innen az ifjúság.

Elmentek fiaim és lányom,
Otthonunkba vissza nem jönnek;
Nem mondják többé: Édesapám!
Kiürülnek a magyar fészkek.

Árván zokogunk a nagy csendben,
Mert nekünk nem maradt semmi más,
Csak egy viharnak üzenete:
Csillogó könny és bús sóhajtás.

Itt vagyunk a nagy idegenben,
A gyermekeink beolvadnak.
Uram Isten! Ha õk elmentek,
Minket azért tarts meg magyarnak.

Delhi, Ontario
2003. február 22.

AIDÁNAK

A hasadó hajnal leánya vagy,
Körötted most ébred a kikelet.
Az aranyló naptól olvad a fagy,
Bimbóból rózsa lesz az életed.

Ma még mélyen szunnyad a hóvirág,
A rügyekben némán alszik a lomb,
De holnapra már más lesz a világ:
Tavaszról üzen majd néked a domb.

Ha a vándor fecskék visszatérnek,
S gólyák kelepelnek a házakon,
Új tavasza jön el az életnek,
Már túl leszel a téli álmokon.

Ne sürgesd, hogy jöjjön a kikelet!
Ne akarj hamar rózsává lenni!
Ne kívánd a lángoló szerelmet!
Idõvel a nyár is el fog múlni.

Delhi, Ontario
2003. február 22.

NINCSENEK NEVES ÕSEIM

Nincsenek neves õseim,
Mind egyszerû munkás emberek.
Nem az a fontos honnan jövök,
Hanem az, hogy hova megyek.

Az én vérem sem pirosabb,
Mint a falusi paraszt vére,
Vagy feketébb, mint egy királyé;
Nem cserélnék szívet véle.

Az vagyok, kinek születtem:
Szívben, lélekben igaz magyar,
Aki még az idegenben is
Népének mindig jót akar.

Buzgón biztatom népemet,
Hogy õrizzük, ápoljuk múltunk,
Mert Isten magyarnak teremtett,
És mi azok is maradunk.

Delhi, Ontario
2003. február 24.

ÁPRILISI HAJNAL

Bagoly szárnyakon száll tova a sötét,
Ahogy repül nem is hallom neszét.
Látóhatár mögött a vöröslõ nap
A sötétbõl egy utolsót harap;
Majd menekül fáradtan nyugatra,
Bársony leplét maga mögött hagyva.
Mikor az éj végleg tovanyargal
Egy új hajnalt köszönt a madárdal.

E hajnal se különb a többinél,
Mégis valami új titkot mesél:
Egy új születésnaphoz érkeztünk,
Gyûlnek az évtizedek mögöttünk.
Ahogy gyúlnak, alusznak a fények,
Úgy gyûlnek és nõnek az emlékek.
Harminchetedszer köszöntlek párom:
Mind, ami szép szívembõl kívánom.

Delhi, Ontario
2003. április 27.

UNOKÁIM

Az idõsebb leány õsszel kezdi az iskolát,
A fiatalabb egy éve járja az óvodát.
Uram Isten! Hihetetlen, hogy mennyire nõnek!
Bevallom nagyon fáj, hogy még nem is láttam õket.

Más országban laknak, s bár a lányom küld fényképet,
Nagyobb lenne örömünk, ha közöttünk élnének.
Úgy szétszórt bennünket a sors, mint búzaszemeket,
Más talajban, más gyökérrel éljük az életet.

Úgy szeretném unokáim magamhoz ölelni,
Mosolygó arcukra nagyapai csókot adni,
Csicsergõ hangjukat személyesen is hallani;
Uram Isten! De jó volna közelükben lakni.

Delhi, Ontario
2003. május 28.

TISZAKARÁD



Aszfalt borítja régi falum utcáit,
De a poros utak emléke még bennem él.
Cammogó tehenes fogatok helyett
Ma a gyors teherautók moraja zenél.

A Bodrogköz sáros világában laktam,
Ott ragadt rám a karádi utak pora,
De bármerre járok én a nagy világban
Lerázni magamról azt nem fogom soha.

Tudom egyszer majd én is por leszek...
Por lesz minden, amit írok és alkotok,
De szülõfalum pora szeretnék lenni,
Közöttetek járni, míg élek és vagyok.


Delhi, Ontario
2003. július 16.

CSERESZNYEFA



A cseresznyefánk gazdagon terem,
De a gyümölcsébõl alig eszem.
Mikor piroslón kacsingat felém
Egyet-kettõt megkóstolok én.
A többit elhordja a madárhad,
Nekem csak az emléke marad.
Eddig nem örültem se a fának,
Még kevésbé az árnyékának.

De nem hiábavaló ez a fa,
Kolibri etetõ van rajta;
Az ablakból nézzük a madarat,
Repülve is egy helyben marad.
Mohón szívja a mézédes vizet,
Láttára a szívünk is megremeg.
Jó érzés, hogy itt is van otthona:
Mégsem olyan hideg ez a Kanada.


Delhi, Ontario
2003. augusztus 13.

MEGSÁRGULT LEVÉL



Te megsárgult levél,
Mennyi dal, költemény
Siratja sorsodat.

Még el se múlt a nyár
Te újból lehullassz már,
Elhagyod ágadat.

Augusztusban járunk,
S már a földön látunk
Fonnyadtan, szárazon.

Léptünk alatt zizegsz,
Hõségben is remegsz
A füves udvaron.

Bár még messze a tél,
Száraz levél lettél;
A világ elfeled.

Én is levél vagyok,
Csendben aláhullok,
Porból porrá leszek.


Delhi, Ontario
2003. augusztus 13.

A CSERESZNYEFÁNK


A cseresznyefánk gazdagon terem,
De a gyümölcsébõl alig eszem.
Mikor piroslón kacsingat felém
Egyet-kettõt megkóstolok én.
A többit elhordja a madárhad,
Nekem csak az emléke marad.
Eddig nem örültem se a fának,
Még kevésbé az árnyékának.

De nem hiábavaló ez a fa,
Kolibri etetõ van rajta;
Az ablakból nézzük a madarat,
Repülve is egy helyben marad.
Mohón szívja a mézédes vizet,
Láttára a szívünk is megremeg.
Jó érzés, hogy itt is van otthona:
Mégsem olyan hideg ez a Kanada.

2003. augusztus 13.
Delhi, Ontario

MAGYAROK KÖZT


Magyarok közt, magyarokért éltem,
Önmagammal keveset törõdtem,
S mikor eljött a nyugdíjas korom
Ráébredtem, hogy nincsen otthonom.

A parókiáról kiköltöztünk,
S öt éve egy szerény házat vettünk.
Pénzünk nem volt, a bank adott kölcsönt,
Amit húsz évig kell törlesztenünk.

Magyarok közt szegénynek maradtam,
De a népemért mindent elvállaltam.
Tíz évig takarító is voltam,
Padlót mostam, vécét is pucoltam.

Technikus és hegesztõ szakmával,
Három egyetemi diplomával,
Jómódú magyar lehettem volna,
És mi lettem? Egy egyszerû szolga.

Az emigráns népemmel maradtam,
Szebb pályát ettõl nem is akartam,
De nekünk is kell néha egy falat,
S nem alhatunk a szabad ég alatt.

Ha életem megkezdhetném újra,
Akkor is szolgálat lenne célja,
De házat már ifjabb korban vennék,
Mert úgy könnyebb lenne az öregség.

2003. augusztus 27.
Delhi, Ontario

DIÉTA


Diétázni kezdtem,
De minél többet fogyok,
Annál jobban látom,
Hogy milyen kövér vagyok.

Majd akkor érzem magam
Igazán jól, s remekül
Ha fogy tekintélyem
A derékszíj körül.

Addig csak küszködök,
Kalóriát számolok...
Már csak egy bajom van:
Naponta éhes vagyok.

2003. szeptember 2.
Delhi, Ontario

ÜZENETET HALLOTTAM


Mikor hazámból eljöttem
virágos tavaszban éltem,
égtek az ifjú szerelmek.

Szabad voltam, mint a madár,
enyém volt az egész határ,
nekem nyíltak mind a berkek.

De bent, lelkem mélyén
üzenetet hallottam én:
Hazád nyelvét ápold s õrizd!

Ne törõdj a keresettel,
inkább maradj meg népeddel
és a hontalant bátorítsd.

Ne légy mérnök, ne légy tanár,
se gyári munkás, se kalmár!
Neked magyar munkát adok!

Református lelkész lettem,
bár nem ért meg mindig népem,
velük élek, értük halok,
kanadai magyar vagyok.

2003. október 2.
Delhi, Ontario

KÖLTÖZÜNK


Eladtunk házunkat,
egy másikat vettünk,
októbernek végén
újból költözködünk

Nem megyünk most messze,
csak Delhibe vissza,
egy nagyobb lakásba
és kisebb udvarra.

Lomjaim, könyveim
csendben csomagolom;
kerti virágimtól
örökre búcsúzom.

Házvételre kölcsönt
egy banktól vettünk fel
mit tizenöt évig
még törleszteni kell.

Az új lakóhelyünk
csak ideiglenes;
még lesz egy költözés,
az lesz a végleges.

2003. október 2.
Delhi, Ontario

ITT VAGYOK, URAM


Itt vagyok, Uram, egy új év kezdetén,
Mögöttem a sors kapuja zárva,
De elõttem az út még nyitva, tárva,
Mert míg élek, vezet a remény.

2004. január 2.
Delhi, Ontario

CSOPORTKÉP


Még sohasem láttam az arcodat;
Egy csoport képrõl ismerlek csupán;
Pajkosan állsz szeretteid mögött,
Egy árnyékos vasárnap délután.

Szamárfület mutatsz nagymamádnak,
Õ mit sem sejtve kedvesen nevet;
Gondolom, hogy a képet meglátva
Talán meg is pirongatott téged.

Csak soraidból sejtem, hogy ki vagy,
Egy csoport képrõl ismerlek csupán:
Éveidben még csak most serdülsz fel,
Te lélekben érett, felnõtt leány.

Úgy szeretném meglátni arcodat,
Szeretném meg hallani hangodat;
Ó, ha egyszer megfoghatnám kezed!
Megláthatnám csillogó két szemed.

Bár nem ismerlek, mégis bennem élsz,
A régi ifjúságomról mesélsz,
És én mint gyermekemet szeretlek,
Álmaimban is téged kereslek.

2004. március 24
Delhi, Ontario

HAJNALI PRÓZA


Kávét szürcsölök az ebédlõ asztalánál
a szokott helyemen,
és csodálattal bámulom az ablakon
belopódzó pirkadat fényét.
A sötét ég egyre vörösebb lesz,
s a bordószínû bárányfelhõk szélét
bearanyozza a felkelõ nap.
Koronája pironkodva ágaskodik
a téli álmukat alvó kopár fák mögül.
Istenem! De csodálatos hajnal
köszönt rám keletnek csillogó egén.
Már minden aranyszínben ragyog,
és én boldog vagyok, mert
új nap, csodálatos hajnal virradt rám.

Ragyog a kikelet s gondolatban
repülök hozzád, kelet felé;
Nálatok már dél van, ebédeltek,
míg én itt Kanadában reggeli elõtt
elmémbe zárom a sziporkázó hajnalt.
Megfognám kezed, de ezer álom
szakadékként lezárja utam;
Az idõ és tér mögül néha még
felvillan arcod, s ragyogsz felém,
de eltûntél a nagy szivárványban,
és az egyhangú hétköznapokban
ma már csak fájó emléked él...
Véget ért egy csodálatos pirkadat,
már vakítón süt szemembe a nap,
indulnom kell. Isten veled!
Vár a munka, vár az élet,
nélküled ugyan, de továbbmegyek.

2004. április 5.
Delhi, Ontario

LEHET HOGY TUDTAD


Soha meg nem fogtam kezed,
Titkom nem mondtam el neked,
Bár lelkem sajgott érted...
Lehet, hogy tudtad Erzsébet?

Szégyenlõs kisdiák voltam,
Senkinek se udvaroltam;
Szentül meggyõzõdve hittem,
Hogy senki sem szeret engem.

Hazámtól messze kerültem,
Elsõ lapom neked küldtem;
Gondoltam talán megérted
Mennyire szeretlek téged.

Megértetted, de elkéstünk,
Más sínekre futott éltünk,
Feledni kellett szerelmem,
Haza többé nem mehettem.

Szivárvány volt ifjúságom,
De elporladt, mint egy álom.
Leveleid most is õrzöm,
De te nem vagy már e földön.

2004. június 18.
Delhi, Ontario

HA ÉN CSILLAG VOLNÉK


Ha én csillag volnék,
feletted ragyognék,
vándorlásaidban
új utat mutatnék.

Ha én felhõ lennék,
Nappal barátkoznék,
színes kiskertedre
gyémánt esõt hoznék.

Ha palota lennék,
néked otthont adnék,
a legszebb szobámban
arany ágyat vetnék.

Amíg párod vagyok,
csak néked dalolok,
és ha már nem leszek,
fénylõ csillagokkal,
gyémánt dús felhõkkel
üzenek majd neked.

2004. június 21.
Delhi, Ontario

SZÜRKE VENDÉG


Elnyúlva feküdt az udvarunkon
A lombos barackfa alatt.
Ha egész közel mentem hozzá
Félve figyelt, de ottmaradt.

Úgy tettem, mintha meg se látnám,
Óvatosan, lassan mentem;
S míg õ nagy szemével bámult rám
Gyöngéd hangon köszöntöttem:

Légy üdvözölve vadnyulacska!
Nagyon jó helyen vagy nálunk,
Ha el is szaladsz udvarunkról,
Ide mindig visszavárunk.

Egy héten át eljött minden nap,
És az árnyékban megpihent;
De öt napja már nem láttam õt,
A szürke vendég tovament.

2004. július 8.
Delhi, Ontario

HA ÉN...


Ha én gazdag lennék,
Hegyre építenék,
Onnan megláthatnám
Az egész világot,
Télen a sok havat,
Nyáron a virágot.

Ha én gazdag lennék,
Gyakran hazamennék,
Meghívnám vendégül
A sok jó barátot,
Csapnánk otthonunkban
Egy nagy mulatságot.

Szép álmodozni, de
Szegény legény vagyok,
Ám havat azt kapok,
S nyílnak a virágok;
Szegénységemben is
Lelek boldogságot.

2004. július 10.
Delhi, Ontario

GYERMEKSZERELEM


Egy gyalogúton találkoztunk
A Tisza töltés tetején,
Bár együtt mentünk, még se szóltunk,
Csak néztük egymást, te meg én.

Elemista gyermekek voltunk,
Nem tudtuk mi a szerelem;
Az ösvényen némán ballagtunk,
És én virágokat szedtem.

Sok kikerics volt a csokorban,
Szarkalábbal körül raktam,
Szívrepesve kezedbe adtam,
Köszönetül mosolyt kaptam.

Szép márványgolyó volt zsebemben,
Sziporkázott ezer színben,
Hogy megmutassam szeretetem,
Azt is a kezedbe tettem.

Nagy szerelmemben megszéledtem:
Hisz márványgolyóm volt nekem,
Játékim közt a legszebb kincsem,
S mosolyodért elcseréltem.

2004. július 12.
Delhi, Ontario

FIATALNAK ÉRZEM MAGAM


Én még fiatalnak érzem magam,
Bár már régen deresedik hajam.
Biztatóan cseng még ma is szavam,
Mindig elõl menve járom utam.

Az ifjakkal a jövõbe nézek,
A vének már hátrafelé lépnek,
Csokorba fonják emlékeiket,
Siratják tovatûnt éveiket.

Nem a múltban, a jelenben élek,
Bátran, hittel a jövõbe lépek.
Nem aggódom, semmitõl se félek,
Nekem a bajok csak semmiségek.

Dérlepte agyam még terveket szõ,
Pedig már itt a nyugdíjas idõ;
Úgy érzem még elõttem a jövõ,
Nem állok meg, nem kell a pihenõ.

2004. július 12.
Delhi, Ontario

NE HIDD


Ne hidd, hogy a jégvirágok
Csak hidegben nyílnak,
Ne hidd, hogy a vadvirágok
Tavaszról dalolnak.

Forró napnak melegében,
Ha fagyos a szíved,
A virágzó selyem rét is
Jégcsapot teremhet.

Én Istenem! Jó Istenem!
Mért nem szeret senki?
Mért kell nékem jégvirágban
Nyáron gyönyörködni?

Ha te engem megszeretnél
Csak rózsák nyílnának,
Nem is lenne sose vége
Ennek a szép nyárnak.

2004. július 13.
Delhi, Ontario

VÉGET ÉRT A NAP


A búzavirág színû ég szemén
hályogként felhõ ül;
itt vagyok egyedül,
a kiskertemben tücsök hegedül.

Liliomillat száll most énfelém,
vendégnek jön hozzám,
végigjárja portám,
átöleli, megcsókolja orcám.

A bágyadt napfény benéz hozzám még,
megcsodálja kertem,
majd jó éjt mond nekem,
csendben aludni megy és lepihen.

Vörösre dörzsölt szemû már az ég,
a fénye elillan,
éjibogár csillan;
Véget ért ez a nap is. Este van.

2004. július 13.
Delhi, Ontario

A CSÁBÍTÓ ÉRCKAKAS


A falusi torony tetejére
Szélkakashoz felszállott egy jérce,
A kapzsi pap ki is prédikálta:
Õt illeti a jérce tojása.

"Olyan oszt mán nincs, nem is vót!"
A kurátor bátran így szólt:
"Disznót nevel a mi papunk,
De érctojást tojást, aszt nem adunk."

Nem is kapott õ se, más se,
Mert leszállt a buta jérce.
Véget ért a nagy szerelem;
A mesém is befejezem.

Azért annyit még elmondok:
Most már hallgat a fõgondnok,
Mert papja jól pásztorkodik,
Nem tojásból gazdagodik.

Az érckakast leszedették,
Ne csábítson tyúkot, jércét.
Csillag ragyog már a tornyon,
Ez így igaz, ahogy mondom.

2004. július 14.
Delhi, Ontario

KASZINÓBAN


Kaszinóban ebédeltünk,
Szerencsét próbálni jöttünk.
Ha nyernék egy nagy összeget
Kiadatnám egy könyvemet.

Nem kedvez ám a szerencse,
Harminc dollárom elvitte.
Azért mégsem vesztem hitem
Valamikor visszanyerem.

Ha értékes az írásom,
Majd ha eljön a halálom
Valaki tán kiadatja,
Ha meg nem, hát eldobhatja.

Verseim közt van egy pár jó,
Talán némely'k maradandó;
Életemrõl írtam benne,
Kiadnám ha pénzem lenne.

2004. július 14.
Delhi, Ontario

HEJ, TI PAPOK


Hej, ti papok, magyar papok!
Nem lesztek ti gályarabok.
Ha hitetek feladjátok,
Meghal a ti egyházatok.

Térjétek meg, amíg lehet,
Vegyétek fel a keresztet.
Hirdessétek a szent igét,
A Biblia üzenetét.

Nem elég csak prédikálni,
Kell az üzenetet élni.
Szavatoknak úgy lesz súlya
Ha tettetek fölülmúlja.

Legyen szolgálat a jelszó,
Nem pedig pénz, nem a bingó.
Mit érnek a rendezvények,
Ha nincs ima, nincsen ének?

Fejetekre száll az átok,
Ha nem vagytok tanítványok;
Ha hitetek feladjátok,
Meghal a ti egyházatok.

2004. július 15.
Delhi, Ontario

NEM HIÁNYZIK


Nem hiányzik a városnak
zajos morajlása,
villamosnak, autóbusznak
sebes robogása.

Nem kell nekem járdatenger
emeletes házzal,
sokkal szebb egy gyepes udvar
tarka virágimmal.

Nem járok már Torontóba,
fáj már a tolongás,
nyugtalanság ott az élet,
örökös rohanás.

Falun élek csendességben,
nekem ez szerencse;
nem jár itt busz, se villamos,
nem jár a vonat se.

Nem cserélnék a királlyal,
palotája nem kell,
jobb nekem e szerény otthon
tartós békességgel.

2004. július 16.
Delhi, Ontario

FÁRADT ALKONYAT


Szürkén rám mosolyog
A fáradt alkonyat,
Alvásra ringatja
Már a madárhadat.
Míg az esti széllel
Karöltve dalolgat,
A nap a hegy mögött
Pironkodva hallgat.

A fellegek égnek,
Vörösen ragyognak,
A megfáradt Nappal
Összebarátkoznak;
Bordó fényû lángjuk
Elalszik a légben,
Angyal ágyat vetnek
Odafent az égben

2004. július 16.
Delhi, Ontario

NE FÉLJ! NE FÉLJ!


Lesz oly idõ néha-néha
Azt hiszed, hogy nyelvem béna;
Hidd el érted fohászkodom,
Ez okozza némaságom.

Ha az arcod kissé komoly,
Elõbb-utóbb jön rá mosoly:
Amikor majd te is érzed,
Mennyi jót kívánok néked.

Ha jönnek bús éjek, napok,
Jóban, rosszban veled vagyok;
Megfogom én mindkét kezed,
S biztatóan mondom neked:

Ne félj! Ne félj! Ne félj kedves!
Nem lesz szemed mindig könnyes;
Lesz még szivárvány az égen,
S boldog leszel, úgy mint régen.

2004. július 23.
Delhi, Ontario

ÚJ BIZTATÁS


Két szemeden szürke hályog,
Nem látod, hogy házad vályog;
Nem palota ez, csak kunyhó,
Behull rajta esõ és hó.

Ablakodon rongy és papír,
Szegénységed hangosan sír.
Kis szobádban nincsen padló,
Te is tudod, hogy ez nem jó.

Poros földön, szalma-ágyban
Gyermeksereg a szobában,
És ha már fogy a tüzelõ,
Szalma-ágyból szeded elõ.

Elõttetek is az élet:
Vannak álmok, reménységek;
Küzdjétek meg ti is harcunk,
S derûsebb lesz a mi arcunk.

Tanuljatok! Tanuljatok!
Dolgozzatok! Dolgozzatok!
Megjavul majd itten minden,
Adjon erõt az Úr Isten!

2004. július 28.
Delhi, Ontario

ÚJBÓL


Újból visszajössz a múltból,
Visszajársz a túlvilágból.
Emlékim szárnyán repülsz,
Kísértetként mellém leülsz,
Ölelésre nyújtod karod,
Vallomásim meghallgatod.

Ifjúkorom nagy szerelme!
Mesze mentél, nagyon messze.
Fájó álmok kénes taván
Egy borongós köd vagy csupán,
Te, el nem mondott költemény!
Miért, miért jössz még felém?

2004. augusztus 4.
Delhi, Ontario

NEM VAGYOK CSILLAG


Nem vagyok csillag, de még üstökös se
A költészetünk ragyogó egén.
Gyertyaláng vagyok, egy pislogó mécses!
Nem vagyok sötétben vezetõ fény.

Szavam nem mozdít meg ember ezreket,
Mert mást nem érdekel gondom, s bajom;
Verseim nem törölnek le könnyeket,
Nem biztatnak hol mély a fájdalom.

Rímekbe rakom életem egy részét,
Szerelmimbõl tarka csokrot kötök,
Egy-egy nap csacska mozzanataiból
Virágos asztalterítõt szövök.

Munkám itt van elõttem az asztalon,
Rajtam kívül nem látja senki sem,
Nem is fog hiányozni a világnak
Amikor a fiókba elteszem.

2004. augusztus 6.
Delhi, Ontario

GYERMEK DOLGOK


Talán tíz éves lehettem
Mikor egy lányt megszerettem.
Vágyva-vágytam vele lenni,
Gyermekmódra barátkozni.

Naponta az iskolában
Alig vártam, hogy õt lássam;
Néztem rá és mosolyogtam,
Érzelmimrõl sose szóltam.

Nem biztatott õ sem engem,
Elpirult ha reá néztem...
Emlékimen most mosolygok:
De furcsák a gyermek dolgok!

Miért is jött e szerelem?
Mért választott éppen engem?
Visszanézve ma sem tudom
Mért szerettem õt oly nagyon

2004. augusztus 6.
Delhi, Ontario

LEHULLT CSILLAG


Augusztus tizenegyedikén éjjel
Hulltak, hulltak a csillagok.
Másnap korán, mikor megszülettem,
Mondták: lehullt csillag vagyok.

Csillagokkal jöttem közétek,
De én nem vagyok üstökös,
Csak olyan vagyok, mint ti vagytok,
A szenvedésünk is közös.

Por és enyészet vagyok én is,
Nem ragyogok fenn az égen;
Halandó sorsunk hamvaiban
Alvóban van az én fényem.

Néha-néha még egy-egy szikra
Tollam hegyébõl kivillan,
De már fújdogál az õszi szél,
Az aratásnak vége van.

Szeretnék idõt kapni arra,
Hogy írásimat rendezzem,
De tudom, hogy amit alkottam
Elporlad majd, mint mindenem.

2004. augusztus 10.
Delhi, Ontario

NÉGYEN ELINDULTUNK


Négyen elindultunk a nagyvilágba,
Kezünkben csak egy kopott aktatáska;
Benne törülközõ, szappan, borotva,
Menekültünk. Csak ennyi volt berakva.

Nagy házunk ajtaját sírva bezártuk,
A kulcsokat egy rokonunknak adtuk.
Évtizedek álma maradt mögöttünk,
Az esti vonathoz szótlanul mentünk.

"Hová megy a család?" - kérdezték többen,
"Bátyám esküvõjére." - ezt feleltem.
Tudták, hogy võlegény s van menyasszonya,
Kiskundorozsmán, ott volt õ katona.

Senki sem sejtette, hogy hova megyünk;
Vonatra várva "nevettünk", vicceltünk.
Jó mulatást kívántak barátaim,
Nem tudták, hogy belül majd megöl a kín.

A vonatnak hátsó peronján álltam,
Szülõfalumtól zokogva búcsúztam.
De mi az? Kutya fut a vonat után?
Vonyítva követett hûséges kutyám.

2004. augusztus 11.
Delhi, Ontario

"

TISZAVIRÁG



Gyermekkorban szomorkodtam
Tiszavirágzáskor

A kis lények alig éltek,
Máris vízbe húlltak.

Kérész élet semmivé lett,
Tiszavirágzáskor.

Minden percem, szép emlékem
Mögöttem maradtak.

Felnőtt vagyok mégis sírok
Egy-egy búcsúzáskor.

Unokáim, angyalkáim,
Kérészekként itt jártatok...
Hív az élet, búcsút mondok.


2005. március 11.
Delhi, Ontario


MI LESZ VELÜNK?



Egy távoli országból jöttünk,
Magyar templomot építettünk,
De a múltunk és az aranykor
Már csak emlék, mit befed a por.

Még magyarul üzen Bibliánk,
Az igehirdetés, az imánk;
Még magyarul száll fel énekünk,
De holnap vajon mi lesz velünk?

Üresebbek lesznek a padok,
Nem maradnak a fiatalok;
Ifjaink más nyelvet beszélnek,
Ők már egy más világban élnek.

Uram, Teremtőm! Mi lesz velünk?
Emlék lesz csak a magyar létünk?
Bár egyre mondjuk: Megmaradunk!
Mi is, mint más nép, beolvadunk.


2005. április 3.
Delhi, Ontario


VÍZ VAGYOK



Az élet patakjában víz vagyok,
Senki kezében meg nem maradok,
Csak akkor, hogyha néha megfagyok,
Ám akkor is hamar kiolvadok.

Mélyre vájt mederben bukdácsolok,
Vagy néha zökkenő nélkül futok...
Visszatükrözöm a nappali fényt,
Éjszaka pedig hozom a reményt.

Nem térek ki életem medréből,
Nem merítnek ki az ősi földből,
Mert állandóan rohanó víz vagyok,
Senki kezében meg nem maradok.


2005. április 15.
Delhi, Ontario


EGY LEÁNYNAK



Viruló rózsák közt láttalak
az élet virágos kertjében,
és ott, hol rózsaszirmok nyíltak
báj, harmat csillogott szemedben.

A szél halk melódiát dúdolt
egy bársonyos hideg délután,
de boldogságod csak álom volt,
s elillant egy fájó perc után.

Viruló rózsák közt te rózsa!
Ma másképpen harmatos szemed,
egy álom véget ért azóta,
most már fájó múltad könnyezed.

Leánykám! Drága kistestvérem!
Féltőn kitárom feléd karom:
Mély fájdalmadat én is érzem,
azért küldöm hozzád e dalom.

Indulj el újból a hit útján
azokkal, kik téged szeretnek,
s az éjszaka sötétje után,
lesz még neked sok szép reggeled.


2005. június 20.
Dehi, Ontario


AZ IDŐ SZEKERE



Felhők fölött jöttél hozzám
Repültünk táltos paripán
A rohanó idő után.

Megragadtuk gyors szekerét!
Leszedtük sebes kerekét,
Hogy ne legyen többé sötét.

Megállt az én kakukkórám,
Csend honolt a szobám falán;
Vagy csak álmodtam ezt csupán?

Nem tudom... az idő szaladt,
Új nap jött és új nap virradt,
S múltunkból semmi se maradt.

Visszafelé nem mehetünk,
Jövőnk felé visz életünk,
Múltunkra csak emlékezünk.


2005. június 21.
Delhi, Ontario


KOPORSÓ KÉSZÍTÉS



A szél ordítva süvített.
Apám koporsót készített.
Fürgén gyalulta a deszkát,
S néha egy-egy percre megállt,
Elővett egy meggyfa szipkát,
S csavart egy új cigarettát.

Téli orkán dühöngött kint,
Túlharsogva fájdalmat s kínt.
A gyaluforgács sikongott,
Amint gurulva lehullott.
Onnan anyám összeszedte,
S gyújtósnak a tűzre tette.

Egész éjjel ment a munka.
Vártak már a koporsóra.
Fénylőn ragyogott éjfélre,
A lakk megszáradt reggelre;
Egy lovas szekérre tették,
Lakójával eltemették.


2005. június 22.
Delhi, Ontario


TEGNAP KEZDŐDÖTT



Tegnap kezdődött meg a nyár,
a táj virágba borult már,
de lelkem még tavaszban jár.

Szeretem a rügyfakadást,
a tavaszi fű sarjadást,
ismétlődő fészekrakást.

Kedvencem a rózsabimbó,
lágy szellőtől ingó-ringó,
olyan mint egy szép leányzó.

Élőtte van még az élet,
várhat jót és várhat szépet,
árasztja a reménységet.

Tegnap kezdődött meg a nyár,
rózsa szirmok hullanak már,
rózsám elmész, de kár, de kár.


2005. június 22.
Delhi, Ontario


HA IGAZ SZÍVBŐL SZERETSZ



Ha igaz szívből szeretsz valakit,
ott látod őt az ébredő hajnalban,
ott van az aranyló napsugárban,
reád mosolyog ő az alkonyatban.

Ha igaz szívből szeretsz valakit,
veled van ő a mosolyban, könnyekben,
holdvilágban, ezüst gyertyafényben,
ő a világosságod a sötétben.

Ha igaz szívből szeretsz valakit
hangját hallod gerlék búgó hangjában,
életre hívó vidám nótákban,
de vigasztal is a szomorúságban.

Ha igaz szívből szeretsz valakit,
veled marad az elkésett álmokban,
a lélek emelő hozsannákban,
szerelme elkísér a bujdosásban.

Ha igaz szívből szeretsz valakit,
érzed jelenét közelben, távolban;
jelen van ő minden gondolatban,
s csak őt szereted itt és a halálban.


2005. június 24.
Delhi, Ontario


FÖRMEDVÉNY
(Válasz Ferenc levelére)



Te halandó lélek! Jól figyelj ide ránk!
Törvényünket nem fogja ismételni szánk.
Amit mondunk megmásíthatatlan és szent,
Mennyből kaptuk, halld meg tehát a földön lent.

Ha templomunk küszöbét egyszer átléped,
Véget ér szabadságod, egyéniséged;
A szolgálatunkat ha nem is igényled,
Mi mondjuk meg ki temethet el téged.

Harminc ezüst pénzért gyámságot vállalunk,
Mindent megcsinálhatsz, amit mi akarunk.
A mi igánk könnyű, a papunknak dolgozunk,
Mi kanadai reformátusok vagyunk.


2005. június 30.
Delhi, Ontario


KILENCET ÜTÖTT



Kilencet ütött az óra,
Térjünk rózsám nyugovóra.
Ha lehunyod gyémánt szemed
Hajtsd vállamra kócos fejed.
Hallgassuk a tücsök dalát,
Hegedüljön jó éjszakát.

Kinn az éjben holdfény ragyog,
Istenem de boldog vagyok.
Mellettem az én kedvesem,
Két karommal átölelem.
Elsuttogom neki csendben:
Jaj de jó, hogy tiéd lettem.

Fáradságos munka után
Velem pihen az én rózsám.
Szeretetben telik éltem,
Reggel, este átölelem;
Velem van, kit mindig vágytam,
Együtt élünk boldogságban.


2005. június 30.
Delhi, Ontario


MIKOR



Mikor éltem befejeztem
Elhamvasszák majd a testem.
Ne féltsétek az én lelkem.
Otthont talál fent a mennyben.

Az én lelkem halhatatlan,
Istenemtől kölcsön kaptam,
Kölcsön kaptam, visszaadtam,
Mindörökké nem tarthattam.

Meglátjátok ismerősök,
Hozzátok majd visszajövök.
Távozásom nem lesz örök,
Visszajövök, visszajövök.

Dalosmadár lesz belőlem,
Fent leszek a fellegekben.
Dalaimat újból zengem,
Talán megismertek engem.


2005. július 2.
Delhi, Ontario


A KÖLTŐNEK



A költőnek parancsolni nem lehet,
hogy vezényszóra írjon másnak verseket.
Hamisan csengnek mindazok a rímek,
amelyek csak szavak, s nincsen bennük lélek.

Nem költemény az, minek nincsen lelke,
Olyan, mint egy gazda elhanyagolt telke.
Nem terem ott semmi, csak dudva és gyom,
Ezt a fajta versírást másokra hagyom.

Verseim tudom nem lesznek híresek,
de lelkem van bennük, és ezekben élek.
S ha valaki megérzi, hogy szeretem,
Akkor verseimmel már célomhoz értem.

Soraim nem váltják meg a világot;
Néha talán hoznak egy kis boldogságot.
S ha nincs is bennük megváltó üzenet,
Van lelkesedés, buzdítás és szeretet.


2005. július 4.
Delhi, Ontario


ÚJ BIZTATÁS



Még hideg tél volt
Amikor egy ifjú oldalán álltál,
S fagyos virágok közt járva
Tavaszról álmodtál.

Ájtatos csendben
hallgattad meg a biztató szavamat,
de az álmod nem lett örök,
csak egy emlék maradt.

Álmod elillant,
de mi továbbra is melletted vagyunk,
ne félj az új viharoktól:
melletted maradunk.


2005. július 5
Delhi, Ontario


MARHAPÁSZTOR ÁLMA
(Humor)



Az én szerelmem csak egy nagy cifra tükör,
Hogyha belenézek rám bámul egy ökör.
Nincs is abban senki, csak én vagyok benne,
Nem ér fabatkát sem egy ember szerelme.

Még a vadlibák is párosával járnak,
Egész életükben egymás mellett hálnak,
De én csak egyedül, bagolyként virrasztok,
Lópokrócom alatt rólad álmodozok.

Gyere hozzám Marcsa, jó dógod lesz itten,
Marhákra vigyázunk, ha kell mind a ketten.
És ha igen nagy lesz a falusi gulya,
Jön majd a segítség, lesz nekünk sok pulya.


2005. július 9.
Delhi, Ontario


NEM TUDJA AZT



Nem tudja azt, csak azt Isten:
hány lány volt, kit megszerettem,
de ajkukat nem csókoltam,
érzelmeim eltitkoltam.

Tudok csók nélkül szeretni,
szerelmes verseket írni.
És ha vágyom a meleget,
nem csókolom meg a tüzet.

Nem tépem le én a rózsát
ha kívánom hűs illatát,
meghagyom én kint a kertben,
oda teremtette Isten.

Isten adta szép virágom!
Te lettél az ideálom;
Ihlet tüzét hozod nekem,
Ilyen az én szeretetem.


2005. július 11.
Delhi, Ontario


REGGEL HÁROM



Reggel három van csak,
alszik a zöld határ,
nem csicsereg még most
sehol sem a madár.

Én vagyok csak ébren,
nem tudok aludni,
kikelek az ágyból
rímeket faragni.

Akárhogy faragom
te vagy minden versben,
Édes kis leánykám!
Áldjon meg az Isten!


2005. július11.
Delhi, Ontario


ÉBREN VAGYOK



E forró nyári reggelen
Nincs álom a szememen,
Nem tudom, hogy mi tart ébren?
A kávé vagy a szerelem?

Az a gyanúm a sok kávé,
Amit naponta fogyasztok;
Nem tudok más semmi okot,
Mert szerelmes én nem vagyok.

Igaz gyakran jár eszembe
Egy kedves, bájos leányka,
Nem hinném, hogy ő okozná,
Hogy ébren vagyok éjszaka.

Nemsokára abbahagyom
A kávé ivást örökre,
S tudom akkor jön majd álom,
Még nappal is a szememre.


2005. július 11.
Delhi, Ontario


BOLONDSÁG



Száraz tónak mély vizében
fürdik vagy száz gyerek,
van közöttük lapos fejű,
de legtöbb azért kerek.

Hógolyókkal pingpongoznak,
nem is veszik észre,
hogy a vonat, sebesvonat
ráfutott a jégre.

Szerencsére nem volt veszély,
nem halt meg ott senki,
mert ebédre mindenkinek
haza kellett menni.

Gyermektelen apák, anyák
máskor vigyázzatok,
hogyha jön a sebesvonat
ébren aludjatok.

Ne engedd, hogy korcsolyával
fiad fára másszon,
száraz tónak mély vizében
bálnára vadásszon.


2005. július 11.
Delhi, Ontario


ERIE TÓNÁL



Az Erie tó csendes partján
Egy barna lány barangol,
Lépte kecses ritmusától
A természet zakatol.

Teste karcsú imbolygását
A hullámok is átveszik,
S a víz csendes csobogását
Énekelve ünneplik.

Állj meg kislány most egy percre,
Itt a nedves homokban,
Vésd bele a sóhajodat,
Ne maradjon íratlan.

Írd be ide a homokba,
Örömöd és bánatod,
S nem tudja meg soha senki,
Elmossák a hullámok.


2005. július 11.
Delhi, Ontario


CSÖRGEDEZŐ CSERMELY



Sûrû lombok árnyékában
Csörgedezõ csermely,
Vidám nótát danolászva
Fut nappal és éjjel.

Csobogással csókolgatja
A kanyargós partját,
Nem járt erre a sok vízcsepp
Mégis tudja útját.

A természet rendje szerint
Fut megállás nélkül,
De a csermely, vagy a patak
Soha meg nem vénül.

Mi is futunk a medrünkben,
S közben lelassulunk,
És egyszer csak megöregszünk:
Megáll rohanásunk.

Arra kérem a jó Istent
Adjon dalt még nékem,
S én, mint csörgedező csermely
A folyót elérem.


2005. július 12.
Delhi, Ontario


HAJNAL



Egy aranytengelyen forgó
Forró nyári hajnal volt,
Bíborpalástot vonszolt
Az aludni készülő hold.

A házak és fák mögött
Felragyogott a kelet,
S tőle jött egy üzenet:
Isten az Úr minden felett.

Óh! Te csodás nyári hajnal!
Áldást hozó napsugár!
Az én dalom hozzád száll,
Velem dicsér a sok madár.


2005. július 12
Delhi, Ontario


HOGYHA ÉN



Hogyha én egy madár lennék
madár fészket építenék,
nem lenne rajt ajtó, ablak,
mert elég az a madárnak.

De mivel én ember vagyok
madárházban nem lakhatok,
falakat kell építenem,
ajtó, ablak is kell nekem.

A házamra kell egy tető,
mert elver a jegesesõ.
asztal, szék is kell énnekem,
s az asztalra eledelem.

Az ágyról is kell még szólnom,
mert a földön nem alhatom.
S kell, hogy egy hû párom legyen,
kivel megosztom életem.

Egy madárnak sincs két háza,
amit másnak bérbe adna;
én egy házban boldog vagyok,
mert kettőben nem lakhatok.


2005. július 12
Delhi, Ontario


KÉPZELETBEN



Olyan békés ma a tó,
andalító
dalt hoz az esti szellő.

Nézlek az esthomályban
és szobánkban
meg sem moccan az idő.

Tóparti együttlétünk,
s szép emlékünk
álom albumát fűzöm.

És azt, hogy veled voltam,
kezed fogtam,
emlékeim közt őrzöm.


2005. július 13.
Delhi, Ontario


VÉTEK



Gondolatom leláncolom,
Mint egy harapós kutyát,
Szájkosarat teszek rája,
Hogy ne lássad fogát.

Ne félj nem fog megharapni!
De néha nagyon ugat,
Szomorkodik egymagában,
Társa után kutat.

Tettek nélkül gondolatom
Egy ártalmatlan eszme,
Írás nélkül, szavak nélkül
Talán el is veszne.

Az a bajom, hogy leírom,
Elmondom, hogy mit érzek
Őszinteség az én bűnöm,
Ez aztán a vétek!


2005. július 13.
Delhi, Ontario


VELED LENNI



Veled lenni oly szép, oly jó;
te vagy nékem a biztató szó.
Ha árnyék borul néha rám,
vagy napfényben úszik kis szobám,
mindig csak téged várlak én,
mert élet vagy nékem és remény.

Ha úgy fogsz szeretni engem,
mint ahogy idáig szerettem,
és ha addig, ameddig én,
akkor nagyon boldog leszek én.
Veled lenni oly szép, oly jó,
maradj nékem a biztató szó.


2005. július 15.
Delhi, Ontario


MIT ÉR?
(F.H-nak)



Mit ér gazdagságod
ha nincs boldogságod
s békességed otthon?

Panaszos kenyérrel,
keserű étellel
könny van csak arcodon.

Mit ér a sok ruha,
ha nem mégy sehova,
s otthon ér az este?

Ha élted csak ennyi,
Jobbat kell keresni,
Ne várj itt örökre!

Szebb lehetne sorsod
de meg kell tanulnod
újból elindulni.

Tanulj meg küzdeni,
a jövőben bízni,
s új álmokat látni.


2005. július 21
Delhi, Ontario


TALÁLKOZTUNK



Egy ebédnél találkoztunk
kanadai magyarok között,
ott, hol annyi ismerősünk volt,
de nem volt név az arcok mögött.

Ám egy név megmaradt bennem,
jöttél felém, mint egy délibáb,
kezet fogtunk és beszélgettünk,
majd szótlanul elmentél tovább.

Talán egy esztendő telt el,
amikor újból megláttalak,
a sorsunk útja összefutott,
akkor, mikor már nem vártalak.

Azóta barátok vagyunk,
ismertebb lett arcod és neved,
és ha nem is mondom, jól tudod:
e barátod testvérként szeret.


2005. július 21.
Delhi, Ontario


EGY URNÁBAN



Egyszer por és hamu leszek,
egy urnában lesz otthonom;
mikor elmegyek majd innen,
nem lesz felettem sírhalom.

Sok hazám volt már e földön,
de nem volt egyik sem örök,
végső otthont nem nyújtottak,
nem fogadtak be a rögök.

Amerre csak űzött sorsom
bízva arrafelé mentem,
magyarokkal kéz a kézben
mindig szebb hazát kerestem.

Ám lassan véget ér utam,
egy új hazából hív a dal,
Istenemmel együtt lenni
ez lesz nékem a diadal.

Bizony por és hamu leszek,
egy urnában lesz otthonom;
mikor elmegyek majd innen,
nem lesz felettem sírhalom.


2005. július 21
Delhi, Ontario


A RÉGI HÁZ



Hosszú, széles verandánk volt,
elől kocsma, mellette bolt,
hátul volt a kultúrterem,
esős időben menhelyem.

Nagy termünkben színdarabok,
vidám bálok, mulatságok,
udvarunkon kuglipálya,
a falunkban nem volt párja.

Ekkor jött be a fasizmus,
aztán meg a kommunizmus;
minden elvettek mitőlünk,
kivéve az egy hold földünk.

Nincs már ott ház, lebontották,
gerendáit mind elhordták,
nem szól több dal udvarunkon,
de emlékét ápolgatom.


2005. július 22.
Delhi, Ontario


FORRÓ NYÁRI NAP



Forró nyári nap perzselte,
rózsáink álmos levelét,
ropogósra szárította
udvarunknak gyepszőnyegét.

Nem kell mostan füvet vágni
Heteken át nem volt eső,
a júliusi nagy melegben
alig járt itt néha felhő.

Végre aztán tegnap éjjel
villámlott és dörgött az ég,
jött a vihar, jött a zápor,
s vele együtt jött egy kis jég.

Az ébredõ sötét hajnal
egy szemfedő a fű felett,
de a holtnak vélt fű alatt
folytatódik még az élet.

Mert a gyökér nem pusztult el,
bár fájdalmában mind sajog,
biztatóan azt üzenik:
a fű újra sarjadni fog.


2005. július 25.
Delhi, Ontario


AZ ERIE TÓNÁL



Sirály lebeg fenn a légben,
Szemléli birodalmát,
Szinte úgy úszik az égen,
Hogy nem is mozgatja szárnyát.

Nyári nótát fütyül a szél,
Felborzolja a tó vizét,
S mi hallgatjuk, hogy mit mesél,
Csodálva nézzük erejét.

Nézzük a sok hullámhegyet,
Ahogy nyakig vízben állunk,
Az néha eltemet minket,
Amikor úszni próbálunk.

Könnyen emelgeti testünk,
A víz játékai vagyunk;
Nevetve, vidáman fürdünk,
Mert a tó ma az otthonunk.

Majd leülünk kint a parton,
Nappal piríttatjuk bőrünk,
És e kedves nyári napon
Emlékinkkel hazatérünk.


2005. július 29.
California Beach
Featherstone Point, ON


HAJNALI ÁLOM



Hajnali napfény ragyog
arany felhők fölött,
csillogó patak bugyog
a lombos fák között.

Gondolatban bejárom
az erdõ hűvösét,
és áhítattal várom
egy leányzó jöttét.

Még felém jön a múltból
táncolva, nevetve;
meglátogat a sírból,
bár elment örökre.

Hozzám jön, reá nézek,
kezét megfogom,
nagy forróságot érzek,
reszket minden tagom.

Mielőtt megölelem
már jön az ébredés,
és hiába keresem,
álom csak az egész.


2005. augusztus 4.
Delhi, Ontario


SÁRI VERSE



Gyökér égető kánikula
alussza álmát udvarunkon,
regeltõl estig csókolgatja
a leveleket a lombokon.

Esõ nélküli felhők úsznak
a szürke augusztusi égen,
a madarak is elhallgatnak,
ily forróság nem volt már régen.

A hűvös lakásból kinézek,
bámulom a bággyadt világot,
nem nagy örömmel, de kimegyek
megöntözöm a kerti virágot.


2005. agusztus 4.
Delhi, Ontario


KÖVÉR SZEDREK



Kövér szedrek lapultak a Tisza partján.
De szedés közben észre se vettük talán,
Hogy vörösre csípte lábunkat a csalán.

Azóta kitágult az idő és a tér,
de a sok régi emlék mégis visszatér,
mint fa odujába az álmos denevér.


2005. augusztus 4.
Delhi, Ontario


HIBA KERESŐK



Befejezzük munkánkat,
és most megjelennek ők:
a hiba keresők.

"Ez a kép mindig itt volt,
ki merte odatenni?
Le kell őt váltani!

Miért fehér most a fal?
Mindig kék volt a színe;
Itt nem megy jól semmise!

Mért beszéltek angolul?
Mi magyarok vagyunk,
Másat nem ért agyunk.

Megint magas a számla,
azért lesz bezárva
Delhi Magyar Háza.

Nem érdekel a jó hír!
Csak a banki könyv számít;"
S szavuk sokat elámít.

Lásd meg már testvérünk, hogy
mi dolgozunk, és ők:
csak hiba keresők.


2005. augusztus 5.
Delhi, Ontario


SZÜLETÉSNAPODRA



Ne évekkel mérd az életet!
Fontosabb benne a szeretet.
Sok boldog és röpke pillanat
Életedhez éveket adhat.

Ha van melletted egy hű barát,
És körülötted ott a család,
Ők adják meg életed ízét,
S festik reményed ezer színét.

Nézz azokra, akik szeretnek,
Akik ma melletted lehetnek,
Oszd meg velük csókod, mosolyod,
Így lesz boldog születésnapod.


2005. augusztus 7.
Delhi, Ontario


CARPE DIEM



Szedd életed virágait
Amíg tudod,
Használd ki a pillanatot;
Ne várd, ne várd a holnapot!

Egyszer a szép virágok is
Elhervadnak,
Rózsás arcok megsápadnak,
Fürge testek meglankadnak.

Mielőtt még könnyed csillog
Két szememben,
S nem lesz vágy már a szívedben,
Fürödj meg a szerelemben.

Egyszer talán elhalkul a
Szerelmes szó,
Állott vízzé válik a tó,
Öleld meg hát most, ami jó.


2005. augusztus 8.
Delhi, Ontario


EGY FŰZFAPOÉTA VERSE
(Humor)



A papír fából készül, nagyon jól tudom.
Szeretetem a fák iránt megmutatom:
A versírást kíméletből most feladom.

Ne szenvedjenek a fák verseim miatt,
Nem táplálom tovább a szemétkosarat;
Nem erőltetem meg tovább az agyamat.

Hopp! Rájöttem az írást nem kell feladnom,
Verseim szövegfeldolgozón írhatom,
Természetbarátként segítek a fákon.


2005. augusztus 8.
Delhi, Ontario


VÉGE LESZ A NYÁRNAK



Nemsokára vége lesz a nyárnak,
És a fecskék messze délre szállnak;
Kis falunknak holnap búcsút intnek.
De tavasszal újból visszajönnek.

Az én rövid éltem mint egy szép nyár,
Tova repült, s nem jön vissza az már...
Nem tudom, hogy lesz-e kikeletem?
Őszi felhők szállnak már felettem.

És ha egyszer te is elhagysz engem,
Nem lesz, nem lesz több tavaszom nekem.
Amíg itt vagy, te vagy a reményem,
Tavaszom vagy, te vagy kikeletem.


2005. augusztus 9.
Delhi, Ontario


SZÉP A VILÁG



Esőcseppnek gyöngyharmata
áztatja a világot,
szivárvánnyal beborítja
a hervadó virágot.

Arany napfény sugarával
gyémántokat csillogtat,
és a kertünk madárdallal
a szabadba csalogat.

Kimegyek, kint zöld a pázsit,
táncot jár a természet;
leszedem a kert gyümölcsit,
mert közelg az enyészet.

Istenem, de szép e világ!
Csodás, amit alkottál;
Téged dicsér minden virág,
azért, amit ránk hagytál.


2005. augusztus 10.
Delhi, Ontario


VOLTÁL-E MÁR?



Jó barátom, lánykám, kedves!
Voltál-e már te szerelmes?
Bársony sötét éjszakában,
A csillogó virradatban,
Láttad-e szerelmed arcát?
Érezted-e lágy mosolyát?

Remegett-e egész tested,
Amint vártad, amint lested,
Hogy közeledben lehessen,
És egy percre rád tekintsen?
S ha jött feléd halkan, csendben
Láz égett-e a szívedben?

Hallottál-e harangzúgást,
Vagy vadgalamb turbékolást,
Amikor ő hozzád beszélt,
Vagy az álmairól mesélt?
Megszépült-e benned minden?
Volt-e tiéd ily szerelem?

A szerelmet érezni kell,
Nem pótolható semmivel.
Hiába van pénzed, erőd,
De ha nincs egy hű szeretőd,
Az élet csak ábrándozás,
Egy örökös várakozás.


2005. augusztus13.
Delhi, Ontario


MUNKÁM KÖZBEN



Én? Én? Aki mindenkit biztatok,
ráébredtem mily egyedül vagyok,
és munkám közben néha zokogok.

Egyre csak hullnak fájó könnyeim,
folyóvá dagadnak érzelmeim;
úgy sírok, mintha nem lenne senkim.

Pedig életem nem reménytelen,
van aki még hűen szeret engem,
de én ábrándjaimat kergetem.

Örökké álomvilágban élek,
hívnak, vonzanak a messzeségek,
az elérhetetlen reménységek.

Mögöttem megállt a zajló élet,
éveim nagy része a múlté lett:
s zokogok, mert nem lesz több kikelet.


2005. augusztus 13.
Delhi, Ontario


HULLÓ CSILLAG



Hulló csillag sötét égen,
ennyi csak a rövid éltem:
egy villanás,
és semmi más.

Forró nyári éjszakákon
a létem csak rövid álom,
nincs ébredés,
jaj de kevés.

Hideg, deres téli napon
életemről gondolkodom:
nincs tavaszunk,
elpusztulunk.

Egy lépés a végtelenbe,
az utamnak már is vége,
ez az élet:
semmivé lett.


2005. augusztus 15.
Fort Erie, Ontario
Soby's bolt parkolójában


TEGNAP ESTE
(Magyar Erzsi emlékére)



Tegnap este ablakomon kinéztem,
Kerestem a csillagodat az égen.
A sok csillag szép fényesen ragyogott,
Nem találtam sehol a te csillagod.

Kimentem a temetőbe ma reggel,
A sírodra száz szál rózsát vittem el;
Könnyeimmel öntöztem a sírodat,
Mert nem hallom többé a te hangodat.

Édes rózsám! Messze mentél éntőlem,
Nem lesz többé boldog ember belőlem.
Isten tudja mily nagy az én bánatom:
Kedvesemtől örökre elbúcsúzom.


2005. augusztus 16.
Delhi, Ontario


1956. OKTÓBER



Mennyi könny és mennyi bánat
éri most az én hazámat;
tankok lánca letapossa,
rabság száll a magyar honra.

Ifjú hősök fegyvert fogva
törnek rá az oroszokra;
szabadságért harcra kelnek,
nyugatiak nem segítnek.

Egyedül kell vívjuk harcunk,
fájó könnyel telik arcunk,
nem bírunk a túlerővel,
hazát tipró ellenséggel.

Bízom én az Úr Istenben:
lesz még ünnep októberben.
Szabad lesz majd egyszer hazánk,
szabad himnuszt zenghet a szánk.


2005. augusztus 16.
Delhi, Ontario


ÓDON, KOPOTT INGAÓRA



Ódon, kopott ingaóra,
Hármat ütött virradóra.
Ó! Te öreg bútordarab!
A sarokban unod magad?

Mutatód már fáradtan jár,
Szerkezeted néha megáll,
De azért még itt vagy köztünk,
Kongásodra felébredünk.

Arcod fénye már kifakult,
Barázdákat tett rád a múlt,
Évek után sem pihensz még,
Egész léted örök hűség.

Köszönöm, hogy ma is kongtad,
Hogy én tovább ne aludjak.
Csatára hívsz engem újból,
Példát adsz a szolgálatból.

Néha, néha megfáradok,
De azért még veled tartok;
Én is mint te, csak úgy megyek,
Ha ápolnak gondos kezek.


2005. augusztus 18.
Delhi, Ontario


EZT A KISLÁNYT



Ezt a kislányt igaz szívből szeretem,
Mégis, mégis nem lehet a kedvesem,
Mert magamat másnak adtam örökre,
Jóban, rosszban nem válok el én tőle.

Barna kislány ha sírni látsz engemet,
Azért lesz, mert bú járja át szívemet;
Szeretnélek megcsókolni; nem szabad,
Akkor sem, ha az én szívem megszakad.

Kisleánykám őrizd meg a titkomat,
Ne tegyük ki más nyelvére magunkat.
Ne tudják meg soha azt az emberek,
Hogy én téged milyen nagyon szeretlek.


2005. augusztus 22.
Delhi, Ontario


BOCSÁSD MEG



Bocsásd meg ha rád gondolok,
S gondolatban veled vagyok;
Ha terólad álmodozom,
És nevedet elsuttogom.

Hidd el könnyebb lenne nekem,
Ha elmúlna a szerelmem.
Nem boldogság ez az érzés,
Nekem ez már csak szenvedés.

Titkolnom kell, amit érzek,
Nagyon fáj és belül vérzek.
Mégis áldom Istenemet,
Hogy adta a szerelmemet.

Szép vagy, jó vagy kedves lányka,
Életemnek te szép álma!
Nekem az lenne a vétek,
Ha téged nem szeretnélek.


2005. augusztus 22.
Delhi, Ontario


TUDAT ALATT JÁTSZÓDIK LE



Tudat alatt játszódik le minden álmunk,
álmainkban mesés országokban járunk,
De amikor álmainkból felébredünk,
a realitásba megint visszalépünk.

Álmunk után, ahol kezdődik az élet,
létezik egy ország, ami a költészet.
Gondolatban felmegyünk a fellegekbe,
vagy még azon is túl, ki a világűrbe.

Gondolatban jönnek csókos ölelések,
merész álmok, és jönnek a nagy szerelmek.
Amíg ezek gondolatok és semmi más,
ez is álomvilág és nem realitás.

Ám a költő, mikor leírja álmait,
vagy versbe foglalja szerelmes vágyait,
akkor az álom már valóságnak látszik,
ami a szívekkel játékokat játszik.

Álmaink után mindig jön egy ébredés,
legtöbbször jön egy azonnali feledés,
de a leírt vers üzenete az már más:
az olvasónak az teljes realitás.

Szerelmem megverseltem, írtam sok dalt,
nem vált valósággá, gondolatban meghalt.
Elszállt, mert gondolat volt, nem volt más semmi,
Szép volt, és elmúlt, ennek így kellett lenni.


2005. augusztus 22.
Delhi, Ontario


TŰZHÁNYÓK



Tűzhányók kitörését
messziről meglátni,
figyelő szemek elől,
nem lehet elzárni.

A szerelemnek lángja
nem mindig látható
de ha egyszer meggyullad
nehezen oltható.

Érzelmemnek krátere
kívül csendben pihent,
de nagy tüzével tombolt
szívem mélyén, ott bent.

Halványodik már a tűz
kisebb lesz a lángja,
alszik már a tűzhányóm,
nem maradt csak szikra.

Tapló nélkül a szikrám
nem kap többé lángra,
kialudt tűzhányómnak
nem marad csak hamva.


2005. augusztus 22.
Delhi, Ontario


MIT NEM KÉRTEM



Tudod mi az, mit nem kértem?
Éppen azt adta az Isten:
Sok munkát.

Kértem legyen békességem,
S kaptam tőle egy szerelem,
Áldását.

Világosságot is kértem,
Hogy sötétség életemben
Ne legyen.

Gazdagságot nem kértem én,
Azért vagyok ilyen szegény
Nincstelen.

Nem kérek tőle egyebet,
Csak mindennapra kenyeret,
Hazámnak.

Azt az egyet én még kérem
Tartson meg engem az Isten
Magyarnak.


2005. augusztus 22.
Delhi, Ontario


AMIÓTA NEM LÁTTALAK



Amióta nem láttalak
elapadt a csermely s patak,
kiszáradtak folyó vizek.

Ha a tóban állott a víz,
poshadttá lesz ottan az íz,
megkeserednek a rímek.

Barátságunk sok szép szava
elhalkult, mint madár dala,
mikor a nap nyugodni tér.

Bárhogy vágyom napsugárra,
belépek az éjszakába,
hol sétám veled véget ér.


2005. augusztus 23.
Delhi, Ontario


SZÜRKE VEREBEK



Mikor sűrű-sötét felleg
s gyászos szemfedő takarta
hazánk tündöklő rónáit,
elindult egy madársereg
messze távoli hazába,
s magával vitte nótáit.

Ősi dallal az ajkukon
vándor madárként repültek
a messzi tengereken át,
s túl menve az óceánon
addig mentek, énekeltek
míg találtak egy új hazát

De ahogy elmúlnak az évek,
az állandó rohanásban
felejtették az ősi dalt,
Alig szól már ma az ének,
és a nótás világunkban
gyász követi a diadalt.

Szárnyaló magyar dalotok,
mit egykor eldaloltatok
a múlt letünt emléke lett.
Dal helyett ma csak csipogtok,
mert szürke verebek vagytok,
nem énekeltek éneket,


2005. augusztus 24
Delhi, Ontario


ARANYHINTÓN



Aranyhintón száguld az éjszakám álma,
Utasnak esténként felülök bakjára.
A föld nem létező tájait bejárom,
Ismerős itt minden; ez az én világom.

Köröttem az éj még dús illatát szórja,
S talán álmaimnak szétfoszlását várja...
Tűnő álmom ez éjjel semmit sem üzent,
Céltalanul elrohant, most nem is pihent.

Csodálatos szépek nekem a reggelek,
Mikor álmaimból az életbe lépek,
De ma reggel csak az ürességet érzem,
Mert hiányoztál az álmaimból nékem.


2005. augusztus 25.
Delhi, Ontario


NEM SZERETSZ MERT



Nem szeretsz mert sovány vagyok,
bánatomban majd meghalok,
ajaj jaj.
Ne félj rózsám majd meghízok,
mint egy hordó úgy gurulok
tehozzád.

Nem szeretsz mert kövér vagyok,
bánatomban majd meghalok,
ajaj, jaj.
Ne félj rózsám sovány leszek,
egy hónapig nem is eszek
semmit se.

Most már szeret az én rózsám,
feleségül eljött hozzám,
csuhajla.
Ő most kövér én meg sovány,
de majd kilenc hónap után
másképp lesz.


2005. augusztus 26
Delhi, Ontario


LEKVÁR FŐZÉS



Mint egy görnyedt öregember,
Szilvafánknak minden ága
Terhe alatt hajlik máma.

Gyümölcsfánknak bő termését
Szedegetem, tisztítgatom,
Kormos üstbe rakosgatom.

Lekvárfõzés lesz a héten,
Szorgalmasan dolgozgatunk,
Hogy legyen még több lekvárunk.

Fõzõ munkánk szépen halad,
Több a lekvár, mint volt tavaly,
Hát itt, kérem, épp ez a baj.

Tele van már vagy száz üveg;
Bár a lekvárt meg nem eszem,
Főzöm most is, s nem szeretem.


2005. augusztus 25
Delhi, Ontario


ÚTBAN HAZAFELÉ



Én zarándoknak születtem,
Még hosszú út van előttem.
Hegyeken és pusztákon át
Taposom egy ösvény porát.

Nem vár sehol tele pohár,
Kenyerem is megszáradt már;
Nincs sehol egy pihenőhely,
Hűs illatú virágkehely.

Megfáradtan megyek tovább,
Lemarad sok vándor barát...
Én csak megyek, nem pihenek,
Mögöttem az évtizedek...

Megyek, megyek, nem állok meg,
Hívnak a távoli hegyek...
Megyek, megyek, mindig megyek,
S egyszer talán otthon leszek.


2005. augusztus 26.
Delhi, Ontario


ELMÚLT



Elmúlt ez a forró nyár is,
Hullanak a levelek.
Fejünk felett vándorolnak
Esőt hozó fellegek.

Sárga levél búcsút mond már
Éltétadó fájának,
Én is csendben búcsút mondok
Az én kedves babámnak.

Nem reméltem tőle semmit,
Se csókot, se ölelést,
Csupán egyet kértem tőle:
Egy parányi megértést.

Kár, hogy elszállt ez a nyár is,
Emlék lesz csak belőle.
De lehet, hogy jön még tavasz,
Jön még nyár is jövőre.


2005. augusztus 27.
Delhi, Ontario


BÚSAN SZÓL A KISFALUMNAK



Búsan szól a kisfalumnak nagy harangja,
Elment tőlem az én rózsám, azt siratja.
A bimbózó szerelmünk ki sem nyílott még,
Rózsanyílás előtt már elhívta az ég.

Őt látom még most is, ha rózsák közt járok,
Ő róla üzennek a nyíló virágok.
Hogyha hallom a madárhad zengő dalát,
Visszacsalja volt kedvesem csengő szavát.

Ne sírj, ne sírj kis falumnak nagy harangja,
Elmúlik az élet, nem jön többé vissza...
Már csak gondolatban járok kedvesemmel,
Mert akit szeretünk, azt nem felejtjük el.


2005. augusztus 29.
Delhi, Ontario


HA ÉN HOZZÁD VALÓ LENNÉK



Ha én hozzád való lennék
nem verseket írnék,
hanem téged átölelve
ezer csókot adnék.

Ha te lennél az én mátkám
aranygyűrűt vennék,
s mint madár a zöld erdőben
mindig énekelnék.

Amikor te rám mosolyogsz,
boldog az én szívem;
eltűnnek a bús fellegek,
kisüt a nap nekem.

Nem vagyok én hozzád való,
nem vagy mátkám nekem,
de azért csak mosolyogj rám,
s légy barátom nekem.


2005. augusztus 29
Delhi, Ontario


DINNYÉT VETTEM



Dinnyét vettem, zamatosat,
magnélkülit, vérpirosat
itt egy helyi boltban.

Kopogtattam, kongott mélyen,
mint a hordó a pincében,
mert jó bor van abban.

Vizsgáltam a dinnye alját,
megnéztem a sárgaságát;
hogy megérett, tudtam.

Az indája is leszáradt,
csak egy kis darabja maradt,
nem volt élet abban.

Hazavittem, lehűtöttem,
ma ebédre abból ettem,
először a szélét.

A közepe legfinomabb,
az a legvégére marad,
most is őrzöm ízét.


2005. augusztus 29.
Delhi, Ontario


BÖZSI ÁNGYOM
(Humor)



Dombon van a Bözsi ángyom háza,
Egy Mercedes áll az udvarába',
Józsi küldte Kanadából ingyen,
Másnak ilyen a faluban nincsen.

Bözsi ángyom piros fejkendőben
Cipót fagyaszt az új mélyhűtőben.
Nem süt ő már friss kenyeret régen,
Minek süssön? Van pék az alvégen.

Bözsi ángyom gyalog megy a pékhez,
Zsemlét is hoz a mai ebédhez.
Pék áruval unokáit várja,
Kiflit is vesz, csak egy kicsit drága.

Leggazdagabb ő most a falunkban,
Mert a fia kint van Kanadában.
Küld ő dollárt, hetente vagy százat,
Abból vette az ángyom a házat.

Dombon van a Bözsi ángyom háza,
Egy Mercedes áll az udvarába,
Hajtási nincs, azért áll ott mindig,
De azért szép, néha benne alszik.


2005. augusztus 30.
Delhi, Ontario


EMBER!



Te építesz hegyre, völgybe,
Sivatagba, őserdõbe;
Buzgó agyad csodát alkot,
Jövőnket kezedben tartod.

Átrepülsz a fellegeken,
Úrrá lettél tengereken,
Tudásod nő gombamódra;
Rakétát küldsz a bolygókra.

A világnak sok szépet adsz,
Betegségeket gyógyítasz.
Meghosszabbítottad éltünk,
Kényelmesebb lett a létünk.

Mégsem örök alkotásod,
Korlátozott munkásságod,
Mert az Isten nagyobb tőled,
Hamu és por lesz belőled.


2005. szeptember 1.
Delhi, Ontario


BODRI KUTYÁM



Találtam négy kereket,
csináltam egy szekeret
kutyámnak.

Bodri kutyám befogtam,
vízért azon hajtottam
naponta.

Egy bajom volt ővele,
nem lassult le sohase
(a) kanyarban.

A kancsó víz kiesett,
s ő húzta a szekeret,
üresen.

A kapunál elértem,
és a hámot leszedtem
hátáról.

Nem lett Bodri igás ló,
de pajtásnak igen jó
kutya volt.


2005. szeptember 1.
Delhi, Ontario


AZ ÖTVENES ÉVEK



Az ötvenes évek kezdetén
mindig rettegésben éltünk,
féltünk, hogy az éjnek idején
kommunisták jönnek értünk.

Éjjel becsuktuk az ajtókat,
néha ruhában aludtunk,
s figyelve a kinti hangokat,
menekülni készek voltunk.

A bekerített udvarunkat
Bodri kutyánk jól megvédte,
őreá bíztuk álmainkat,
ő volt házunk hű cselédje.

Egy téli éjszaka közepén,
nagy dörömbölést hallottunk,
tragédiát és veszélyt sejtvén
a spájz ablakhoz futottunk.

Már majdnem kimásztunk a kertbe,
mikor kutyámra gondolva,
az a kérdés jött az eszembe:
miért nem ugat most a kutya?

A függöny mögül kukucskáltam:
ki lehet ki ily zajt csapott?
Kint sehol senkit én nem láttam,
csak a kutyám vakarózott.


2005. szeptember 2.
Delhi, Ontario


NEM FÉLEK



A haláltól én nem félek,
nem tudom, hogy miért élek,
mért vagyok a világon.

Én hasznosat nem alkotok,
születtem, hát azért vagyok,
néha igen sajnálom.

De jó lenne messze menni,
anyaföldben megpihenni,
befejezni éltemet.

Ám de hív a felelősség,
nem vihet el a sötétség
a földről még engemet.

És ha nem vár senki énrám,
s boldogtalan minden órám,
elrejtem a titkomat.

Mosolygok, de bent zokogok,
panaszkodni mégsem fogok,
csak ha szívem megszakad.


2005. szeptember 2.
Delhi, Ontario


AZ ABLAKNÁL



Az ablaknál ülök,
az utcák üresek,
a magasba nézek,
felhőket keresek,
futó fellegekkel
tenéked üzenek.

Ha fehér felhőt látsz
akkor boldog vagyok,
ha szürke jön feléd,
szürkébbek a napok;
elszállt vigasságom,
boldogtalan vagyok.

Sötét felhőt ha látsz
házad közelében,
fekete felhővel
néked azt üzenem:
békésem nyugszom már,
kint a temetőben.


2005. szeptember 3.
Delhi, Ontario


ELTÉVEDT VÁNDOR



Egy eltévedt vándor vagyok,
Barátok után kutatok,
De csak egyedül ballagok.

Néha-néha azt gondolom,
Valaki kísér utamon,
És kezem feléje nyújtom...

Bár kezem nem fogja senki,
Mégsem állok meg pihenni,
Mert nekem tovább kell menni.

Csak megyek tovább egyedül,
Sok fájó érzés vesz körül,
S nyugtalanság kívül, belül.

Megyek. Várnak a holnapok,
S egyszer majd összeroskadok,
Mert én is csak ember vagyok.


2005. szeptember 4.
Delhi, Ontario


ÖRÖK ÁLMOK CSENDJE



Örök álmok csendjét vágyom,
hol szárnyalhat gondolatom,
hol idő és tér végtelen,
hol soha sincsen félelem.

Nézem az álmok kertjeit,
hol gondolatom magjait
beültetem verseimbe,
hátha kikelnek jövőre.

Én most mozdulni se tudok,
az időnek rabja vagyok,
évtizedek láncát hordom,
mulandóság csak a sorsom.

Az életem egy porhüvely,
másnak benne nem marad hely,
bármilyen szép a nagyvilág,
nekem nem nyílik itt virág.

Itt e földön attól félek,
hogy addig már én nem élek,
míg munkámat befejezem,
mind itt marad, el kell mennem.


2005. szeptember 5.
Delhi, Ontario


SEMMISÉG



Ha életed árja sodor,
s nem látsz mentőövet sehol,
ne hidd, hogy minden hiába,
kapaszkodj egy szalmaszálba,

Hogyha elfogy minden pénzed,
s nagyon bánt a szegénységed,
számolj össze minden centet,
néha egy cent is megmenthet.

Hogyha megáll szívverésed,
nincs még akkor rögtön véged,
köhintéstől lehetsz jobban
és a szíved újra dobban.

Hidd el, hidd el én jól tudom,
hogy most nevetsz e sorokon;
de azt is tudom, hogy a lét
talán nem más, csak semmiség.


2005. szeptember 5.
Delhi, Ontario


PUSZTAI ÁBRÁNDOZÁS



A csikósok, a gulyások
nem úgy élnek, ahogy mások,
nem úgy élnek, ahogy mások.

Házuk helyett kunyhó van csak,
éjjel nappal abban laknak,
nyájaikra úgy vigyáznak.

Azt gondolod, hogy szabadok?
Nem! Ahol élnek állatok,
az őrzőik is csak rabok.

Ha gulyás, csikós nem lenne,
gulya, ménes elszéledne,
egy ilyen vers nem születne.

De mivel van csikós, gulyás,
szabad nékem a versírás,
életükről ábrándozás.


2005. szeptember 5.
Delhi, Ontario


JÓL TUDOM



Hosszú téli éjszakákon
Kérdezem:
Hova repült ifjúságom?
S életem?

Nem is voltam tán fiatal,
Sem gyermek;
Múlté már a sok játékdal,
S emlékek.

Gyermekfejjel felnőtt lettem
Korán már,
Alig múlt el életemben
Néhány nyár.

De most előre ballagok,
Nem vissza;
Jövőt nézve újra várok
Tavaszra.

Lesz még nekem több tavaszom
Gondolom,
De az élet rövid nagyon,
Jól tudom.


2005. szeptember 6.
Delhi, Ontario


HA KIALSZIK



Ha kialszik egy-egy csillag
odafenn az égen,
marad még ott sok millió,
ugyanúgy, mint régen.

De ha egyszer te nem ragyogsz
az éltemnek egén,
jaj de árva lesz a világ,
szomorú leszek én.

Ragyogj, ragyogj én kedvesem
a földön és égen,
szereteted ragyogjon rám,
úgy lesz boldog éltem.


2005. szeptember 7.
Delhi, Ontario


ELBÚCSÚZOM



Elbúcsúzom, örökre elmegyek,
Ha kérdik majd az emberek:
Hová lettem? Miért mentem?
Te felelj majd én helyettem.

Elbúcsúzom, én mindent itt hagyok,
Nem hívnak már a holnapok.
Kár a bús könnyekért.
Az esti séta véget ért.

Te csak menj a megkezdett utadon,
Elkísér majd gondolatom.
Ha nem is látlak soha már,
Te csak eredj, elmúlt a nyár.

Tudom, tudom fáj most a búcsúzás,
Nekem is fáj e választás...
De mennem kell, ez az élet,
Kár, hogy álmom semmivé lett.


2005. szeptember 7.
Delhi, Ontario


ÉJSZAKA VAN



Éjszaka van, sötét még az égalja,
Egy leányzó örök álmát alussza.
Nem is tudja, hogy fent vagyok én már rég,
Azt sem tudja, hogy mily sötét most az ég.

Én csak várom, mikor jön a virradat,
Felkelteném, de nem hallja szavamat.
Temető már régen az ő lakhelye,
Felhallatszik haláltánca üteme.

Gondolatban visszajár még énhozzám,
Azt siratja mért nem lett az én mátkám.
Pihenj most már, visszajönni nem lehet!
Ha elmentél, ne szomorítsd szívemet!

Te kerested az örök tél világát,
Sírba dobtad ifjúságod virágát....
Éjszaka van, sötét még az égalja,
Egy leányzó örök álmát alussza.


2005. szeptember 8.
Delhi, Ontario


JAJ DE RÖVID EZ AZ ÉLET



Jaj de rövid, jaj de rövid ez az élet!
Alig kezdõdött el, máris semmivé lett.
Reményeim napról napra összedőlnek,
Én is áldozata lettem az időnek.

Nem olyan rég, ezelőtt egy néhány évvel,
Szoros barátságban voltam az idővel,
De ahogy repülnek felettem az évek,
A terveim csak ábrándozások lesznek.

Oly sok tennivaló lenne előttem még,
De már harsona szóval üzenget az ég,
Keblemből is üzen a sok szívdobbanás,
Dobogja, hogy közelg a nagy találkozás.

Mikor földi porom az éggel egyesül,
Akkor tudom utolsó vágyam teljesül,
Ott leszek fent, vég nélküli békességben,
S lelkem pihen egy örökös reménységben.


2005. szeptember 8.
Delhi, Ontario


HULLIK, HULLIK



Hullik, hullik újból
a fának a levele.
Enyhe nyári szellő
táncra kéri sietve.

Közeleg már az ősz,
sárgulnak a levelek.
Pajkos táncot járva
futkároznak, zizegnek.

Érett gyümölcs libeg
a fa hajlott vállain,
nehéz terhet cipel
gyümölcstermő ágain.

Elrohannak csendben
fölöttünk az évszakok,
de én nem megyek még,
közöttetek maradok.

Télen, nyáron, ősszel
vagy virágos tavasszal
csak a jövőt várom
új biztató szavakkal.


2005. szeptember 8.
Delhi, Ontario


ELFŐTT A VÍZ



Elfőtt a víz kávéfőzőm aljából,
Amikor forr, jó hangosan zakatol.
Ma csendben volt, egy kicsit se rotyogott
Engem bizony igen nagyon becsapott.

A gáztűzhely forró lángja átjárta,
Tüzes lett, mint kovácsműhely patkója.
Külsejére ráengedtem a vizet,
A forró fém gőzölgött és sistergett.

Azt hittem már lehűtöttem eléggé,
Bár tudtam, hogy nem vált éppen még jéggé.
A közepét gondatlanul megfogtam,
S csacsimódra megégettem négy ujjam.


2005. szeptember 9.
Delhi, Ontario


SZEPTEMBER



De gyönyörű most szeptember,
Szebbet nem is kér az ember.
Nem túl meleg, nem túl hideg,
Megújulok most lelkileg.

Levelek még fent a fákon,
Érett gyümölcs leng az ágon;
Megkezdődik most a szüret,
Gyermekeknek nincs több szünet.

A nyárnak még nincsen vége,
Velünk van az ékessége:
Kint nyílnak még a virágok,
Istenem! De szépet látok!

Oly csodálatos a világ,
Körülöttem nyíló virág,
Megköszönöm jó Istenem,
Hogy ilyen őszt adtál nekem.


2005. szeptember 9.
Delhi,Ontario


ANYÁM



Sütés, főzés, mosogatás,
porszívózás, takarítás,
vasalás és ruha mosás,
anyám sorsa ma csalódás.

Réges-régen másképpen volt,
Volt egy kocsma, volt egy kis bolt.
Neki mostak, neki főztek,
Másképpen volt rég az élet.

Amerika újat adott,
Gazdagoknak takarított,
Minden munkát elfogadott,
És sohasem panaszkodott.

Családjáért mindent megtett,
Fő célja volt a szeretet,
S mikor lába roskadozott,
Akkor értünk imádkozott.

Anyám lelke eljött felém,
Örökségét átvettem én;
Magyar népemet szolgálom,
Ez életem s imádságom.


2005. szeptember 9.
Delhi, Ontario


A TISZA PARTJÁN



Hullámzó víz, parti homok,
Múlt sirató gondolatok,
Pihennek most előttem.

Itt egy fűzfa, ott egy nyárfa,
Belebámul a Tiszába,
Éppen úgy mint régebben.

Hej, de sokszor jöttünk ide,
Begázoltunk a mély vízbe,
S átúsztunk a túl partra.

Nagyapámék vízér jöttek,
Innivalót innen mertek
Száz literes hordóba.

Elnézem a kérészeket,
Partokban a fecskefészket,
Nem változott semmi se.

Éppen úgy van, mint volt régen,
A nap is úgy süt az égen,
Így marad ez örökre.


2005. szeptember 9.
Delhi, Ontario


HOGY LETTEM ÖREG?



Mikor húsz éves lettem
Csipkerózsát kerestem,
Lángolt érte szerelmem,
Gondoltam: felébresztem.

Hol az erdő sűrűje,
Ott az erdő közepe,
Bent lakik egy remete,
Csipkerózsát elvette.

Felköltötte álmából,
Hozzáment ő hálából.
Anya lett a Rózsából,
Nem kapok már csókjából...

Jött felém egy öreg lány,
Azt mondta, hogy királylány,
Ha csókolom ajakán,
Megint ifjú lesz talán?

Megcsókoltam ajakán,
Nem tudtam, hogy boszorkány.
Nem lett attól ifjabb ő,
Öreg lettem, mint a nő.


2005. szeptember 9.
Delhi, Ontario


SZÁZADOS ÚR



Százados úr azt mondta a bakának:
Hogy keressen más szeretõt magának.
Százados úr! Százados úr! Nem teszem!
Mert ezt a lányt igaz szívből szeretem.
Százados úr! Százados úr! Nem teszem!
Mert ezt a lányt feleségül elveszem.

Százados úr azt mondta a bakának:
Nem kap ő már több kimenőt magának.
Százados úr! Százados úr! Nem bánom.
Mert ezt a lányt, mert ezt a lányt megvárom.
Százados úr! Százados úr! Nem bánom,
Úgy is ő lesz, úgyis ő lesz a párom.


2005. szeptember 10
Delhi, Ontario


MEGNÉZEM



Megnézem a virágokat,
de nem érzem illatukat
sohasem.

Mert fényképek ezek csupán,
s jönnek hozzám nap-nap után
üresen.

Egy életet úgy leélek
soha semmi szeretetet
nem kérek.

Ha az élet semmit sem ad,
éppen csak jön, s máris szalad,
nem félek.

Jó a sorsom, bár nem kapok,
mindig, mindig csak én adok
valamit.

Elrepülnek ifjú álmok,
és még mindig, most is várok
valakit.


2005. szeptember 10.
Delhi, Ontario


TÜZES KOCSIN



Tüzes kocsin jött a tavasz,
és táncolt Illés szekerén,
Ámort hozva, és a ravasz;
méreg nyilát lőtte belém.

Összetöröm én a nyilat,
s hûen gyógyítgatom magam,
de nem lelek nyugodalmat,
mert Ámortól mérget kaptam.

Szerelmeim egyre jönnek,
bár én egyikre se vágyom,
azok ismét felkeresnek,
úgy mint régen fiatalon.

Mi van az én életemben,
ami engem nem hagy nyugton?
Mért nem élek békésségben?
Miért lázadozom folyton?

Uram Isten! Adj nyugalmat!
Ne adj lázadozó lelket!
Hamvaszd az örök parazsat,
S benne a forró szerelmet.


2005. szeptember 12.
Delhi, Ontario


MESSZE FÖLDRŐL



Messze földről hazamegyek
az én kicsiny falumba.
Végigmegyek a főutcán,
megállok a kapudba.

Bekiáltok az udvarra:
Kedves rózsám gyere ki!
Igen ugat a te kutyád,
csillapítsd le, szólj neki.

Szalad ki az én galambom,
rohan az én karomba,
megölelem, megcsókolom,
bámul miránk a kutya.

Nem ugat már a te kutyád,
befogja most a száját,
nagyon hamar megtanulta:
szeretem a gazdáját.


2005. szeptember 12.
Delhi, Ontario


TUDOM EGYSZER



Tudom egyszer tavasz lesz még,
kiderül majd ismét az ég,
Visszajönnek fecskék, gólyák,
Kizöldülnek majd a rónák.

Az én rózsám elment messze,
Nem jön vissza kikeletre,
Kint nyugszik a temetőben,
Lelke meg a kék egekben.

Én is egyszer majd elmegyek,
Búcsút mondnak az emberek;
Hiába lesz új kikelet,
Nem láttok ti már engemet.

De verseim itt maradnak,
Minden évben tavaszt hoznak.
Mikor jönnek fecskék, gólyák,
Visszahoznak majd a strófák.


2005. szeptember 12.
Delhi, Ontario


JÓ ÉJSZAKÁT



Én Istenem! Jaj de érzem
az idõ múlását.
Elmélázva dúdolgatom
egy ősz új nótáját.

Ma még nyílik sok, sok virág,
virulnak a lombok,
de már messzebb, túl a rónán
havas bércet látok.

Még csak dél van, jó ebédhez
hívnak a harangok,
de nekem már alkonyodik,
jó éjszakát mondok.

Nem megyek el még tőletek,
maradok még tovább,
De nekem is pihenni kell,
így hát: Jó éjszakát.


2005. szeptember 12.
Delhi, Ontario


LEMENT A NAP



Lement a nap, alkonyat van,
vörös lett az égalja,
káprázatos csillogással
a felhőket uralja.

Lángtengerben forró égbolt,
enyhe szellővel üzen,
s idelenn a föld és patak
szenderegve elpihen.

Bordópiros most a falum,
mesék országává lett;
s bíborköntöst vonszol az ég
odafent a föld felett.

Csodásak a dombok, völgyek,
házak és a kövesút,
ám már szürkül az ég alja,
fonja a gyász koszorút.

Eltemetjük ezt az alkonyt
káprázatos pompával,
de már várjuk az új napot
örömmel és hálával.


2005. szeptember 12.
Delhi, Ontario


MINDIG VELEM



Két megfáradt dolgos kezem,
Hálás szívvel összeteszem,
Atyámhoz szól üzenetem,
Könyörgök: légy mindig velem.

Ha látom, hogy a félelem
Énhozzám oly könyörtelen,
Áldást hoz az ima nekem;
Te légy, Uram, mindig velem.

Száll az imám a magasba,
A Teremtő meghallgatja,
Imádságom elfogadja,
Válaszát a szívem kapja.

Uram Isten! Adj oltalmat,
Minden napra nyugodalmat,
Add a békességed nekem,
Így lesz szebb az én életem.


2005. szeptember 13.
Delhi, Ontario


HITVALLÓ IMA



Szívemmel, lelkemmel
Tégedet szeretlek,
Vezess engem, Uram,
Csak Téged követlek.

Imádlak Istenem
Hittel, reménységgel,
Szolgállak Jézusom
Igaz szeretettel.

Lelked bátorítóm,
Üdvösségem nékem;
Erőd, hatalmad nagy
Földön és az égen.

Ha megbotlik lábam
Mikor pályám futom,
Emelj föl engemet
Tarts a keskeny úton.

Ha sötétben járok,
Vezess a fényeddel,
S ha nem látom utad,
Áldj meg türelemmel.

Amikor majd eljön
Nemes harcom vége,
Koronázott fővel
Álhassak elédbe.


2005. szeptember 15.
Delhi, Ontario


TÜCSÖKZENE



Zaj sehol, csend honol
völgyben és a kertben;
víg nótát hegedül
száz tücsök a réten.

Enyhe szél még mesél
tavaszról és nyárról,
ezernyi virágról,
lassú hervadásról.

Odafenn a hegyen
a havas ösvényen,
már téli pusztulást
készítget az Isten.

Itt lent még kék az ég,
nincs vége a nyárnak
nappal is, éjjel is
tücskök muzsikálnak.


2005. szeptember 16.
Delhi, Ontario


HA EGYSZER



Ha egyszer bánat ér,
A reményt semmiér'
Fel ne add!
Fel ne add!

Ha bánt a fájdalom,
Jön majd még nyugalom,
Légy erõs!
Légy erős!

Életed sokat ér,
Ne aggódj sorsodér',
Tartsd magad!
Tartsd magad!

Ha kapsz egy jobb időt,
S benne egy szebb jövőt,
Őrizd meg!
Becsüld meg!


2005. szeptember 17.
Delhi, Ontario


D.Ö.TY.E - (HUMOR)



A Delhi-i Öreg Tyúkok Egyesülete
Megtartja a nagy gyűlését hetente.
Legfőbb téma ott mindig a Magyar Ház,
Egy öreg tyúk mindenkinek magyaráz.

A rémhíreket a közgyűlésre ő hozza,
Itt-ott egy két hazugsággal megtoldja.
Azért nincs pénz, mert nagy ott a fizetés,
A munkájuk majdnem semmi, vagy kevés.

Mikor lakodalomra asztalt terítenek,
Csak álldogálnak ottan, beszélgetnek.
Na és? Ők nem órabérért dolgoznak,
Kész munkáért egy kis jutalmat kapnak.

A menyasszony néha változtatja terveit,
Átírja a vendégei neveit,
Egy asztalnál nyolc vendégből csak hat lesz,
Vagy fordítva hatból-hétből tíz is lesz.

Hosszú asztal, szabad ülés régen elmúlt már,
Most a kerek asztal ülésrenddel jár.
Precíz munkát végeznek a terítők,
Ha kell egy-két napot ott töltenek ők.

Az a céljuk, hogy a terítésük szép legyen,
Magyar Háznak dicsőséget szerezzen.
Vádak helyett mi köszönetet mondunk,
Mert a munkásainkra büszkék vagyunk.


2005. szeptember 19.
Delhi, Ontario


LEMONDÁS



Szeretnék pillangó lenni,
Százszorszép virágra szállni,
Neki forró csókot adni,
Szirmai közt megpihenni.

Virágok közt te szép virág!
Szerelemmel gondolok rád;
Hiába ég bennem a vágy,
Te sem érted, sem a világ.

Nem szabad, hogy szeresselek,
Hogy te veled boldog legyek.
Jaj Istenem! Mit tehetek?
Magányomba visszamegyek.

Elmegyek, hogy ne lássalak,
Elmegyek, hogy ne várjalak,
Elmegyek, hogy hû maradjak.
Szerelmemmel ne bántsalak,

Isten veled te szép álom!
Hív, szólít az én magányom...
Jaj, de nagyon bánom, bánom,
Hogy szádat nem csókolhatom.


2005. szeptember 19.
Delhi, Ontario


A KONDÁS



A disznónak négy lába van,
A kondásnak csak kettő,
Bizony rosszul tervezte ezt
A hatalmas Teremtő.

Mert a kocsmából ha kijön
Az én kondás barátom,
Nem tud, nem tud megállni ő
A teremtett két lábon.

Négykézláb megy hazafelé,
Felesége várja már,
Haragosan megkérdezi:
Hol volt maga, vén szamár?

A templomban imádkoztam,
Ittam egy kis misebort,
Azért túrom az orommal
Az utcai száraz port.

Azt gondolja hülye vagyok?
Válaszolta az asszony.
A mi papunk csak ostyát ad,
Nekem kend ne hazudjon.

A kondásunk talpra állott,
Lenézett és kiáltott:
Benn vagyok a disznó bajban:
Nekem is négy lábam van.


2005. szeptember 19.
Delhi, Ontario


PÁLINKÁS ETÁNAK



Fiókomban régi fénykép,
múltból maradt drága emlék,
szép falusi csendes esték...

Megragad az emlékezés,
visszajön egy beszélgetés,
tél esteli halk csevegés.

Kint álltunk a tornácodon,
holdvilág fény homlokodon,
szőke hajad a válladon.

A holdvilág ránk nevetett
ezüst fénnyel integetett,
felvillanyozta az eget.

Féltő hangon arra kértél:
"Eredj Palkó! Eredj! Menjél!
Ne várj tovább, meneküljél!"

"Elbukott a forradalom,
Ma még mehetsz, úgy gondolom.
Nem soká lesz ily alkalom."

Mindkét szemem könnybelábadt;
Hogy hagyhatnám el hazámat?
Tisza parti falucskámat? ...

Másnap este elindultunk,
Ausztriáig eljutottunk,
Karácsonyra Bécsben voltunk.


2005. szeptember 20.
Delhi, Ontario


FALEVÉLSZŐNYEG



Hullnak, hullnak a levelek,
Sodorják az őszi szelek,
Udvarunkra menekülnek,
Magas kupacokba gyűlnek.

A szomszédok sepergetik,
Napról napra összeszedik,
Nagy zsákokba beleteszik,
Szemetessel elvitetik.

Én szívesebben itt hagynám,
Udvarunkon nem bántanám,
Őszi virágként tartanám.
Uram Isten! De szép látvány!

Tarka színű levélszőnyeg!
Mégis elbúcsúzunk tőled,
Mi is zsákba rakunk téged,
Felborzoljuk ékességed.

Rügyből lettél, porrá leszel,
Várunk ismét türelemmel,
Visszajössz új levelekkel,
Feltámadsz a kikelettel.


2005. szeptember 20
Delhi, Ontario


ŐSZI SZELEK



Őszi szelek ismét fújnak,
pikáns dalokat dúdolnak,
falevelek elpirulnak,
sárga lombok mögé bújnak.

Elmesélik merre járnak:
hány leánnyal huncutkodnak,
hány legényt megcsiklandoznak,
és hogy merre kalandoznak.

Még akkor sem unatkoznak,
mikor nagyokat hallgatnak,
széthordják a szép álmokat,
éjjel lopva csókot adnak.

Amikor már nem alusznak,
viharokká alakulnak,
házat, lombot megcibálnak,
mindent széjjel hajigálnak.

Őszi szelek! Ha itt jártok,
kertre, házra vigyázzatok,
meleg napokat hozzatok,
szebb nótákat daloljatok.


2005. szeptember 21.
Delhi, Ontario


VADNYUSZI



Vadnyuszi az udvarunkon
meglapul a fűben,
azt hiszi, hogy nem látom meg
a reggeli fényben.

Bizony, bizony megláttam én,
le is fényképeztem,
a mi kedves vendégünkhöz,
nagyon közel mentem.

Felvillant a gép lámpája,
de az nem zavarta,
hivatásos modellként bújt
bele az avarba.

Három képet készítettem,
de csak egy kell nékem,
hogy erről a vadnyusziról
legyen egy emlékem.


2005. szeptember 21.
Delhi, Ontario


RÉGI JÁTSZÓTÁRSAK



Tisza parti füzesekben
játszadoztunk régen,
onnan maradt, visszajön még
sok régi emlékem.

Azóta a bokrok, cserjék
magas fákká nőttek,
a sok régi pajtás közül
többen el is mentek.

Kimentem a temetőbe
néztem a sírfákat...
Itt vannak a játszótársak,
szemem könnybelábadt.

Ha én egyszer hazamennék
senkit sem ismernék,
mert a falum, hazám nékem
már csak fájó emlék.


2005. szeptember 21.
Delhi, Ontario


RÁDIÓ ÜZENET



Magyaroknak üzenek én,
bátorítlak titeket,
maradjatok meg magyarnak,
tartsátok meg hitetek.

Tudjuk nehéz a sorsotok
Kárpátalján, Erdélyben,
szlovák földön, idegenben
és a délibb vidéken.

A mi létünk is hasonló,
feledtetik nyelvünket,
óriási néptengerben
szétszórnak itt bennünket.

Nincsenek itt magyar falvak,
vannak ugyan szigetek,
itt-ott van egy Magyar Ház is,
de nincsenek tömegek.

Hangunk, fényünk egyre gyengébb,
egyre fogy a magyar szó,
mégis megyünk tihozzátok,
összeköt a rádió.

Keblemből a biztató szó
átrepül az éteren:
Maradjatok meg magyarnak,
Adja Isten úgy legyen!.


2005. szeptember 22.
Delhi, Ontario


HAZAMEGYEK



Szerelmemnek üzenete
átgázol a tengeren,
száll repülőn, megy a hajón
és a vándor fellegen.

Kisfalumban van egy szép lány,
neki szól az üzenet,
köszönöm, hogy most is vársz rám,
köszönöm az éveket.

Messze földön, idegenben,
hű maradtam tehozzád,
évek múltak, évek teltek,
én is vártam tereád.

Most már végleg hazamegyek,
megváltozott a világ,
ott maradok, veled leszek,
Virulj nekem szép virág!


2005. szeptember 22.
Delhi, Ontario


MEGJÖTT AZ ŐSZ



Naptárunkra rá van írva,
hogy az ősznek első napja
ma estére itt lesz már.

Jött igazi pontossággal
köszöntöttük vidámsággal,
elillant a régi nyár.

Este hatra jött az eső,
hétre jött az őszi idő,
nem is volt más változás.

Volt máskor is már ilyen nap,
semmi sem új az ég alatt,
ez egy másik állomás.

Egy évszakot öregedtünk,
alig sírtunk, csak nevettünk,
teljesültek vágyaink.

Talán szép lesz ez az évszak,
Tetté lesznek majd a szavak,
s lesznek újabb álmaink.


2005. szeptember 22.
Delhi, Ontario


RÖVID SZÜRET



Szeptemberi kék ég alatt
őszre váró udvarunkon,
görnyedt hátú szilvafákon,
a sok fa ág majd megszakad.

Ma egy létrát odavittem,
a görnyedt fán könnyítettem,
két kosárba szilvát szedtem,
egy pár órát szüreteltem.

A darazsak búsan néztek,
fülem körül döngicséltek,
mind leszedem attól féltek,
nem lesz nekik ott több étek.

Ne féljetek hagyok nektek,
két nap múlva többet szedek,
de a fáról ne egyetek,
csak a földön keressetek.

Mi a szilvát meg nem tartjuk,
felhasználni úgy sem tudjuk,
ajándékba másnak adjuk,
más formában visszakapjuk.

Rövid volt a szilva szedés,
kifutottam az időből,
elegem lett a szüretből,
sok a munkám, nincs pihenés.


2005. szeptember 23.
Delhi, Ontario


TEMPLOMBAN



Áhítattal zeng a zsoltár
híveinknek ajkain,
imádságunk az égbe száll,
könnyen gyógyul itt a kín.

Ha az élet terhe nehéz,
és ha sírva bánkódunk,
felemel egy mennyei kéz
Jézusban megújulunk.

Biztatóan szól az ige:
légy bátor és légy merész,
hogyha hittel jössz te ide,
az én igám nem nehéz.

Énekekkel dicsőitem
a világnak Istenét,
s kérve kérem segítségül
az Ő áldó Szentlelkét.

Köszönöm, hogy itt lehetek,
a templomban Teveled,
én Istenem, jó Istenem,
köszönök mindent neked.


2005. szeptember 23.
Delhi, Ontario


TEGNAP ESTE



Tegnap este dörgött az ég,
a villámok cikáztak,
búcsúztató tüzijáték
véget vetett a nyárnak.

Viharos szél remegtette
a sárguló lombokat,
napbarnított falevek.
keresték a sírjukat.

Záporeső kopogtatott
a házunknak tetején,
hallgattuk az ősznek dalát
a szobánkban te meg én.

Szép természet, jó természet!
Hozz holnapra jobb időt,
bárányfelhős kékebb eget,
éltünk delén pihenőt.


2005. szeptember 23.
Delhi, Ontario


DE JÓ LENNE



De jó lenne most meghalni,
angyalokkal barátkozni,
kapni egy kis csillagot.

Éjszakánként barangolnék,
hozzád este beragyognék,
ott várnám az új napot.

Hogyha felhős lenne az ég,
másnapra is ott maradnék,
fényem neked ragyogna.

Meg se tudnád, hogy én vagyok,
azt hinnéd, hogy csillag vagyok,
kinek nincsen otthona.

Majd amikor csillag leszek,
a földre én letekintek,
megnézem a világot.

Minden kertbe betekintek,
s ha esténként hozzád megyek,
viszek sok sok virágot.


2005. szeptember 23.
Delhi, Ontario


MENNYEI KÉPEK



Ha utam a mennybe viszen,
a kamerám is elviszem,
készítek majd fényképeket,
abból küldök sokat nektek.

Ha látjátok ottan a fényt,
az ad néktek örök reményt,
mert nincs ottan soha sötét,
szebb a világ, kékebb az ég.

Láthattok majd angyalokat,
nagy mennyei lakomákat,
hallhattok szép szózatokat,
kíséretként harsonákat.

Ígérem, ha majd fent leszek,
mindent, mindent filmre veszek,
milliónyi képet küldök,
ha nem lopja el az ördög.


2005. szeptember 23.
Delhi, Ontario


CSAK EGY



Csak egy kis szikrára vágytam,
S helyette tűzhányót kaptam,
Mely most megemészt engemet,
Azt szeretem, ki nem szeret.

A lángok futnak szerteszét,
Bárhogy is oltom a tüzét,
Megállítani nem tudom,
És talán nem is akarom.

Hiába vagy tőlem távol,
Éget a szerelmi mámor,
Tiéd minden gondolatom,
Szeretlek én igen nagyon.

Csak verset akartam írni,
Nem a te szívedet bírni,
Ehhez kellett egy kis szikra,
Nem gondoltam tűzhányóra.

Hát ez történt... Mit tehetek?
Írok szerelmes verseket;
Tőled csupán annyit kérek:
Bocsásd meg, hogy így szeretlek.


2005. szeptember 26.
Delhi, Ontario


LECSÓ



Ha azzá válok, amit eszek,
Nemsokára lecsó leszek.
Vöröshagyma és fokhagyma,
Paradicsom és paprika,
Pirítóssal, két tojással,
Leöblítve eszpresszóval,
Naponta az étkem nekem.
Jaj Istenem! De szeretem.

Ha a lecsót fán termelnék,
Egy lecsófát elültetnék,
Reggel, este megöntözném,
S a gyümölcsét közben szedném.
De a lecsó nem fán terem,
Mégis az az eledelem;
Bár a hagymát megkönnyezem,
Lecsó, lecsó a kedvencem.


2005. szeptember 26.
Delhi, Ontario


EGYSZER VÉGET ÉR



Egyszer véget ér az utunk,
egy másik világba jutunk,
ahol nincs könny és szenvedés,
nincs szerelem, nincs ölelés.

Megszűnnek a földi csókok,
udvarlások, kacér bókok,
megszűnnek a nemi vágyak,
nem is lesznek ottan ágyak. :-))

Ha elmegyek nem látsz többé,
légy te boldog mindörökké.
Még nem tudom, hogy hol leszek,
nehogy értem könnyezzetek.

Ha menyország lesz szállásom,
feleségem lesz a párom,
a felhőket vele járom,
visszajövünk minden nyáron.

De ha pokol jutna nekem,
gyakran láttok ti majd engem,
itt élek majd közöttetek,
én magam is ördög leszek.


2005. szeptember 25.
Delhi, Ontario


FELMENTEM



Felmentem a menyországba szétnézni,
megtudni, hogy érdemes-e ott lakni,
kerestem ott magyar ételt és lecsót,
de nem láttam az étlapon semmi jót.

Nem volt ott csak kóser étel és manna,
gondoltam, hogy benézek a pokolba.
A kapunál ki volt téve egy menű,
piros, fehér, zöld színű volt, gyönyörű.

Volt ott azon túróscsusza és lecsó,
székelygulyás, rántott csirke, minden jó.
Láttam, hogy a magyar pokol igen szép,
nem is tudom hol férhet el ennyi nép.

Szalonnasütés is van itt minden nap,
a tűz körül ott tolongott ezer pap,
a kapunál ki volt téve sok sok kép,
megszólaltam: Jaj Istenem! Csuda szép.

Ám mikor az Isten nevét kimondtam,
csak sivárság maradt ott a kapuban.
A kapunak repedésén benéztem,
nem úgy volt semmi, mint a fényképen.

Visszamentem Szent Péterhez, nevetett:
Gyere csak be, adunk enni eleget.
Van itt minden, csak mondj el egy szép imát,
S köszönd meg a jó Atyádnak áldását.


2005.szeptember 26.
Delhi, Ontario


ÚTBAN HAZAFELÉ



Évtizedek vándorlását
amikor befejezem,
Istenemnek megköszönöm
a mozgalmas életem.

Ő adta az éveimet,
s mit hozok én cserébe?
Milyenféle ajándékkal
állhatok én eléje?

Hirdettem az Ő igéjét,
mások is ezt megtették,
és nagyobb hűséggel, mint én
Krisztusunkat követték.

Elhozzam a verseimet?
Mások írtak szebbeket,
én mindig csak siránkoztam,
nem töröltem könnyeket.

Hozzam neki humoromat?
Hadd nevessen mivelünk,
De talán az mégsem lesz jó,
nem viccel az Istenünk.

Mégis, mégis mi lehetne
mit adhatnék éltemért?
Legjobb lesz az örök hűség
és köszönet mindenért.


2005. szeptember 26.
Delhi, Ontario


SZÉLVIHAR



Egy szélvihar zavarta meg
éjszakánknak álmát,
zápor esővel mosatta
a házunk ablakát.

Falevéllel teleszórta
a falu utcáit,
megtépázta, letördelte
korhadt fák ágait.

Dörgött az ég és villámlott,
süvített az orkán,
megrázta a fák tetejét,
mint egy mérges sárkány.

Elnéztem a templom felé,
büszkén állt a tornya,
ég felé mutatott, mintha
vihar nem tombolna.

Villámlások közepette
őrködik felettem,
a mennyei Teremtőmnek
egy imát rebegtem.

Most már csendes a kis falum,
alszik a zivatar,
elvonult a szeptemberi
utolsó szélvihar.


2005. szeptember 29.
Delhi, Ontario


NINCS TÖBB NÓTA



Amikor én gyermek voltam,
jó anyámmal dalolgattam
irredenta nótákat.

Újra nagy lett Magyarország,
arról szóltak mind a nóták,
kifejeztük hálánkat.

Kincses Erdélyt visszakaptuk,
Trianont mi átformáltuk:
magyarrá lett a magyar.

De azóta mindig vesztünk,
szétszakított nemzet lettünk,
egymást bántja a magyar.

Kétszer is volt lehetőség,
hogy szülessen magyar egység,
s egyesítsük népünket.

Ám a kormány vezetői,
magyar népünk ellenségi,
nem nézik a jövőnket.

Nem azt nézik mi jó nekünk,
mit szeretne a mi népünk,
önmagukkal törődnek.

Ha még élne a jó anyám,
dalok helyett sírnánk talán,
siratnánk, kik könnyeznek.


2005. szeptember 29.
Delhi, Ontario


MIKOR MEGINT



Mikor megint zöld lesz az udvarunk,
és virágba borulnak a szilvafák,
fájó szívvel emlékezni fogunk
azokra, kik nem élték a telet át.

Ha találkozunk majd testvérekkel,
kiket nem fújt el a halál szele,
akkor mondjunk egy imát köszönettel,
s legyen szívünk hálaadással tele.

Az eljövendő évszakokon túl
nem marad mindenki örökké velünk,
de akár kék az ég, vagy elborul,
mindig velünk marad a mi Istenünk


2005. szeptember 29.
Delhi, Ontario


FÉNYKÉPEK



Előttem van egy szép város,
Ó milyen szép, csodálatos!
Emlékül én hazaviszem,
S csinál képet az én gépem.

Szaporodnak már a képek,
Vagyont érő szép emlékek.
Újra látom merre jártam,
S mindazt, amit egyszer láttam.

Újra látom a házakat,
Barátokat, virágokat,
Szerelmemnek kedves arcát,
Őszi levél hervadását.

Életemnek sok-sok percét
Felidézi egy-egy fénykép.
Kalandozhatok múltamban,
Ott lehetek kis falumban.

Bár nincs pénzünk utazásra,
Fényképekkel a hazámba
Naponta én visszamegyek,
Hogy veletek együtt legyek.


2005. szeptember 30.
Delhi, Ontario


FONÓESTÉK



Gyermek voltam, de még láttam
egy falusi szomszéd házban,
hogy rendezték a fonót.

De szerettem nézegetni,
hogy lehetett megpörgetni
oly sebesen az orsót.

Én hiába próbálgattam,
nem állt hozzá az én ujjam,
leesett a padlóra.

A fonóban ha egy leányka,
nem vigyázott orsójára,
csókért kapta csak vissza.

Minden házban voltak rokkák,
gazdasszonyok azt használták,
az orsót a menyecskék.

Fonás közbenvolt sok tréfa,
gyakran felcsendült a nóta,
szépek voltak az esték.

Kalákába ment a fonás,
utána volt mulatozás,
s táncmulatság reggelig.

A fonóknak régen vége,
de az esték szép emléke,
velem marad síromig.


2005. szeptember 30.
Delhi , Ontario


CÍMEK-RANGOK



Nem szeretem a címeket,
utálom a rangokat,
örülök ha letegeztek,
nem túlozom magamat.

Pali nevem nem szeretem,
furcsa a név hangzása,
de kaptam, hát elviselem,
nem változtatom másra.

Ha doktorátusom lenne,
nem változna a nevem,
mert van, aki pénzért vette,
viselje ő helyettem.

Nem szeretem a rangokat,
a címeket utálom,
mind a három diplomámat
egy fiókban tárolom.


2005. szeptember 30.
Delhi, Ontario


AZ ÉN LELKEM



Az én lelkem túl érzékeny,
sírni tudok semmiségen,
egy szomorú történeten
gátlás nélkül hull a könnyem.

Televíziót nem nézek,
mert a bús, tragikus képek,
rám ragadnak, mint emlékek,
elkísérnek, amíg élek.

Ugyanígy a temetések:
egy családra rátekintek,
és látom bús könnyeiket,
bánatukkal együtt érzek.

Nagyon szeretem a nyarat,
de ha látok egy madarat,
sebesülten egy fa alatt,
az én szívem majd megszakad.

Nem tudnék én vadász lenni,
állatokat megcélozni,
sport kedvéért rájuk lőni.
vagy húsáért őzet ölni.

Rosszat látva megborzadok,
évek óta ilyen vagyok,
remélem, hogy így maradok,
mert szeretni csak így tudok.


2005. szeptember 30.
Delhi , Ontario


A HOMLOKOM



Mikor magam egy fényképen
ma reggel megláttam,
meglepődve a látványtól
eképp komponáltam:

A homlokom felcsúszott
a fejem tetejére,
nem tér vissza, nem tér vissza
többé a helyére.

Hátratolta a hajamat
egész a nyakamra,
Nem leszek én már fiatal
az életben soha.

Mit csináljak? Elfogadom.
Én csak ezt tehetem,
megőszülve, kopaszodva
én is megöregszem.

Nem lesz többé dús hajam már,
kihullott az régen,
De talán a menyországban
adnak hajat nékem.


2005. október 1.
Delhi , Ontario


SZÁMŰZETÉS



Miért hagytuk el hazánkat?
Elveszítettük csatánkat.
De ötvenhat veresége
Lett családunk nyeresége.

Ausztriába menekültünk,
Majd Amerikába jöttünk.
Száműzetés lett a sorsunk,
Mégse sírtunk, együtt voltunk.

Számíthattunk segítségre,
Édesanyám két testvére
Amerikában született,
Mind a kettő kisegített.

Semmi nélkül elindultunk,
Mégis jóra fordult sorsunk.
Hittel kezdtünk új életet,
A jó Isten megsegített.


2005. október 4.
Delhi, Ontario


DE JÓ LENNE



De jó lenne megpihenni,
puha ágyra lefeküdni,
nem törődni semmivel.

Átaludni egy két napot,
elfeledni minden gondot,
nem beszélni senkivel.

Bezzeg ilyent én nem teszek,
nem pihenek, mindig megyek,
az életem rohanás.

Talán egyszer majd megállok,
amikor a sírba szállok,
ott lesz nekem megnyugvás.

Oda azért nem sietek,
nem fekszem és nem pihenek,
nincs még itt az alkonyat.

De ha egyszer hív az óra,
elmegyek én nyugovóra,
elfogadom sorsomat.


2005. október 4.
Delhi, Ontario


SZILVAFÁK



Cseresznyefánk gyümölcséből
alig ettünk egy két szemet,
elhordta a madársereg.

Most kérnék a segítségből:
A szilvafánk majd megszakad
Hová lettek a madarak?

Nincs időm most szüretelni,
ajándékba szilvát szedni,
mi nem tudjuk mind megenni.

A fán fognak aszalódni,
darazsaknak étket adni,
ők jönnek csak szüretelni.

Mi a fákat örököltük,
sok örömünk nincsen bennük,
fűvágáskor kerülgetjük.

Kínálgatom fűnek, fának
gyümölcsét a szilvafának,
nem szed senki, reám várnak.


2005. október 5.
Delhi, Ontario


ÉLTEM FÁJA



Éltem fája már nem bokor,
rég mögöttem a gyermekkor,
cserje létből kinőttem én,
az én múltam már egy regény.

Nézegetem fényképeim,
felújulnak emlékeim.
Mások hiába is nézik,
nem jelent az semmit nékik.

Olvasgatom verseimet,
látom bennük emlékimet,
de másoknak ez sem érték,
éveiket másként élték.

Vizsgálom a családfámat,
nézegetem a sok ágat,
egyre zöldül, egyre terjed,
én is része vagyok ennek.

Mindhiába, mindhiába
terjed ez a nagy családfa,
én közöttük csak ág vagyok,
őseim közt elporladok.


2005. október 5.
Delhi, Ontario


ŐSZI SZELLŐ



Őszi szellő mérges árja
ablakunkat rázza-rázza;
be szeretne hozzánk jönni,
a házunkban melegedni.

Nem engedjük be a szelet,
nem hoz nekünk csak hideget.
Néha-néha még hiteget,
ígérgeti a meleget.

De már régen megismertük,
nem hoz ő ránk meleg derűt,
csak hideget fütyül a szél,
egyre mondja: közelg a tél.

North Dakota ma befagyott,
félméteres havat kapott;
hozzánk nem jön az a hideg,
itt még ősz van, nyári meleg.

Őszi szellő mérges árja,
itt maradhatsz éjszakára,
nem engedünk be a házba;
Vigyázz kint a rózsafákra!


2005. október 6.
Delhi, Ontario


ROKONAIM



Rokonaim tanyán laknak,
az élettől lemaradtak.
Villanyfény sincs még a házban,
tüzifa ég a kályhában.

Árnyékszékük az udvaron,
lavórban kell mosakodnom,
ha pár napig ott maradok,
s tiszteletből látogatok.

Tegnap este de megjártam,
három csésze teát ittam,
dunnás ágyba telve mentem,
álomba így szenderültem.

Háromszor is felébredtem,
az udvarra ki-kimentem,
teavizet kiengedtem,
a kutyával beszélgettem.

Ottlételkor kertész vagyok,
éjszaka is locsolgatok,
de nappal más a világom,
a nagy pusztát bámulhatom.

Szeretem a tanya csendjét,
de már várom azt az estét,
amikor egy modern házban
otthon leszek városunkban.


2005. október 7.
Delhi, Ontario


AMIKOR



Amikor a földi porunk
nem találja új otthonunk,
átköltözünk a sötétbe,
a végtelen semmiségbe.

Ott leszünk, hol madár se jár,
ahol nincsen országhatár,
nincs civódás, veszekedés,
emberek közt félreértés.

Nem jár arra egy ember se,
békesség van mindörökre.
Holt lelkeknek otthonában
pihenhetünk boldogságban.

Talán nincs is ilyen ország,
ahol lenne ily boldogság,
bárhová is járok, megyek
nem boldogok az emberek.

De talán a semmiségben,
odafenn a magas égben,
mikor porrá lesz a testünk,
békességben élhet lelkünk.


2005. október 7.
Delhi, Ontario


ITT VOLT



Itt volt rég egy székely falu,
jött az árvíz, mint egy gyalu
letarolta a tájat.

Eső után jött a nagy ár,
székely falut érte a kár,
ezt követte a bánat.

Mennyi emlék, mennyi érték,
vagyonukat nem menthették,
elvitte az áradat.

Jaj Istenem! De szomorú!
Ám összefog tíz-tíz falu,
s felépítnek egy házat.

Gyere segíts te is testvér!
Székelyben is magyar a vér,
egy a sorsunk, s életünk.

Amíg szív van a népünkben,
és egy kis pénz a zsebünkben,
mi magyarok segítünk.


2005. október 7.
Delhi, Ontario


VALAMIKOR



Valamikor réges-régen
volt már csillag fent az égen,
gondolta a Teremtő,
hogy még többet teremt Ő.

Jutott csillag mindenkinek,
egyéneknek, holt lelkeknek,
a földön, a mennyekben,
de az enyém nem leltem.

Teremtőmtől azt kérdeztem:
Én Teremtőm! Jó Istenem!
Hol van az én csillagom?
Sehol, sehol nem látom.

Én neked egy leányt adok,
ő lesz majd a te csillagod,
ő õrködik feletted,
s beragyogja életed

Megköszönöm jó Istenem,
hogy csillagot adtál nekem,
itt van ő most mellettem,
szebbé teszi életem.


2005. október 10.
Delhi, Ontario


HÍV AZ ÉLET



Hív az élet, indulunk,
egymástól elbúcsúzunk,
sok-sok hosszú év után
véget ért az iskolám.

Diplomával kezünkben,
könnyekkel a szemünkben,
megyünk, hív a nagyvilág;
Isten veled hű barát.

A sok barát elszéled,
de megőrzi emléked,
bárhová is visz az út,
az életünk egybefut.

Hív az élet. Induljunk!
Ölelj meg és búcsúzzunk!
Sok-sok hosszú év után
véget ért az iskolám.


2005. október 11.
Delhi, Ontario


BINGÓ JÓSKA



Vihar után Bingó Jóska
beakadt egy villanydrótba,
megfogta, hogy odébb vigye,
de ráragadt mindkét keze.
Kétszázhúsz volt mi benne volt,
Bingó Jóska rögtön megholt.
Tölgyfa koporsóba tették,
a templomba abban vitték.

Egy öreg pap búcsúztatta:
Bingó érdemét méltatta,
elmondta, hogy Bingó nélkül,
az új templom fel nem épül;
ne vigyék a temetőbe,
inkább ássák itt a földbe,
tegyenek rá egy keresztet:
Bingó Jóska itt született.

Ott díszeleg most egy tábla
a templomnak oldalába',
Bingó neve rá van írva,
a híveket csalogatja;
jönnek azok nap-nap után,
vágyódnak a Bingó után,
a sírjában Bingó pörög,
de a neve szent és örök.


2005. október 12.
Delhi, Ontario


ÖREG MAGYAR



Szorgalmas volt Kanadában,
mindig rohant munkájában,
sose ült.

Ám az évek elrepültek,
napról napra öregebb lett,
legyengült.

Nincs már közeli barátja,
üres ház az élettársa
minden nap.

Az ő sorsa oly mostoha,
nem megy hozzá senki soha,
csak egy pap.

Pénzét mindig gyűjtögette,
a templomba be se tette
a lábát.

Bankba rakta minden centjét,
elhanyagolta a népét,
s hazáját.

Elromlott az egészsége,
öregkornak gyengesége
vár rá ma.

A terheket már nem bírja,
temetőben kész a sírja,
s hazája.


2005. október 13.
Delhi, Ontario


HA ÉN EGYSZER



Ha én egyszer gazdag leszek,
én sorsjegyet már nem veszek.
De ameddig szegény vagyok,
gazdagodni próbálgatok.

Ám elkerül a szerencse,
nem nyertem én még sohase,
csak néha egy ingyen jegyet,
abból kaptam már eleget.

A nagy díjat ha megnyerem,
nem lesz kérges a tenyerem,
lesz mindennap lágykenyerem,
megváltozik az életem.


2005. október 14.
Delhi, Ontario


POLITIKUS



Sokat eszel, kövér leszel,
Sokat iszol, részeg leszel;
És ha csalsz és hazudni tudsz,
Miniszteri székbe bejutsz.

Politikus csak ígérget,
Megismerjük meséiket.
Hiába van magyar érdek,
Azok ma már semmiségek.

Nekik többé már nem hiszek,
Számukra ma az az érdek:
Hatalomban feljebb jutni,
És aközben gazdagodni.

Trianonnak átka kísér,
Vízzé válik a magyar vér,
Fontosabb az egyéni cél,
Mint egy magyar ki máshol él.

Kárpátalján, Felvidéken,
Erdélyben és Délvidéken
Sírhat, sírhat a mi népünk,
Parlament az ellenségünk.

Magyar érzés vajh hova ment?
Kit szolgál ma a Parlament?
Ha így fog az képviselni,
Megszűnünk mi nemzet lenni.


2005. október 15.
Delhi, Ontario


MEGY A JUHÁSZ



Megy a juhász a Trabantján,
a gázpedált nyomja,
egyszerre csak csörögni kezd
mobil telefonja:

Halálán van az anyósa.
Asztaloshoz vágtat,
és a modern juhász legény
koporsót csináltat.

A házához megérkezik
onnan nemsokára,
az ajtóban az anyósa
görbebottal várja.

Hiába is futkározott,
hiába, hiába,
mindig tudta, nem bízhat ő
az ő anyósába.

Nagy elkeseredésében
felkapott egy baltát,
apró darabokra vágta
az ócska Trabantját.


2005. október 15.
Delhi, Ontario


RÁDIÓ HÍRDETÉS



Gyere hozzánk vacsorára,
Magyar Háznak a javára,
harminc dollár lesz az ára.

Önkéntesek sütnek, főznek
finom húsa lesz az őznek,
jól laknak, kik itt időznek.

Vacsorához zene is jár,
szolgáltatja a Fesztivál
gyere testvér és mulassál.


2005. október 15.
Delhi, Ontario


NE FÉLJ



Ne félj, ne félj, ha jön az éj,
lesz utána virradat,
ne add át az aggódásnak
soha, soha magadat.

Találkozol ösvényekkel,
mik nem lesznek láthatók,
lesznek utak, nehéz utak,
mik nem lesznek járhatók.

Menj előre türelemmel,
tervezd ki a célodat,
Istenedben mindig bízva
harcold meg a harcodat.

Ne fordulj te soha vissza,
eredj, haladj előre,
és ha talán nem éppen most,
célba érsz majd jövőre.


2005. október 16.
Delhi, Ontario


EZ A KISLÁNY



Ez a kislány
ha beül az ölembe,
örömkönnynek
gyűlnek az én szemembe.

Gyere kislány,
adj egy csókot énnekem,
s boldog lesz a,
boldog lesz az életem

Ez a kislány,
ez a kislány jaj de szép,
kék a szeme,
reám ragyog, mint az ég.

Az orcája
fénylik, mint napsugár,
jaj de jó, hogy
ez a kislány csak rám vár.


2005. október 16.
Delhi, Ontario


FALUSI BALLADA



Ernő fődje nem vót termő,
krompét lopott Bingi Ernő,
meg is fogta a kerülő.

Koromsötét éccaka vót,
sötét vót a magas égbót,
a kerülő tutta ki vót.

Messzirül is tudta ki ő,
kapadohányt szívott Ernő,
megszagolta a kerülő.

Bingi Ernő aztat montta,
sok otthon a pereputtya,
ennivalóra nem futtya.

A kerülő megsajnálta:
Egy zsák krompé! Egye kánya!
Meg se tuggya a gazdája.

Hallgatásért, fizetésül
kapadohányt kért Ernőtül,
most a kettő együtt füstöl.

Egy fa alá le is ültek,
virradatig füstölgettek,
a szunyogok prüszkölgettek.

... Mán nem éhes a sok pulya,
van mán krompé a fazékba,
így ér véget e ballada.


2005. otóber 17.
Delhi, Ontario


NAGYOT DOBBANT



Nagyot dobbant az én szívem
korán reggel vasárnap
a templomban megláttam én
a szőkehajú babámat.

Kék pántlika a hajában,
csillogott, mint a szeme,
rám-rám nézett mosolyogva,
szebb volt, mint a szent mise.

Az öreg pap szépen beszélt,
mégsem figyeltem oda,
mert énnekem jobban tetszett,
az Iluskám mosolya.

Nagyon várom, hogy a nyáron
idejöjjünk esküdni;
egy gyémántos aranygyűrűt
az ujjára felhúzni.

Csapunk egy nagy lakodalmat,
három napig mulatunk,
és azután vígan élünk,
boldog lesz az otthonunk.


2005. október 18.
Delhi, Ontario


TEMETŐI SZONETT


Egy ősi dallam ringatja lelkemet,
Felsír a múltból a koboz és a lant;
Egy más világból üzen ma Erzsébet,
Bár itt nyugszik alant, felette sírhant.

Az esti félhomályban most is látom,
Még ma is gyöngéden karol át engem;
Érzem és tudom, hogy ez csupán álom,
Csak lélekben van itt velem, nem testben.

Egy fájó könnycsepp gördül le arcomon,
Golgota keresztjét hordom harcomon,
Mert egy fiatal élet semmivé lett...

Húsz éve már, de még fáj a történet.
Tudom, hogy meghalt, ittléte csak álom;
Örökre elment, mégis visszavárom.


2005. november 18.
Delhi, Ontario


ŐSZI ALKONYAT


Rózsaszín felhők úsznak az égen,
árnyékuk fáradtan vonul a réten,
a virágok lehunyják szirmukat,
nemsokára kezdik esti álmukat.

Vörös szemmel bújócskázik a nap,
a felhőkbe néha beleharap,
s piros vérrel festi a lombokat,
Istenem! De csodás egy alkonyat!

Altatóként enyhe szellő támad,
múlik a nyár, de illata marad;
még vígan dalolnak a madarak,
gyerekek játszanak a fák alatt.

Nemsokára kopár lesz a vidék,
az ősz elviszi a nyár melegét,
kiskertünkben elhervad a virág,
nyugovóra tér az egész világ.

Az év négy felvonásos színdarab,
benne millió mesés pillanat,
csodálatos napok és éjszakák,
aranyozzák egy-egy est alkonyát.


2005. november 19.
Delhi, Ontario


KORÁN JÖTT


Korán jött, el is ment
a novemberi hó;
nem kell a fűre még
e fehér takaró.

A zöld fűben csillognak
újból a levelek,
megint táncoltatják
pajkosan a szelek.

Tudtam, hogy korai
télről álmodozni,
a sok falevelet
össze kell még szedni.

Az esőcsatornát
ki kell tisztítani,
nyári dolgainkat
mind el kell még rakni.

Mire mindez meg lesz
tavaszt várunk megint,
kezdődhet a munka
a kertben odakint.

Akinek háza van
van munkája mindig,
a sok tennivaló
elkísér a sírig.


2005. november 19.
Delhi, Ontario


JÓ RÉSZVÉNYES VAGYOK


Részvényem nem örököltem,
száz dollárért magam vettem.
Bár dolgozni nem akarok,
én jó részvényes vagyok.

Nem tudom mit segíthetnék,
van önkéntes mindig elég;
kritizálni jobban tudok,
én jó részvényes vagyok.

Néha elmegyek egy bálba,
vagy néha egy vacsorára,
mulatni, enni jól tudok,
én jó részvényes vagyok.

Voltam én több ünnepélyen,
magyar zászlónk büszkén néztem,
de untattak a programok,
én jó részvényes vagyok.

Unokáimat nem értem,
mert az angolt nem beszélem,
de káromkodni jól tudok,
én jó részvényes vagyok.

Iskolába sose jártam,
de azért van három házam,
van sok pénzem, nagyon sok,
én jó részvényes vagyok.

Magyar Háznak tagja vagyok,
halálomig az maradok,
nem bánom, hogy ti mit mondtok,
én jó részvényes vagyok.


2005. december 2.
Delhi, Ontario


TUDOM, NEM VAGYOK


Tudom, nem vagyok jó költő,
mert az italt nem szeretem,
mögöttem egy emberöltő,
de italt még nem verseltem.

Nincs pipám, nem is kell nekem,
a friss levegőt óhajom,
pipák füstje bántja szemem,
órákon át marja torkom.

Lányokat nem csókolgatok,
bár maradt bennem szerelem,
csókokról mégse írhatok:
mert feleségem van nekem.

Hazaszeretetről írjak?
Rázzam fel, ki rest és léha?
Versem piszkálódás annak,
Kit nem érdekel a téma.

A hitemről írjak talán?
Arról a templomban szólok,
s velem beszél a Bibliám,
szólok, bár költő nem vagyok.


2005. december 8.
Delhi, Ontario


VILÁGJÁRTA EMBER


Világjárta ember vagyok,
képzeletben utazgatok,
bejárom a nagyvilágot,
megnézek én sok országot.

Bármerre is járok, kelek,
szép hazámba visszamegyek.
Legszebb ott a magyar nóta,
a szívemet az nyugtatja.

Máshol is van piros rózsa,
mégis legszebb a falumba',
amikor egy szép leánynak,
odaadom ajándéknak.

Ha rám nevet két szép szeme,
olyan, mint az égszín kékje,
Isten áldta magyar hazám!
Benned terem a legszebb lány.

Uram Isten engedd még meg,
hogy én egyszer hazamenjek,
hazám földjét megláthassam,
a rózsám csókolhassam.


2005. december 8.
Delhi, Ontario


EGY RÉGI EMLÉK


Egy napsugaras nyári délután
találkoztam véled Óbudán,
kéz a kézben jártunk,
egy parkban megálltunk,
mert epedtem a csókod után.

Belenéztem csillogó szemedbe,
szerelmet hoztál a szívembe,
csak néztelek némán,
s ajkadhoz ért a szám,
tudtam tiéd leszek örökre.

Azóta tova szálltak az évek,
elmosódtak már az emlékek,
de az a délután,
ott veled Óbudán
visszajár hozzám, mint kísértet.


2005. december 16.
Delhi, Ontario


JÉGVIRÁG


A télnek is van virága
fagyos ablakomon,
de sóhajom elolvasztja,
ha én álmodozom.

Legördülnek a vízcseppek
egymás után sorba,
az én könnyem is lepereg,
belehull a porba.

Még éget a szép emléke,
egy tovaszállt évnek;
kezdet nélkül jött a vége,
múló szerelmemnek.

Jégvirágos ablakomról
nem küldhetek rózsát,
de küldhetek bánatomról
néked egy bús nótát.

Dalolja ki szerelmemet,
kísérjen örökké,
mert ki téged megszeretett
nem vár rád már többé.


2005. december 22.
Delhi, Ontario


VAJON MIÉRT?


Vajon miért fáj mindenem?
Lehetséges, hogy öregszem.
Lefekvéskor fáj a nyakam,
korán reggel fáj a hátam,
napközben meg fáj a térdem,
Hát ez a sors jutott nékem.
No, de még se fáj mindenem,
Nem fáj soha az én szívem.

Igaz nincs benne fájdalom,
de mégis nagyon fájlalom,
hogy elrepültek az évek,
hajam ritkább, fehérebb lett,
napról napra lassúbb vagyok,
ha sietek, elfáradok,
énekelni már nem tudok,
egyre gyakrabban hallgatok.

Néha napján írogatok,
de a leírt gondolatok
nem változtatnak meg senkit,
nem is érnek soha semmit;
Mindenkinek fáj valami,
bajok nélkül nem él senki,
másnak is fáj, ami nekem,
ezért versem befejezem.


2005. december 22.
Delhi, Ontario


RAGYOGJ MINDIG NÉKÜNK


Betlehemi csillag! Gyere vezess minket,
Úgy, ahogy vezetted régen szüleinket.
Te légy nekünk újból vezérünk, reményünk,
Ragyogj mindig nékünk.

Ragyogj mindig nékünk, ha jön az éjszaka,
Betegségnek, gyásznak fájó időszaka;
Fénylõn, sziporkázva vezess, hogyha félünk,
Ragyogj mindig nékünk.

Mikor elveszítjük, akiket szerettünk,
És ha fájó szívvel tőlük búcsút veszünk,
A Feltámadottban legyen reménységünk,
Ragyogj mindig nékünk.

Legyen fényességed örökké felettünk,
Légy a Vigasztalónk, hogyha hull a könnyünk,
Ó te áldott csillag, ne távozz el tőlünk,
Ragyogj mindig nékünk.


2005. december 23.
Delhi, Ontario


HARANGOZNAK


Harangoznak a templomban,
Temetik a rózsámat.
Az én szívem, árva szívem
Majd megöli a bánat.

Édes rózsám, kedves rózsám,
Elmentél te örökre.
Az én szívem, fájó szívem
Nem gyógyul meg sohase.

Elmentem én a templomba,
Kerestem a gyógyulást,
De hiába imádkoztam,
Nem kaptam vigasztalást.

Én Istenem! Jó Istenem!
Mért vetted el kedvesem?
Ha elvetted, végy engem is,
Hogy ne fájjon a szívem.


2005. december 25.
Delhi, Ontario


KARÁCSONY VAN


Fehér leple téli hónak
hull a földre takarónak,
betakarja az utakat,
átfesti az udvarokat.

Angyalhaj a havas tájon,
vatta lóg a fenyőfákon,
jégcsap nőtt a csatornákon,
de gyönyörű így karácsony.

Kandallóban lobog a láng,
hálaimát rebeg a szánk,
megköszönjük drága Atyánk,
hogy Te gondot viselsz reánk.

Van lakásunk, eledelünk,
nem fázunk és nem éhezünk,
együtt van most a családunk,
Téged, Atyánk, ezért áldunk.

Ma karácsonyt ünnepelünk,
maradj jövőre is velünk,
adj egy ilyen évet nekünk,
ettől szebbet mi nem kérünk.


2005. december 25.
Delhi, Ontario


LONDON FELÉ


Havas utakon sietünk,
hogy fiunkkal együtt legyünk,
neves étterembe megyünk,
szülinapot ünnepelünk.

Ádám és a kedves párja,
velünk lesznek vacsorára,
munka után pár órára,
összejövünk karácsonyra.

Szétszóródott család vagyunk,
gyermekinktől távol lakunk,
munkából áll karácsonyunk,
az egyház lett a családunk.

Mikor mások ünnepelnek,
családtagok összegyűlnek,
a gyermekek hazamennek,
a mieink nem is jönnek.

A karácsony nekem járom,
az elmúltát mindig várom,
elmúlt most is, nem is bánom,
majd pihenek én a nyáron.


2005. december 26.
Delhi, Ontario


A VERSEIM


A verseim nagyon gyengék,
nincsen bennük semmi érték,
legjobb volna tűzbe dobni,
és egy kicsit melegedni.

Érzelmimmel ha nem bírok,
könnyek helyett verset írok.
Ha egy-egy lányt megszerettem,
szerelmemet versbe tettem.

A lányoknak nem is mondtam,
szerelmemet eltitkoltam.
Nem is tudta, csak az Isten,
ki volt az, kit én szerettem.

Jobb szeretni, mint gyűlölni,
harag helyett verset írni.
Terápia a vers írás,
egy ártatlan foglalkozás.


2005. december 27.
Delhi, Ontario


AMIKOR



Amikor a nagy Úr Isten
szemet adott néked,
kiválasztott két csillagot,
ragyogót és szépet,
neked adta ajándékba,
hogy mindig ragyogjon,
bármerre is járok, megyek
útba igazítson.

Amikor a nagy Úr Isten
orcádat teremté,
szagos szekfüt, liliomot
ültethetett mellé;
rózsát is tett oldalára,
hogy attól szebb legyen,
és hogy a te bájos orcád
örökké szeressem.

Amikor a nagy Úr Isten
hangod selymét szőtte,
egy mennyei hárfa hangját
szavaidba véste;
Amikor te beszélsz hozzám
csilingel a hangod,
még a telefonon át is
érzem a mosolyod.

Amikor a nagy Úr Isten
összehozott véled,
nem mondta, hogy szeresselek,
de szeretlek téged;
Amikor én veled vagyok,
angyal arcot látok,
a szemedben ott látom én
az egész világot.


2005. december 28.
Delhi, Ontario


BEFAGYOTT



Befagyott a Tisza vize,
Vastag a jég rajta.
Bele fagyott, szét is fagyott
A halász csónakja.

Nem kell nekem mostan csónak,
Átmegyek én gyalog;
Tisza jegén, fényes jegén
A babámhoz járok.

Minden este megnézem őt,
S a karomba zárom...
Remélem, hogy hosszú tél lesz,
A tavaszt nem várom.

De zajlik már a Tisza vize,
Úsznak a jégtáblák,
Az én rózsám, kedves rózsám
Tőlem távol tartják.

Amikor majd melegebb lesz,
Átúszom hozzája,
Nem is jövök többet vissza,
Ott maradok nála.


2005. december 29.
Delhi, Ontario


NYUGDÍJAS



Nyugdíjasként az a sorsom,
sok a teher a vállamon,
ahány csillag fent az égen,
annyi munkám van még nékem,
több feladat, mint volt régen.

Én nem vagyok még nyugdíjba’
hazudik a papírforma,
későn fekszem, korán kelek,
sötétek még az éjjelek,
mikor írogatni kezdek.

A templomban, a szószéken
az írott igét hirdetem,
hasból nem tudok beszélni
mindent le kell nékem írni,
hétről hétre kell készülni.

Magyar munka is jut nekem,
az is nagyon leköt engem:
van egy rádió programom,
bár szeretem igen nagyon,
soha sincs szabad szombatom,

Ha valakinek segítség kell,
rólam nem felejtkeznek el,
tudják, hogy rám számíthatnak,
mindig új feladatot adnak:
“Van idő egy nyugdíjasnak”.

Oly sok levél vár válaszra,
azért kelek fel éjszaka.
Ma éjjel is két órakor
felserkentem álmaimból
s dalolok egy nyugdíjasról.


2005. december 30.
Delhi, Ontario


SZILVESZTERKOR



Szilveszternek éjszakáján,
kétezeröt végső napján,
eltemetjük az esztendőt,
és várjuk a szebb jövendőt.

Gyere testvér, mulass velünk,
és amíg mi “temetgetünk”,
hozz magaddal egy koszorút,
de babért hozz, ne szomorút.

Gyászkoszorút ne hozz ide,
ne szomorkodjon senki se,
elmélkedjünk jóról, szépről.
beszélgessünk a jövőnkről.

Bár a jövőt nem ismerjük,
ne a múltat emlegessük!
Emeljük fel poharunkat,
így várjuk a holnapunkat.

Boldog újévet kívánunk!
A régitől jobbat várjunk!
Élj­ünk együtt békességben,
és örökös reménységben.


2005. december 31.
Delhi, Ontario
"