Lemaradtunk a térképrõl - II
Tiszakarád északkeleti oldalán, a Paptagban, egy furcsa jelenséget tapasztaltam hat-hét éves koromban. Amikor esett az esõ és az árkok megteltek vízzel, akkor a szomszédban lakó Kántor Józsival egy szalmaszálat tettünk a házuk elõtt a vízbe, és követtük folyását. Az udvaruktól egészen a Paptagig jutottunk el a tudományos kutatásunkban. Ott az iskolától nem messze, a legelõ szélén tátongott egy üreg, amelyikbe állandóan folyt a víz, de sohasem telt meg. Józsival megállapítottuk, hogy valami barlang lehet a föld alatt, amire majd egyszer ránehezedik a föld, és visszajön az elnyelt víz. Évekkel késõbb, amikor több artézi kútból ömlött a hûs nedû, vagy inkább langyos víz, akkor minket nem lepett meg. Mi már gyermekésszel kiszámítottuk, hogy a víz, ami oda lement, az egyszer valahol vissza fog jönni.
Gyermekkori meglátásaink óta, sajnos, a szülõfalumtól messze elkerültem. Én Amerikába jutottam el, de Kántor Józsi messzebb. Én még haza tudok menni. Õ már nem. Amikor a halála hírét meghallottam egyetemista koromban, akkor eszembe jutottak azok a szép emlékek, amik a szomszédokkal összekapcsolták az életünket.
Gyermekkorunkban nem volt televízió. Még villany sem volt a falunkban. Mikor szórakozni akartunk, összegyûltünk az Oláh szomszéd házában, és felváltva regényeket olvastunk hangosan. Néha tízen is szorongtunk a két ládán, a hosszú téli estéken. Az éjszaka folyamán ágyként szolgáltak a ládák. A kályhában pattogott a tûz. Zsuzsi néni tököt rakott a sütõbe. Sokszor az volt a vacsoránk. Mindnyájunknak jutott belõle.
Evés közben folytatódott a regény olvasás. Az Oláh családon kívül sokszor ott szorongott a ládán még másik két szomszéd fiú is: Szegedi Pista és Battaistók Dániel. Természetes én is ott voltam, mint felolvasó. Engem Palkónak nevezett mindenki a faluban, és még sokan annak neveznek ma is. Talán még nagyapa koromban is Palkó leszek.
Volt olyan este, hogy sült krumplit vacsoráztunk, vagy ahogy felénk mondták "krompét", és evés közben találgattuk, hogy ki lehet a regényünkben a gyilkos.
Egyszer hazavittem egy ponyvaregényt, hogy befejezzem a többiek elõtt. Édesapám elvette tõlem és tûzbe dobta. Igen megsirattam a könyvet, mert nem az enyém volt. Az bántott, hogy figyelmeztetést azt kaptam arra vonatkozólag, hogy mit nem szabad olvasni, de jó könyveket nem. Karádon abban az idõben nem volt könyvtár. Csak a tanítóinknak volt egy néhány könyve. Nekünk nem lehetett több tíznél, ami nem elégítette ki az olvasási éhségemet. Nem volt mibõl válogatni. Azt olvastuk, ami volt. Ha pedig nem volt, akkor hallgattuk Oláh Józsi bácsi háborús élményeit.
(Talán a könyvek iránti éhség vezetett az amerikai éveim elsõ idõszakában, az egyetemi és teológiai tanulmányaim idején arra, hogy ennivaló helyett könyveket vegyek. Mire észrevettem összegyûlt vagy háromezer. Akkor ráébredtem, hogy könyvem már az volt rengeteg, de idõm annál kevesebb. Nem volt idõm olvasni, mint kiskoromban, ezért a könyvtáram felét elajándékoztam egyéneknek és könyvtáraknak. Rájöttem, hogy nem sokat ér a könyv ha olvasatlanul díszeleg a polcon. Négy költözködés alkalmával négyszer ajándékoztam el a könyvek százait. Kanadába átjõve már nem is számolgattam az elajándékozott könyveim számát, hanem súlyra mértem õket. Észre sem lehet venni hány mázsa hiányzik belõlük. Könnyebb megvenni a könyveket, mint egyet megírni, de most elhatároztam, hogy többé nem áltatom magam mások olvasatlan könyveivel. Most én írok, és álljon az én könyvem olvasatlanul a mások polcán. Ez a háttere a mostani írásomnak. De jobb lesz ha visszatérek a falumhoz, mielõtt elalszik az olvasó.)
Felolvasásaink gyakran belenyúltak az éjszakába. Itt be kell vallanom, hogy faluhelyen este tíz órakor már "éjszaka" volt. Voltak olyanok, akik már napszálltakor elmentek aludni. A legények is csak akkor maradtak fent "éjszakázni" ha komolyan udvaroltak, vagy ha bál volt.
Mikor meguntuk az olvasást és belefáradtunk a Józsi bácsi meséibe, akkor elmentünk mi is aludni, vagy nagy ritkábban kimentünk verebet fogni. A verebek télen százával fészkeltek a szalmakazalban. Egy vesszõkosár aljába vasvillát szúrtunk, és sötétedés után a kazalhoz szorítva megráztuk. A verebek ijedten repdestek kifelé, de vagy három a kosárban rekedt. A madarakat a nagy fiúk a zsebükbe tették és elmentek a fonóba. Odalopózkodtak az ajtóhoz és beengedték. Azok a lámpa felé repülve megrémítették a lányokat, asszonyokat, és a házigazdát is. Volt nagy visítás és sikoltozás, amíg meg nem fogta valaki a hívatlan vendégeket. Én sohasem engedtem be verebet senkinek a házába, de a csínytevõkkel én is együtt szaladtam, különösen akkor, amikor a gazdaasszony seprûvel kirohant házból.
Egyszer valaki csillagszórót kötött egy verébnek a lábára és meggyújtotta. Szegény a szalmakazal felé repült. Emlékezetes tûzijátéknak lehettünk volna tanúi, ha egy ágba nem akadt volna bele a cérna. Szerencsére nem lett semmi baj. A veréb a terhe nélkül repült tovább.
Sajnos egy másik alkalommal nem volt Tiszakarád ilyen szerencsés. Dél felé kezdõdött a tûz a Búzasoron. Percek alatt a nyugati szél a környékünkre szórta a lángoló pernyét. Vizes sátorponyvát borítottunk az Oláh szomszéd udvarán a szalmakazalra. Aki tehette elment másoknak segíteni tüzet oltani.
Bádog és cseréptetõs volt a házunk, így nem nagyon aggódtunk, amikor ráhullott az égõ perje, de bizony a második - harmadik szomszédban a zsúpfödeles házak, és az istállók percek alatt lángokban álltak. Nemcsak a szomszédos falvakból, hanem a szlovák határ másik oldaláról, de még Sárospatakról és Sátoraljaújhelybõl is kijöttek a tûzoltók. Ám a szélviharban a városiak is tehetetlenül nézték a tûz terjedését. Szerencsére nekik hosszabb tömlõik voltak, mint a falusi tûzoltóknak, és amikor a falusiak a kutakból teljesen kiszivattyúzták a vizet, akkor a városi fecskendezõk a közelben lévõ Tisza holt ágából, a "rossz Tiszából", még mindig tudtak pumpálni.
Nagy tûz volt. Tucatszámra égtek le a házak és istállók. Ezen kívül földig égtek a kerítések, a kutak kávái, és bizony a fából készült illemhelyek is. Vastag perje borította a kopár udvarokat. Mi, mint kíváncsi gyermekek mindenüvé bementünk megnézni a pusztulás nyomait, bár a tûzoltók több helyrõl kizavartak bennünket. Meg volt rá az okuk. Már két tûzoltó esett bele a kávátlan, de üres kutakba. Mind a kettõ szerencsés volt. Nem tört el se kezük, se lábuk. Kihúzták a fekete, kormos embereket.
Káté néni portáján mászkáltunk a barátokkal, amikor eltûnt a talaj a lábam alól. Belekapaszkodtam a gödör szélébe, és Kántor Józsi kihúzott. A körülöttem álló barátaim nevetni kezdtek, mondván, hogy milyen szerencsés vagyok, mert térdig csúsztam abba a bizonyos dologba. Elpityeredtem, de ekkor megláttam az unokatestvéremet, Séra Lacit, aki a szomszéd udvarán derékig belecsúszott, én is nevettem. Nem tekintettem többé tragikusnak a helyzetemet. Valahogy így van ez az életben is. Bánkódunk, mígnem látunk valakit, akinek nagyobb problémája van, mint nekünk. Hívtam Lacit, hogy menjünk le a Tiszára és mosakodjunk meg. Nem jött velünk senki. Nem hibáztattam õket. Az orrunkat is nagyon bántotta a furcsa illat. Ám a mi görény problémánk rövid lejáratú volt miután megfürödtünk a Tiszában, de a szegény tûzkárosultaknak újra kellett kezdeni az életet semmibõl. Tûzbiztosítása talán senkinek sem volt. A falusiak sorsa abban az idõben nehezebb volt, mint most. Volt akinek a jószága odaveszett, nekünk csupán a jó szagunk... Büdös szerencsénk volt...
A nagy tûzvész után néhány héttel megkezdõdött egy dögvész. Elhulltak a kacsák, libák és legfõképpen a tyúkok. Mielõtt egy házat elért a betegség, a falusiak késekkel már elvégeztek egy nagyobb pusztítást. Levágtak majdnem minden baromfit. Mindennap csirkét ettünk. Nekem gyermekésszel ez volt a legjobb világ, mert minden napra jutott egy zúza a levesbõl, vagy csirkepaprikásból.
Nálunk is elérte a baromfit a végzet. A beteg tyúkokat már nem vágtuk le. Ha megdöglöttek, akkor vagy elástuk, vagy odaadtuk a cigányoknak. Nagyon jó gyomruk lehetett. Nem ártott meg nekik még a döghús sem.
Szomorúan láttuk egy reggel, hogy a kotlóstyúkunk is megdöglött. Csupán egy néhány nap hiányzott ahhoz, hogy kikeljenek a kiscsirkék a tojásból. Kotlós nélkül a család, rajtam kívül, tehetetlennek érezte magát. Én azonban azonnal munkához láttam. Három macskánk közül egyet azonnal a tojásokra ültettem, azt gondolván, hogy a cicák, mivel rengeteget alusznak, szívesen elszunyókálnak majd a tojásokon, és közben ki is keltik azokat. Zseniális terv volt. Rettentõen tetszett az ötlet, és órákon át jól is ment minden. Ha az egyik macska megunta nemes szolgálatát, ráültettem a másikat. Bár simogattam õket, néha mégis erõvel kellett lefogni a keltetõ lényeket. Sajnos estére mind a három hûtlenül elhagyta a "fészket," pedig még füstölt kolbásszal is megetettem õket.
Hát bizony ilyen macskáink voltak nekünk. Önállóak. Ha a kutyámnak azt mondtam, hogy üljön le, az legtöbbször szót fogadott. De a macskáim elszaladtak. Sajnos a kutya túl nehéz volt a keltetõ feladatra. Felcsaltam a vesszõkosárba, a tojásokra, de összetört egy párat. Megvizsgáltam a parányi lényeket. Úgy néztek ki mint a csupasz verebek. Ekkor sejtettem, hogy nem lehet a kutyát a nyúl után kergetni, de arra is rájöttem, hogy kutyával, macskával nem lehet tojást keltetni.
Errõl az jut eszembe, hogy a dögvész elõtt egy városi ember elvitt a falunkból húsz kiscsirkét. A kotlóst is elvitte velük. Egy hét múlva megállt újból a kocsmánkban és panaszkodott, hogy minden csirkéje megdöglött. A szomszéd megkérdezte tõle, hogy mit adott nekik enni. Mire az meglepõdve azt válaszolta: "Hát az anyjuk nem szoptatja õket?" Én már tudtam, hogy nem, hiszen a kotlósaink kacsa tojást is keltettek. Mulatságos volt, amikor a kiskacsák a pocsolyákba befutva úszkálni kezdtek. Szegény kotlós "mama" a víz szélén szaladgálva dorgálta a kicsinyeit. Ám azok hancúrozva úszkáltak tovább.
Macskáink hû cselédek voltak annak ellenére, hogy nem vállalták a tyúkanyó szerepét. Általában az éjszakát kint töltötték. Elmentek egerészni a szomszéd istállókba, de ha az egerek lyukakat fúrtak a kenyerünkbe, akkor bezártuk egy-egy macskát éjszakára a spájzba, hogy fogja meg a rágcsálókat. Ha alagutat találtunk a kenyérben, akkor a megrágott részt levágtuk, és beledobtuk a moslékba. Jól jártak a disznók is. Nem voltunk válogatósak. Nem volt mibõl. Édesanyám két hetenként sütött kenyeret Szabóéknál. A szalmát a szomszédból hordtuk át a kemence befûtésére.
Szabóéknak jó kenyerük volt. Károly bácsi, aki kovács mester volt, gyakran eljárt a malomba, ahol a munkájáért cserébe kapott nullás lisztet. Így a kenyér majdnem kaláccsá változott.
Lehet, hogy az egerek szívesebben megették volna a Szabóék kenyerét, mint a miénket, de a miénk is finom volt. Az egerek minden tiltakozásunk ellenére bejártak lakomázni. Ezért tartottunk három macskát. Volt két háromszínû és egy szürke. A szürkét csak azért hagyták meg a szüleim mert a cica az ötödik születésnapomon jött a világra.
Egyszer mind a három macskánk két héten belül fialt meg. Húsz kis csöppséggel gyarapodott a vagyonunk. De ez még semmi az anyakocánkhoz képest, amit hízónak tartottunk. Gyorsabban hízott mint szerettük volna, és a háború bizonytalansága közepette le kellett vágni. Boncolás után jött az óriási meglepetés, mert 21 egér nagyságú embriót talált benne a hentes. Sorban voltak kifektetve az udvaron. A szomszédok is odajöttek megbámulni a parányi malacokat. Még a falu kondását is behívta édesapám tréfából, hogy terelje ki a 21 tagú kondánkat a legelõre. Nem hajtotta ki, de sokáig emlegette, hogy soha életében annyi apróságot nem látott mint nálunk. Sajnos elfelejtettem meghívni, hogy látogassa meg a cicáinkat is, mert bizony húsz kicsi három anyával szerintem nagyobb valami volt, mint 21 döglött malac. A rengeteg cicával nem állítottunk fel világrekordot, de 21 malaccal egy anyától, már határozottam beírtuk a falunk nevét a történelembe. Igazán rákerülhettünk volna valami olcsóbb gazdasági térképre.
Még a macskáinkról annyit elmondok, hogy nagyon szerettek a kályha sütõjében aludni. Egyszer valaki véletlenül rájuk zárta az ajtót. Mikor begyújtottam, hirtelen kipattant a sütõ ajtaja, és három forró macska ugrott ki ijedten. Már az óhazában is, kedvelt étel a "hot dog," aminek a fordítása "forró kutya." Ezt az eledelt a háború elõtt nem ismertem, de szerényen elmondom, hogy a forró macskának én vagyok a feltalálója. Ezt is jó lenne felírni valamelyik térképre, vagy talán kitenni a falu bejáratához egy táblára: Tiszakarád, a forró macskák hazája.
Elmondok még egy történetet a gyermekkoromból. Ki kell hangsúlyoznom a gyermekkort, mert nem szeretném ha valaki azt gondolná, hogy az itt leírt csacskaságok és macskaságok egy idõsebb kor eseményei. Tíz éves koromban már pataki diák, pecúr, voltam, így a leírt események az óvodás és az elemi iskolás idõszakról szólnak.
Mielõtt leírom a másik csodát, ami egyedül elégséges arra, hogy a nevünk a térképre kerüljön, elmondok egy kis bevezetõt a falunkról.
Egyre többen hagyták abba a szövést és a fonást a háború után Tiszakarádon, de a ruházkodást azért folytatták a cigányok kivételével. Magam sem tudom mibõl tellett ruhára a falusiaknak. A cigány gyerekeknél ez nem volt probléma, mert õk csupaszon jártak. Még télen is kiszaladtak a putrikból és egy-egy lapátra ülve lecsúsztak a havon. Mikor már fázni kezdett a fenekük, beszaladtak az összkomfortos, egy szobás kunyhóba és a többi tíz gyerek közt felmelegedtek. Mind makkegészséges maradt, csak mi, elkényeztetett magyarok betegeskedtünk. Különösen én gyengélkedtem gyakran a nyári idõkben, mert megettem a zöld szilvát és a zöld almát. Kapott is érte eleget a bátyám. Õ azért kapott ki, mert négy évvel idõsebb volt mint én, és neki kellett volna vigyázni rám. Vigyázott is, de mire észrevette, hogy hol járok, akkorra én már régen megtaláltam és megettem az éretlen gyümölcsöt, amitõl bélhurutot kaptam. Olyan sovány és vézna voltam, hogy az orvos is lemondott rólam. Szegény doktor úr már harminc éve meghalt, én meg a sok kínálgatás nyomán úgy meghíztam, hogy a jelenlegi orvos azért mond le rólam, mert kövér vagyok.
Hála legyen Istennek még élek, de élnek Karádon a cigányok is. Sõt nemcsak élnek, annyira jól megy a dolguk, hogy most már a kunyhók helyett házakban laknak, és annyira szaporák, hogy ötven éven belül elõreláthatólag több cigány lesz a falunkban mint magyar. Tiszakarádon hatszor több a magyar halálozás, mint a cigány temetés, és a születések aránya hatszor több a cigányoknál, mint a magyaroknál.
Ma is úgy szedik a szedret és a sóskát a Tisza menti bokrokban és a töltésen, mint egykor én szedtem Kántor Józsival. Kijártunk még a közeli homokbányákba is, ahol a kemény iszapba római palotákat faragtunk. Egy építészmérnöknek is dicsõségére vált volna az alkotásunk. Sajnos Józsi is elment a másvilágra. Már nem kézzel szerkesztett épület az otthona, hanem egy ismeretlen hajlék. Abban a másvilágban már nem lehet szedret és sóskát szedni. Hej, pedig milyen egzotikus volt a sóska ropogós szára, a rengõ, na meg a sóskamártás, amit édesanyám csinált. Sajnos a legtöbb helyen a Teremtõ a szeder bokrokat körülültette csalánnal, ami gyakran lángvörösre nyalta a csupasz lábunkat, ám ilyenkor azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a csalán és a méh csípés jó orvosság a reuma ellen. Nincs is nekem reumám a bokánál, csak a nyakamban, a hátamnál. Térden felül minden más ízületem sajog. Talán azért mert amikor csak lehetett, még télen is, kiskabátban vagy szvetterben jártam, de inkább szvetterben mert az, mint a manna hullott az ölünkbe. Elmondom a szvetterek történetét.
Parányi legény voltam még, amikor az unokatestvérem, Kántor Balázs, házifeladatként kötni kezdett. Közben ráébredt, hogy az angóranyulak szõrébõl remek szvettereket lehet alkotni. Remek mûvek voltak ezek, de volt egy parányi hátrányuk is: az angóranyulak szvetterbe kötött szõre százával tapadt a ruhánkra. Aki ezt a szvettert hordta, az úgy nézett ki mintha a cicuskával aludt volna. Ennek ellenére a szüleim mégis elhatározták, hogy nálunk is elférne két angóranyúl. Kikötötte édesapám azt is, hogy csak hímek kellenek mert a nyulak szaporák. Kazup Dezsõ bácsi adott a bátyámnak két "fiút." Mivel én még csak óvodás voltam, az etetéssel kapcsolatos felelõsség Gézát illette. Édesapám, asztalos mester lévén, csinált nekik ketrecet. Egy év múlva már húsz ketrec volt a verandán, mert az egyik fiúnak vélt nyúl rendszeresen fialni kezdett, és õt követõen a leszármazottak is. Ez a nem várt cselekedete a nyúlnak egy kicsit megrendítette bennem a nemi dolgokról hallott szabályokat, de hát óvodás korában ki törõdik az ilyen apróságokkal? Az volt a fontos, hogy szaporodott a nyúl állományunk, és most már az angóra-gyapjúból nemcsak szvetterekre tellett, hanem jutott a levesbe, mind a két zsíros bödönbe, de még a kutyaólba is abból csináltam ágyat Bogárnak. Az a fantasztikus ötlet is megfordult az agyamban, hogy Kántor Balázst megkérem arra, hogy a macskáinknak is kössön három nyúlszõrme bundát, de Józsi barátom lebeszélt róla. Azt az érvet hozta fel, hogy valamelyik rövidlátó vadász összetévesztené a macskáinkat a vadnyúllal. Ezt komolyan mondom.
Szõllõsi Sánta Károly bácsinak már eléggé meggyengültek a szemei, de azért hûségesen járt vadászni. A hajtók igyekeztek lõtávon kívül maradni. Egyszer valakinek a lövése megsebesítette egy nyúlnak a fejét, de az csak botorkált a mély barázdákban tovább. A lefolyó vér korlátozta a tapsifüles látását. Károly bácsi irányába szaladt. A hajtók kiabálni kezdtek az öregnek.
- Károly bácsi! Maga felé megy a nyúl.
- Nem látom. Mondta az öreg, és a duplacsöves puskájával oldalra célozott.
- Maga felé megy a barázdában. Kiabálták egyre többen.
- Látom már. Látom. Károly bácsi megcélozta, de csak várt. Tizenöt méter, tíz méter, öt méter...
- Lõjjön már! Ordították a közeli vadászok és a távoli hajtók.
- Várom, hogy jobban lássam, válaszolt az öreg és a puskájával már a saját cipõjét vette célba. Vértõl megvakítva, a nyúl a barázdában botorkálva majdnem átfutott a Károly bácsi szétterpesztett lábai közt. Ám õ egy gyors mozdulattal összekapta azokat és a következõ pillanatban, mint harapófogóban vergõdött és rugdosott a megsebzett állat. Az öreget is meglepte a csodálatos nyúlfogás, és kidüllesztve mellét dicsekedett azoknak, akik odaszaladtak.
- Na látjátok! Így vadászok én. Nem pocsékolom a töltényt, ha nem muszáj.
Nagy vadász volt Károly bácsi, de politikai vonalon voltak gyengeségei. a nagy nyúlfogás után egy pár hónappal valaki megvádolta az öreget, amire õ hozzákezdett kiabálni.
- Ez drágalom! Drágalom!
A nagy termünkben volt a gyûlés. Mellette álltam. Észrévéve, hogy rágalmat akar mondani, meghúztam a kabátját és odasúgtam a helyes választ.
- Nem drágalom, hanem...
- Ez drágalom. Ne szólj bele Palkó! Válaszolta nagy hevesen. Ekkor már mások is megpróbálták kijavítani Károly bácsit, de õ mérgesen kiment a terembõl. Ezek után már látja a kedves olvasó, hogy a cicáinknak miért lett volna veszélyes angóranyúl bundát viselni. Azért, mert valaki nyuszinak vélte volna õket, és a kabátjuk drágalommá változott volna a Károly bácsival való találkozás után.
Volt Károly bácsitól élelmesebb vadász is a faluban: Göndör Ballai, vagyis Dzsukel. Neki puskája sem volt, de mégis hozott a kocsmánkba a mezei vadakból. Rendszeresen beállított az udvarunkra egy nagy kéve vesszõvel. Mindig a veranda sarkába állította. Elõször nem tudtam, hogy a kévében nyulak voltak, sõt néha még egy-egy õzet is becipelt a határból. Ilyenkor Bogár kutyámat alig bírtam távoltartani. Szét akarta szedni a kévéket.
Dzsukel egy idõben jómódú gazda volt, de az ital elvitte mindenét. Ház és család nélkül maradt. Alkalmi munkából tengõdött. Szüleim kocsmájában gyakori vendég volt. Egy kis itókáért szívesen segített a ház körül. Olyan jószívû volt, hogy még a télikabátját is elajándékozta volna, de nem volt neki. Kiskabátban járt a leghidegebb télben is.
Egyszer a kocsmánk sarkában melengette magát, mikor két csendõr lépett be. Leverték a havat a csizmájukról és egyenesen Dzsukelhez mentek. Orrvadászattal vádolták. Nyomait követve hozzánk jöttek. Faggatták. Fenyegették az öreget, de õ tagadta, hogy eladásra õzet fogott hurokkal.
Kisurrantam a kocsmából a verandára. Nem tudtam mi van a kévében, de tudtam, hogy Dzsukel bácsi bajba kerül ha tetten érik. Megpróbáltam behúzni a vesszõt a raktárba, amit üvegesnek neveztünk, mert édesapám az elejét fal helyett beüvegezte. Nem mozdult a kéve, olyan nehéz volt. Ott álltam tehetetlenül, de akkor eszembe jutott, hogy a kutyám segítségével talán be tudnám húzni a rakományt. Ha a fúrott kútra küldtek a szüleim vízért, akkor a téli idõben Bogárt rendszeresen befogtam a szánkóba, és õ repített a havas úton a kút felé. Csak az volt a baj, hogy sohasem lassult le az óvoda melletti 90 fokos kanyarban. Majdnem minden alkalommal felborult a szánkó, és Bogár ilyenkor nem állt meg hazáig. Egyszer kedvesen ottmaradt mellettem, és az arcomat nyalva segített feltápászkodni. De ahogy meg akartam fogni a szánkót, huncutan elrohant, mintha mondta volna "Fogj meg ha tudsz!" Sosem tudtam megfogni. Gyorsabb volt mint én. Most meghunyászkodva tûrte, hogy a hámot rátegyem. A hatalmas vesszõkéve elõtt megállt, magasra tartva az orrát, szimatolt. Ekkor léptek ki a hátsó ajtón a csendõrök. Vacogni kezdtem, de nem a hideg miatt, hanem a félelemtõl. Azt hittem azonnal megbilincselnek cinkos gondolataim miatt, de csak rám mosolyogtak, és kimentek az udvarra. Minden zugát átkutatták, és miután semmit sem találtak, eltávoztak a kiskapun keresztül. Biztos eltelt tíz perc a "házkutatással," de annyi idõ alatt nem voltam képes két kötelet összekötni. Még mindig remegtem, amikor Dzsukel kisurrant a kocsma hátsó ajtaján, és körülnézve a sarokból a kévét behúzta az üvegesbe. Lefektette a padlóra és gyorsan lehúzta a vesszõ abroncsokat. Õz volt elrejtve a szétnyílt kéve közepében. A zsákmányt a sarokba tette, letakarta pokróccal, majd gyorsan kévébe kötötte megint a vesszõt és visszatette a régi helyére. Az ujját a szájára téve intett, hogy hallgassak, és bement a kocsmába. Leült melegedni a régi helyére. Alig telt el egy néhány perc, visszajöttek a csendõrök az udvarra és újból átvizsgáltak mindent. Még az árnyékszékben is szétnéztek. Majd bejöttek a verandára, belenéztek a kévébe. Széthúzták egy kicsit, de ekkor már nem volt benne semmi. Ha Bogár orrát kölcsönkérték volna, akkor az elárulta volna az õz hollétét. Félelmemben elszaladtam az udvari farakás mögé, és elbújva onnan figyeltem a fejleményeket a kutyámmal. Nem történt semmi. Elmentek a csendõrök, de attól a naptól ha bárhol megláttuk õket, akkor Kántor Józsival gyorsan elbújtunk. Féltünk tõlük, és mivel Józsi is tudott az õzrõl, õ is cinkosnak érezte magát.
Mindez télen történt, de a ránk következõ nyáron az öreg Róth, a boltos, egy reggel korán elutazott Nyíregyházára bevásárolni. Nyári idõre kaptak engedélyt az "arató-pálinka" árusításra, amit a szabályok szerint tiszta szeszbõl kevertek. Rendes pálinka volt ez, csak olcsóbb, és gyengébb, az aratás idejére. Göndör Ballai bement oda is, hogy megigyon egy féldecit. Annyira ízlett neki, hogy rövidesen már a negyediknél tartott. Éhgyomorra az "aratópálinka" még õt is leteperte. Dzsukelben az volt a becsülendõ, hogy mindig tudta mikor kell abbahagyni az ivást. Amikor már nem tudott felállni, akkor nem ivott többet. Most is abbahagyta, de kiült az út szélére, és aki arra ment azt meggyõzte, hogy most menjen be egy féldecire a Róthék boltjába.
- Most vegyetek aratópályinkát! Ilyet még nem ivott senki Karádon.
Mások is bementek, és egy néhány féldeci elfogyasztása után egyre több munkába menõ gazda üldögélt az árokszélén. Gyorsan terjedt a híre a finom "aratópálinkának," és estére a munkából hazatérõknek már nem jutott.
Mikor Róth este hazaérkezett a felesége dicsekedve mondta, hogy nagyon jó napja volt.
- Tíz liter aratópálinkát adtam el. Nézd mind a két demizson üres. Mikor a demizsonok irányába mutatott, az öreg Róth a fejéhez kapott.
- Ájvé! Jaj! Jaj! Mit csináltál asszony? A tiszta szeszt adtad el. Az aratópálinka a másik sarokban van.
Göndör Ballainak igaza volt. Sehol a világon nem árultak olyan aratópálinkát még soha, mint a Róthék boltjában. Talán soha annyi aratásba menõ ember se rúgott be sehol sem, mint a falunkban. Már ez egyedül elég lett volna arra, hogy a térképre kerüljön Tiszakarád. Még Dzsukelrõl megemlítem, hogy nemcsak behozta az állatokat a faluba, ha kellett, ki is vitte a határba.
Egyszer azon kaptuk a szürke macskát, hogy a kiscsirkéknek a gyomrában nyújtott menedéket a dögvész ellen. Kedves volt tõle, de a szüleim jobban szerették ha õk határozták meg melyik csirke életképes, és melyiket kell levágni. Konfliktus keletkezett a macska és a szüleim nézete között, és az ítélet a csirkék elpusztításáért számûzetés volt. Dzsukel vállalkozott rá, hogy amikor legközelebb átmegy Bercelre beledobja a Tiszába. Kegyetlen eljárás, de mivel felénk senki sem szervezte meg az állatvédõ ligát, az állatokkal diktatórikus módon bántak. A disznókat leszúrták, a csirkéknek elvágták a nyakát, a kacsákat, libákat tömték. Szóval egy ilyen pogány helyzetbe került a szürke macska is, mert õ elõttünk akarta elfogyasztani a csirkéket. Egymásnak megengedtük, hogy valaki hamarabb nyúljon a tálba és elvegyen elõlünk egy kedvenc adagot, de a macskának ilyen kiváltsága nem volt. Így született aztán a határozat, hogy a cicát el kell küldeni egy távolabbi javítóintézetbe. Nagyon bántott amikor Dzsukel egy zsákkal a vállán elindult a kedvenc macskámmal. Arra kértem, hogy engedje úgy el, hogy ne legyen semmi bántódása. Bizony nem is lett annak baja. Másnap, amikor Dzsukel beállított hozzánk a kocsmába az áldomást meginni, a jól elvégzett munka után, akkorra már a szürke cica a kályha alatt aludta álmát. Többé nem bántotta a kiscsirkéket, és õt sem bántotta senki. Én örültem a visszatért vándornak a legjobban, mert így legalább együtt ünnepelhettük a születésnapunkat.
Macskáink hihetetlen gonddal vigyáztak arra, hogy semmilyen állat ne lépjen be a házba. Bogárt sem engedték be. Egyszer egy vadász azzal dicsekedett a belsõ szobánkban, hogy a mellette fekvõ két vizslájától bátrabb kutyák nincsenek a világon.
- Tegnap, amikor Pálházánál voltunk a hegyekben, vadkant hajtottak, mondta. Mikor a kan megtorpant, akkor az egyik vizsla elõlrõl, a másik hátulról támadta. Várnom kellett a lövéssel, annyira közel voltak a kanhoz.
- Ezek bizony még a medvét is a sarokba szorítanák. Verte a mellét a vadász bácsi.
- Nem félnek ezek semmitõl.
Meséjét hallgatva furcsa ötletem támadt. Csoda édes lenne megpróbálni van-e bátorságuk szembenézni három anyamacskával. Szó nélkül átandalogtam a konyhába, és ölembe szedtem a szoptatós állatokat. Csak egy-egy kiscicát tartottunk meg a nagy állományból. Bár falusiak voltak a szüleim, annyit azért tudtunk, hogy az állatokat nem illik az anyaiösztönükbõl kizökkenteni. Nem tudtunk volna mit csinálni húsz aprósággal, de három szép kiscicának könnyû volt otthont találni.
Megnyitottam a vendégszoba ajtaját, és megsimogatva a nõstényeket, egyenként beengedtem õket a vadászok közé. Azóta is magam elõtt látom a következõ néhány másodperc eseményét. Morgást hallottunk, sziszegést, verekedést, vonítást és a következõ pillanatban a bátor kutyák az ablakon át menekültek a fújtató nõstények haragja elõl.
Kiabált utánuk a kissé spicces állapotban lévõ vadász, de azok nem jöttek vissza. Az udvarról is menekültek volna, de nem találtak lyukat a kerítés alatt. Nemcsak a mi kerítésünk alatt, de minden más karádi portán be kellett tömni a réseket a gazdáknak. Ezt az elõljáróság azért tette kötelezõvé, mert sok állat megveszett és nem akarták, hogy a házi állatokkal valami módon érintkezzenek.
Mielõtt a kisbíró kidobolt valami új rendeletet legtöbbször megállt a kocsmánkban. Amíg a torkát öblögette, hogy jó hangja legyen, a kihirdetésre váró listáját a dobjához tûzte. A kártyázó mesteremberek közül egy cipész, miután elolvasta, félrehívta édesapámat.
- Te Pali! Megvan még neked az írógéped?
- Ha nem szólsz senkinek, akkor megvan. Eldugtam. Nem akarom, hogy elkobozzák. Már többször keresték. Mit akarsz vele?
Az öreg cipész intett édesapámnak, hogy menjenek át a szomszéd szobába, ahol a kisbíró papírját a kezébe nyomta.
- Olvasd el!
Édesapám átolvasta kétszer is, és tanácstalanul nézett barátjára, nem tudván mit akar.
- Elolvastad?
- El.
- Olvasd el még egyszer!
- Melyik részét olvassam? A Földmûves Szövetkezettel kapcsolatos részt, vagy a legelõre vonatkozót?
- Egyiket se. Azt, ahol elrendeli a fõjegyzõ, hogy a kapu alatti réseket, lyukakat, ahol a kutyák ki tudnak menni az udvarról, minden gazda torlaszolja el, dugja be. Amíg a kisbíróval iszok egy pár pohárral, vágd le a papír aljáról a szöveget, és a másik oldalra gépeld oda, hogy a "minisztérium elrendeli, hogy a kapu alatt a kutya lyukát mindenki dugja be."
Felvette a dülöngözõ kisbíró a dobot, és kereste a papírját. El sem tudta képzelni, hogy került a másik szobába, ahol édesapám "megtalálta" az asztal alatt.
Kocsmai vendégeink nagyokat nevetve kísérték a kisbírót végig a falun, aki szóról szóra pontosan felolvasta a miniszteri rendeletet. Sose tudta meg, hogy valaki átírta a szöveget, és az eredeti rendelet egy kicsit finomabban volt megfogalmazva. Évekkel késõbb, amikor a lakásunkat a helyi tanács államosította, az "1952 évi 4. számú törvényerejû rendelet 1 paragrafus \b\ pontja alapján", akkor Budapesten a minisztériumban azt mondták édesapámnak, hogy ilyen törvényerejû rendelet nincs. Ha a kisbíró benne lett volna a karádi Végrehajtó Bizottságban, akkor azt gondolnám, hogy a házunk államosításával torolta meg a régi tréfát, de aki a "rendeletet" ellenünk írta, az 1956 után öngyilkosságot követett el. Nemcsak minket tettek nincstelenekké, hazátlanokká a rendszer túlbuzgó hívei, hanem ember ezreket.
Visszatérek a szülõi ház ártatlan élményekhez. A régi nagy házról még annyit el kell mondanom, hogy a legkisebb fiam már nem láthatta meg. Széthordták tégláit, gerendáit, cserepeit, az ajtókat, ablakokat. Tiszakarádon a dzsungel törvényei uralkodtak. Potyának tekintették azt, amiért a szüleim az életük legtermékenyebb évtizedeit feláldozták. Ilyen volt felénk a szocializmus.
Mielõtt jogos haragunknak további hangot adnék visszatérek ahhoz az idõhöz, amikor Vecser Pál, csordás, elköltözött a mellettünk lévõ községi portáról. Szegediék lettek a szomszédaink. Nemcsak a csordára vigyáztak, hanem a falu nyolc bikájára is. Ezt a munkát csak három kutya segítségével tudták jól elvégezni. Amikor a nagytermünk épült a kõmûvesek bográcsgulyást készítettek. Egyenként lemásztak az állványokról és mivel a levesnek nem volt színe, mind szórt bele paprikát. Igen ám, de a paprika színtelensége egyenes arányban állt az erejével, és amire elkészült a bográcsgulyás olyan erõs lett, hogy a kõmûvesek nem tudták megenni. Sajnálták kiönteni. Gondolták jó lesz a kutyáknak. De bizony, amikor a Szegediék kutyái belekóstoltak hozzákezdtek kínjukban vonítani és ugatni. Ha valamikor az ennivalónk csípõs vagy fûszeres volt, gyakran magam elõtt láttam a körbejáró ebeket, különösen ha édesapám megjegyezte: "Na, ezt még a Szegediék kutyája is megugatná."
Egyszer, amikor a szüleim elutaztak Sárospatakra, a bátyámmal megbeszéltük, hogy meglepjük õket. Csirkeleves fogja õket várni, mikor hazajönnek. Még óvodás voltam, a bátyám pedig vagy kilenc éves lehetett. A fûszert egyenként átvittem a szomszédba Szabó néninek. Õ a tenyerembe öntötte azt, ami a levesbe kellett, majd vittem a másikat. Mondtam neki, hogy a szüleim nincsenek otthon, és mi csirke levest fõzünk. Szabóné néni szentül meg volt gyõzõdve arról, hogy mi Gézával csak fõzõcskét játszunk, csirke nélkül. Elkészült a leves mire a szüleim hazajöttek. Gondolom jó íze lehetett az ennivalónak, mert megettük. A leves ízére nem nagyon emlékszem, de arra igen, hogy vacsora közben édesanyám kíváncsiságból érdeklõdött az áldozati csirke felõl.
- Aztán melyik csirkét vágtátok le?
- A nagy vörös taréjost, a hosszú farkút. - Magyarázta a bátyám.
Egy percig sem beszélgettünk, máris ráébredtünk, hogy Gézával a magkakast fõztük meg vacsorára.
Elmondok még egy másik étkezéssel kapcsolatos családi történetet versben. (Itt megjegyzem, hogy a versírás egy olyan betegség, amibõl ki lehet gyógyulni.)
KÁR, KÁR
Mint ökröket vásárló gazdák
mi is alkudtunk, de nem állatra,
hanem varjakra.
A baromfit elhordta a dögvész
és a katonák.
Éhesek voltunk.
Csonkatollas varjúk károgtak
remegve a batyukban.
A cigányokkal nagy vásárt csináltunk.
Jóízûen ettük a varjúpaprikást.
Vendég érkezett.
Irigykedve nézte a húst.
- Jó nektek - mondta.
- Nálatok tele van a fazék.
- Egyen, ha ízlik - szólt anyám.
A nagy tüdejû néni mohón evett,
s míg tömte magát, károgtam,
és kezemmel hadonásztam, mintha repülnék.
A néni végre megkérdezte:
- Mit csinálsz Palkó?
Pajkosan válaszoltam:
- Varjúhúst ettem. Repülni tanulok.
Ekkor az asszonyság felugrott,
vagy talán repült,
és kezét szája elé tartva kirohant.
Én pedig tovább hadonásztam
egyre mondva: Kár! Kár!
Az üzleti elfoglaltság miatt keveset ettünk együtt. Valakinek, vagy a boltban, vagy a kocsmában kellett helyt állni. Ha valami testi munkára volt szükség, akkor a Hegedûs fiúk segítségére lehetett számítani. Az út másik oldalán laktak, majdnem velünk szemben. Az õ udvarukon volt a jégvermünk. Egyik téltõl a másikig megmaradt a jég a jól elszigetelt veremben, és nyáron át is hûtötte a csapolt sört a pultban.
Hegedûsék a kugli pályánál is segítettek. Mi gyerekek, az állításnál kerestünk egy kis pénzt. Az esti kuglizás volt anyagiakban a legeredményesebb. Villany nem volt a faluban, így alkonyat után sötétben gurultak a kugli golyók. Mi kiáltottuk be, hogy bábut ütöttek le. Volt olyan kuncsaft, aki megkérte az állítókat arra, hogy mikor õk gurítanak, akkor dobjunk a bábuk közé egy hasáb fát. Igen ám, de a többiek sem voltak buták, õk is fizettek a fahasábokért, és így gyakran elõfordult, hogy a vánglis golyók is rendszeresen kilencet ütöttek, attól függõen, hogy mi milyen ügyesek voltunk a fahasábokkal. Jobban jártak volna a kuglizók ha az állítók tehetségére fogadtak volna, és nem önmagukra. Némelyik kuglizónál az alkohol ereje láthatóbb volt, mint a tehetség.
Már óvodás koromban jó humorérzékem volt, és talán színészi pályára mentem volna, ha az érettségim után a színmûvészeti fõiskolán indítottak volna osztályt a jelentkezésem évében. Lehet, hogy indítottak, de velem azt közölték, hogy nincs felvétel. Így a fõiskolai emlékek helyett az óvodáról írok egy pár sort. Sajnos az óvónéni nevére nem emlékszem, de annál jobban magam elõtt látom a "h" betû alakú székeket, amikben hallgattuk a meséket, és ma is látom az ezernyi üveggyöngyöt, amit napról napra cérnára fûztünk nyakláncnak. Elõször ügyetlenek voltunk, de hamar elsajátítottuk a lányoktól a mesterséget. Két nyakláncot is kaptam tõlük.
Egyszer Hegedûs Béla szekerén mentem az állomásra. Azt kérdezte: Van szeretõd? Büszkén igennel válaszoltam, pedig évek múlva sem volt. Legalábbis nem mondtam meg soha senkinek, csak késõbb tudták meg, amikor már nagy távolság választott el bennünket. Az óvodában még nem voltam szégyenlõs, de mikor iskolába kerültem már elhallgattam érzelmeimet. Verseket faragtam, amik elkallódtak.
Egyik nevezetes eseménye a napközinek az volt, hogy amikor Kántor Józsi átment a szomszédjukban lévõ óvodába, akkor nem a kutya, vagy a macska követte õt, hanem egy kiscsirke. Áttette az óvó néni a kerítésen az Oláhék udvarára, de egy pár perc múlva már ott kuporgott a csirke újból a Józsi lábánál.
Egyszer óvodás koromban kigyalogoltunk Józsival a tróconyi legelõre megnézni a német repülõket. Még nem jártam iskolába, de a számokat már jól ismertem. Több mint kétszáz gépet számoltunk meg. Ma már nem tudom melyik rész volt erdõs, de a fák között tucatjával álltak a vadász gépek. Zöld hálóval voltak letakarva. Szabadon mászkáltunk. Nem törõdtek velünk a katonák még akkor sem, amikor légitámadást fújtak. Számoltuk a felszálló gépeket és úgy nézett ki mintha fejünk felett bocsátkoztak volna a vadászgépek csatába az angol és amerikai gépekkel. A lehulló roncsokból tudtuk meg, hogy bizony a közelinek vélt csata tõlünk 10-15 km-re játszódott le. Nagyban bámészkodtunk, amikor egy német tiszt, Hans Nolte, mellénk hajtott az oldalkocsis motorbiciklijével. Hozzánk volt beosztva kvártélyra, és gyakran elvitt engem magával. Neki is volt egy Paul nevû fia, aki velem volt egykorú. A háború idején én pótoltam a fiát. Örültem, amikor megláttam, de amikor felismert bennünket káromkodott, és dörgedelmes hangon ránk parancsolt, hogy üljünk be az oldalkocsiba. Hazavitt bennünket. Éppen Kántor Antal bátyámék elõtt haladtunk el, amikor hirtelen fékezett. Távolban meglátott egy autót, amin a felettesei közeledtek. Kitessékelt bennünket a kapunál, és egyedül robogott el feléjük. De akkor már majdnem otthon voltunk. Sose mondtam meg a szüleimnek, hogy milyen messze elcsavarogtunk Józsival mialatt a háború dúlt körülöttünk. Azért is hallgattam, mert elõtte egy pár nappal a németek az udvarunkról elhordták a bunkereik építésére az édesapám építkezésre vett gerendáit. Erõsködött apám, hogy nem engedi ,de mikor a fegyvert a tarkójához szorította egy katona, akkor már félt nemet mondani. Édesapám soha sem káromkodott, de amikor a gerendáit vitték a németek, akkor elõkerült a szótárából egy pár cifra kifejezés.
Ezekben a háborús napokban ha valami rosszat csináltam, akkor büntetésbõl a sarokban kellett térdepelnem. Fájdalmas volt. Én a gyermekeimet sohasem bûntettem ilyen szigorú módszerrel. Nem is vertem meg sohasem õket. Egyszer olyan nagyon elporolt a jó apám a kerítésbõl kihúzott vesszõvel, hogy három napig nem tudtam leülni. Az állomásra kellett volna kimennem segíteni behozni a bátyám csomagjait, amikor Sárospatakról jött haza, de én közben egy pár óráig ültem a borbélynál. Kézi nyírógéppel a hajamat az egyik oldalon levágta kopaszra, de közben tûz ütött ki a szomszédban, és a borbély elrohant segíteni az oltásnál. Engem otthagyott félig megnyírva. Abban az idõben nem volt divat a mostani bolondos hajvágás, így akár tetszett, akár nem, meg kellett várnom Balling bácsi visszatértét. Ahogy befejezte a hajvágást siettem haza, de elkéstem, és életem legnagyobb verését kellett elszenvedtem teljesen jogtalanul. Arra sem kaptam alkalmat, hogy magyarázatot adjak.
Egy másik alkalommal ehhez hasonló módon kaptam ki az általános iskola igazgatójától. A tiszakarádi felnõtt dalárdával felmentem én is Budapestre a Ganz Vagongyárba május 1-re. A koncert után kimentünk a népligetbe és a gyár dolgozóival együtt lengettük a zászlókat. Kötelezõ volt a felvonulás, így a gyár munkásai közül aki tehette kezünkbe nyomott egy-egy zászlót, és alkalomadtán leléptek.
Három napig voltunk Pesten. Amikor visszamentem az iskolába, az igazgató bejött az osztályunkba és felolvasott egy listát. Az én nevem is rajta volt. Az ujjainkat össze kellett tenni és a kezünket ki kellett nyújtani. Egy pálcával olyat csapott mind a kezemre, hogy kicsordult a vér az ujjaimból. Olyan világban éltünk, hogy nem merte senki megkérdezni, hogy miért kaptuk a körmöst, mert akkor dupla adagot adtak volna. Én azonban tiltakozva megkérdeztem, hogy miért kaptunk ki. Kitûnõ tanuló voltam, így a verés nem lehetett kapcsolatban a tanulással. Azt válaszolta az igazgató, hogy kötelezõ volt mindenki számára a helyi május elsejei felvonuláson részt venni, és én hiányoztam. Mondtam neki, hogy Budapesten vonultam fel a dalárdával, amire a kurta válasza az volt, hogy "Az apád osztályidegen, így akár ott voltál akár nem, megérdemelted a verést." No de ez már a népi demokráciában történt.
Az elemi iskola évei érdekesebbek voltak. Abban az idõben még Pócsi István volt az igazgató. Szamaras fogattal járt be az árterületen lévõ Babócsából az iskolába. Szép rózsáit gyakran megcsodáltuk, de a szamarát még jobban. Egyszer az órák elõtt a füzeteinket letettük a kerítés mellé, és amíg mi játszottunk, a szamarak az irkák egy részét felfalták. Egy pár gyereknek még megvolt a régi palatábla. Azok jobban jártak. Házifeladataik egy részét lenyalta a szamár, de az enyémet megette. Bocsor tanító úrnak a kutyaszíjától féltünk, de nem vert meg senkit, amikor meghallotta mi történt. Jót nevetett és megjegyezte, hogy a szamarakat érdekli a tanulás, de minket nem.
Volt egy telepes rádiónk, amikor elõször meghallotta az unokatestvérem a rádió hangját, akkor bebújt az ágy alá és kereste hol van a bácsi, aki beszél. Ezen a rádión volt egy állomás, Babócsa, ahol olyan nyikorgó hangon énekeltek, hogy édesapám gyakran megjegyezte, hogy a Pócsi tanító úr szamarai adják a koncertet. Miután a füzeteinket megették, talán a híreket is szamarak mondták be Budapesten, vagy legalábbis szamarak voltak, akik elhitték.
Évtizedeken át szomorkodtam amiatt, hogy nem volt osztályképen az elemi iskolából. Egyszer Kanada fõvárosában, Ottawában, meglátogattam egy régi iskolatársamat, Gál Gyulát és a feleségét Szabados Jolit, és örömmel láttam, hogy egy osztályképén én is rajta vagyok Bocsor tanító úrral. A háború idején a képeket olajért, zsírért árulták. Talán ezért nem vették meg a szüleim. Nem volt olajunk.
Érdekes szociológia tanulmány az 1945-46-os iskolai évben készült fénykép. Nyolc éves voltam. Még a mellettem ülõ Bede nagytiszteletû úr fia is mezítlábas a megszürkült képen, csak nekem van gumicsizma a lábamon. Nagyhalászból hozta nekem Meleg bácsi, egy gyógynövény kereskedõ. Én annyira megszerettem a piros csizmát, hogy még éjszakára sem akartam levetni, pedig szerettem mezítláb járni.
Érettségi után, amikor Miskolcot és a munkahelyemet ott kellett hagynom 1956-ban, mert nem hosszabbították meg az ott tartózkodási engedélyemet, elkerültem a györgytarlói állami gazdaságba éjjeliõrnek. Ebben az idõben már tudtam, hogy az éjjeliõr nem a bilire vigyáz. (Kis koromban volt az unokatestvéremnek Zemplénagárdon egy bilije, amit Királyhelmecen vettek a nagyszülõk. Pista nem engedte meg, hogy én is használjam a bilit, még éjjel is õrizte, így sokáig azt hittem, hogy az éjjeliõr munkaköre a bilivel van kapcsolatban.) Györgytarlón az Állami Gazdaságban megtanultam, hogy másra kellett vigyázni. Biciklivel mentem munkába. Mezítláb jártam, mint mindenki más, és bizony a fiatal tanítók megszóltak, hogy az öltözködésemben falusi maradtam, egy kissé durvábban mondva: paraszt. Talán azért jártam mezítláb, hogy ne irigykedjenek a falusiak, és nem azért mert paraszt voltam.
Számomra a paraszti viselkedés nem csak abból állt, hogy valaki cipõben jár-e vagy nem. A paraszt kultúra egy teljes életmódot, falusi mentalistást jelentett. Ha valaki bõgatya helyett nadrágot vett fel, nem vált úriemberré, és ha valaki lehúzta a cipõjét vagy a csizmáját, nem vált paraszttá. Én azt tekintettem parasztnak, aki bíró létére megakadályozta a villany bevezetését Tiszakarádra mondván, hogy a nagyapjának csak mécsese volt, de az apjának és neki már petróleum lámpa van, és az elég fényt ad ahhoz, amit õ ebben az életben el akar érni. Ekkor a nyolc gimnáziumból már az elsõ kettõt elvégeztem Sárospatakon, de tizenkét éves fejjel is láttam, hogy ha a vezetõk el vannak maradva, akkor visszatartják az egész közösséget. A vezetõ, mint neve is mondja, vezessen, és az elõljáró, járjon elõl. Sajnos Karádon a rendszerváltás után többen abban látták az egyenlõséget, hogy tönkretették azt, aki elõrehaladt. Nem õk emelkedtek a nyomorúságuk felé, hanem visszahúzták azt, aki egy kicsit kiemelte magát szorgalmával. Egyszer olvastam, hogy ha a rákokat egy kosárba teszik, akkor nem tudnak kimászni belõle, mert mikor az egyik felfelé mászva eléri a kosár tetejét, akkor a másik belekapaszkodik és visszahúzza.
Édesapám amikor szeptemberben 5-én betöltötte a tizenkettedik életévét, akkor novemberben az öreg Lövei András bevitte Sárospatakra inasnak. Mint gyermek nem is tudta milyen inas lesz belõle. Mikor nagyapa egy hónap múlva utána ment, édesapám csak akkor tudta meg, hogy asztalosinasnak adják. Egész életén át bántotta, hogy nagymama soha sem ment el meglátogatni. Nagyapa szavai sem voltak túl biztatóak: "Fiam nagy dolgot vállaltál magadra, de rám is. Négy évre le leszel szerzõdve. Négy mázsa búzát kell adnunk évenként érted, és ruháznunk kell. Csak négy év múlva leszel asztalossegéd."
Egy héttel édesapám elõtt ment el asztalos inasnak Árokszállási Dezsõ. Õt három évre szerzõdtették, és õérte nem kellett a szüleinek semmi természetbeli adományt adni. Hogy miért? Neki iparos volt az apja, és az iparos fiának egy évvel kevesebb idõ is elég volt. Édesapámnak azt mondták, hogy a te apád paraszt. Te is az vagy. Neked négy év kell.
Háromszor hazaszökött édesapám, mert rossz volt a helyzete. A földön aludtak. Éhezett. Szerencsére Gönci Bertalan, az apám falubelije, pékinas volt, és az ipari iskolába behordta neki a kiflit és a zsemlét.
Édesapám kemény munkával, az országot bejárva, feldolgozta magát. Ám azt a hibát követte el, hogy visszament a szülõfalujába dolgozni, ahol sok volt az irigye, mert a volt paraszt gyermekbõl iparos lett. Tiszakarádon majdnem minden halottnak õ csinálta meg a koporsót. Ajtók, ablakok, asztalok, székek készítése volt az élete, de három alkalommal bölcsõt is csinált, nem csak koporsót.
Tiszakarádon a temetésekhez két gyászkocsit is csinált és csináltatott édesapám, de Sárospatakon, ahol évszázados kultúrával rendelkezett a város, még nem volt egy sem. Az elsõ pataki gyászkocsi, az összes ravatallal, díszítéssel tõlünk került a diák városba.
1945 elõtt öt telefon volt Tiszakarádon: a postán, a csendõrségen, a községházán, az orvosnál és nálunk. Írógépünk is volt, amit a szocialista rendszer államosítani akart, nehogy röplapokat készítsünk rajta. Úgy el volt rejtve az írógép, hogy a házkutatások alkalmával sem találták meg.
A telefonról az jut eszembe, hogy miután elvették tõlünk a készüléket, én éveken át le tudtam hallgatni a helyi beszélgetéseket. Bádogból volt a háztetõnk, és majdnem érte elõl a telefondrótokat. Rádió amatõrként több készüléket csináltam. A tetõ volt az antennám. Egyszer a kondenzátort rossz helyre kapcsoltam és meglepõdve tapasztaltam, hogy a háztetõnk melletti telefon drótnak olyan nagy volt a kisugárzása, hogy a helyi szervezetek beszélgetéseit le tudtam hallgatni. Sose mondtam meg senkinek, mert a régi világban börtönbüntetést kaphattam volna az ártatlan felfedezésemért. Mindenesetre a kezembe került egy olyan eszköz, aminek a segítségével a helyi vezetõk kihágásait figyelemmel tudtam kísérni. 1956-ban 24 órával hamarabb elmenekültünk, mint mielõtt elhurcoltak bennünket. Ha nem jöttünk volna el 56-ban, akkor édesapám és én nem maradtunk volna életben. Már tervbe volt véve, hogy kolonccal a nyakunkon a Tiszába dobnak mindkettõnket. Azok, akik az életünkre törtek már meghaltak. Feleslegesnek tartom a leszármazottjaik meghurcolását. Én már 1956 októberében megbocsátottam mindazoknak, akik bennünket üldöztek és bántottak.
Pályámon sokszor lépkedtem visszafelé, hogy találkozzam a népem vezetõivel, de felzárkózás helyett engem akartak és akarnak ma is visszatartani. Sokszor ráébredtem már arra, hogy a népünket felülrõl csak akkor lehet nevelni ha õk maguk is akarnak tanulni és fejlõdni. Sajnos Tiszakarádon akiknek az igényét a falusi élet nem elégítette ki, azok elköltöztek a városba. Amerikában és Kanadában a magyar egyházaknál több helyen ehhez hasonló a helyzet. A haladó szellemûek és fiatalok elmennek angol nyelvû gyülekezetekhez, mert megunják a kerékkötõk és okoskodók uralmát. Ha a maradiságot fel lehetne térképezni, akkor a szülõfalum ismeretessé válna mások elõtt is, és akkor ezt a könyvecskét be sem kellene fejeznem. De egyenlõre erre nincsen remény, így folytatom a csevegésem az eldugott falunkról és a gyermekkorom eseménydús élményeirõl.
Az iskolai éveim a háború idején kezdõdtek. Eléggé el voltunk maradva a mostani idõkhöz képest. Minden tanuló vitt reggelenként egy darab fát. Azzal fûtöttünk. Töltõtollunk nem volt. Tintás üvegekben hordtuk a tintát, aminek a használatakor sok pacát csináltunk. Gyakran használtuk az itatós papírt. Két fajta füzetünk volt: vonalas és kockás. Sok fiatal még palatáblával járt az órákra, ami tisztább volt, de néha szállítás közben véletlenül letörlõdött.
Nem sok rádió volt a háború idején a faluban. Nekünk volt egy anódteleppel mûködõ vevõkészülék. Az anódteleppel néha megrázattuk magunkat. Az alacsonyabb árammal dolgozó fûtõ szénrúddal és cink lemezzel mûködött.
Minket nem bombáztak, de a rádiót hallgatva, amikor bemondták, hogy "Nyírség, Ungvár légiveszély," akkor mi már indultunk az árterületre valakinek a gyümölcsösébe, egy kunyhóba. Kötelezõ volt a sötétítés mindenütt. Nem mertük a zseblámpánkat használni. Sötétben botorkáltunk az erdei ösvényeken. De sokszor a Csapnál ledobott Sztálingyertyák olyan világosságot teremtettek, hogy a tût is megtaláltuk volna a földön. Egy bomba egyszer a Horváth mérnök lakásánál esett le a Tisza töltésnél, több kilométerre tõlünk, de olyan hangosan robbant fel, hogy azt hittük minket ért.
Én ólomkatonákkal vívtam a nagy csatákat. (Abban az idõben még nem tudtuk, hogy a gyermekeknek nem szabad ólommal játszani.) Az ebédlõ asztalunk az egyik sarkánál csap volt, amin a tetõ elfordult. Szerettem az asztalban kutatni. Ott voltak a régi fényképek. Különösen az amerikai rokonok képeit nézegettem gyakran. Ott voltak a primitív játékaim. Mi csináltuk a játékokat: cérnásgurigákba gumit csavartunk, és a végére egy tût tettünk egy vékony szelet szappan felé. Felcsavartuk, és versenyeztünk kié megy tovább.
Egyszer egy olyan háromkerekû kocsit szerkesztettem, aminek szárnya is volt. Nem repült, de úgy nézett ki, mint egy repülõgép. Éjjel elbújtunk, ha jöttek a bombázók, nappal az én gépemet használva, mi voltunk a támadók. Por bombákat használtunk.
Az ostrom idején a pincénkben szorongtunk tizenketten. Édesapám emeletes ágyakat épített a fal mellé. A padlásunk tömve volt szederlevelekkel teli zsákokkal, az udvaron a ház keleti falát pedig mentás ládák védték. Szerencsések voltunk, mert a lakásunk körül ötven méter távolságra 16 akna esett le, de bennünket egy sem ért. Egyszer egy ágyúgolyó a fejem felett három méterre tört le kis ágat, de négy házzal odébb ért csak földet, így nem lett semmi bajom. Majd az orromtól egy pár centiméterre fúródott egy vándorgolyó a mentásládába. Néha csak másodpercek töredékén múlott az életünk.
Szûk volt a hely a pincében, ezért egy este édesapám kiment a pince bejáratához egy cigarettára. A szomszéd házat érte teletalálat. Édesapám egy lépéssel lent volt közöttünk. Csodálatos módon Szegediné a fiával, Gyurival, volt a konyhájukban, amikor a házuk tetejét szétvitte az akna. Az akna szilánkok sok kárt csináltak. Megrongálták a tûzhelyet, ami mellett állt Szegediné a gyermekkel az ölében, de rajtuk egy karcolás sem volt.
Hét és fél éves voltam, amikor a háború körülöttünk véget ért. Mi azonban nem hagytuk abba a harcot. Iskola után napról-napra partizánosdit játszottunk a rossz Tisza partján, a füzesben. Farkasalmát, vagy egy maroknyi agyagot húztunk egy vesszõ végére, és azt repítettük át lövegként a víz másik oldalára. Mind a két csapat egyenlõ volt addig, amíg Csombók Barna be nem állt az ellenfélhez harcolni. Õ nagyobb és idõsebb volt tõlünk, és olyan hatalmas agyag darabokat tett a husáng végére, hogy amikor egy fát eltalált, szétlapult, mint egy tányér. Ilyen túlerõvel szemben Kántor Józsival jobbnak láttuk abbahagyni a harcot. Felemeltük a fejünket, amikor a felettünk lévõ ágat telitalálat érte. Kitöröltük a szemünkbõl a sarat és fegyverszünetet rendeltünk el. Az én fejemen egy kerek görögdinnye kivájt héja volt a rohamsisak, Józsi fejét pedig egy kis bili ékesítette, ami olyan pontosan rápasszolt a fejére, hogy perceken át nem tudta lehúzni. Katonának nem illik pityeregni, de már majdnem elsírta magát, mikor végre kiszabadult a feje.
Megmosakodtunk a sekély vízben, ami az utóbbi hetekben egyre jobban összezsugorodott. Tavasszal és õsszel az "új" Tiszából átfolyt a víz a régi mederbe, majd a száraz idõben teljesen kiapadt. Ahogy szótlanul mostuk az arcunkat észrevettük, hogy az összeszûkült vízben annyi kar nagyságnyi hal úszkált, hogy kézzel is lehetne fogni belõlük. Csak át kellett szaladnunk a töltésen és az úton, és máris az Oláhék udvarán voltunk, ahol Kántor Józsi lakott a mostoha testvéreivel. Épp ott volt Szabados Dezsõ, Bûdi Dezsõ, Novák Dezsõ, Szegedi András és a két Oláh fiú, Sándor és József. Lelkendezve mondtuk: "Gyertek gyorsan, a rossz Tisza tele van hallal." Hatalmas vesszõkosarakkal szaladtak utánunk. Mi, kisebbek, felzavartuk a vizet, és a tõlünk jóval idõsebb suhancok kosárral fogták össze a felszínen úszkáló halakat.
Néhány óra elmúltával a halak már a serpenyõk mélyén úsztak a zsírban, és az illatuk átjárta a falusi levegõt. Józsival megéreztük messzirõl a szagot. Elindultunk hazafelé. Közben arról beszélgettünk, hogy a nagyobb fiúk télen másképpen halásztak. Léket vágtak a jegen, és egy jól irányított mozdulattal kézigránátot csúsztattak a vízbe. Egy rövid idõre a robbanás megbódította a halakat. Eszméletlenül lebegtek a felszínen, a léknél. Kézzel ki lehetett szedni õket.
Már alkonyodni kezdett mikor hazamentem. Otthon édesanyám pénzt nyomott a kezembe és elküldött tejért a szomszédba. Megálltam Szegediéknél. Egy tál körül ültek, a küszöbön. Túrós galuskát vacsoráztak. Bikáikról beszélgettek. Az egyik igen összetörte Mihályt, de másnapra már újból neki kellett kihajtani mind a nyolcat. Fájlalta a kezét, lábát és a mellét is, de akár esett, akár fújt Szegediéknek menni kellett a csordával. Szerencsére a három kutya tudta mit kell csinálni. A hûséges állatok most ott lesték, hogy a család mikor fejezi be a vacsorát. Õk is kaptak. Ha nem volt elég, akkor a moslékból szedtek ki ételhulladékot.
Hosszú ideig hallgattam a beszélgetésüket. Szegedi néni végre megkérdezte miért szorongatom a pénzt a kezemben.
- Azért küldött édesanyám, hogy tessenek adni egy csupor tejet.
- Adnék szívesen - mondta Szegediné, - de a nap már leszállt, és ha ilyen késõn adom ki a házból, akkor a tehenünk véres tejet fog adni.
Én nem hittem a babonákban, de nem ellenkeztem. A magam korabeli gyermekektõl gyakran hallottam, hogy ha a fecskét bántjuk, akkor a tehén teje véres lesz. Mivel nekünk nem volt tehenünk, arra gondoltam, hogy jó lenne kipróbálni és meggyõzõdni az igazságról, de a verebeken és szárnyasegereken kívül nem nagyon bántottuk a madarakat.
Szóval elindultam tejet venni a szomszédoktól. Szegediéktõl átmentem Koleszárékhoz. Csak az udvarunk sarka találkozott az övékkel, de azért szomszédok voltunk. Csodálkozva láttam, hogy a tornácukon a kis kutyák között volt két kismacska is. Az anyjukat elgázolta a szekér, és a kutya nevelte fel a cicákat is. Morgott rám erõsen. Csak félve mertem megközelíteni az ajtót. Már a küszöbön álltam, mikor eszembe jutott, hogy mikor partizánosdit játszottunk, akkor Koleszár Bori néni kiszaladt a házból kiabálva, hogy beleugrik a Tiszába. Bizony a nagy játékban elfelejtkeztem az esetrõl. Nem mertem kopogtatni, hátha gyászban találom a családot. Beszédet hallottam, és a következõ pillanatban Bori néni állt elõttem a félhomályban.
- Hát Bori néni nem fúlt a Tiszába? Kérdeztem gyermekes ártatlansággal. Azt tetszett mondani, hogy beleugrik Bori néni a Tiszába.
- Jaj fiam! Belegázoltam a vízbe, oszt kijöttem mert nem tudok úszni, no meg a víz hideg volt. Tudod fiam a hideg vízben könnyen megfázik az ember. Olyan bolond aztán nem vagyok, hogy a saját temetésemre taknyos orral menjek.
Gyerek fejjel eltöprengtem egy ideig, hogy ha már valaki meghal, akkor mit számít, hogy náthás-e vagy sem. De hát, gondoltam, jobb lesz ha megmondom miért jöttem.
- Bori néni! Tejet szeretnék venni.
- Jaj Palkó, nekünk nincs tehenünk.
- Nincs? Hát az ólban mi van?
- Az nem tehén, hanem ökör.
- Hát az ökör nem tehén? Faggattam Bori nénit.
- Nem fiam. Az ökör az egy kiherélt bika.
- Pedig olyan szarva van, mint a tehénnek.
- Na fiam, te aztán eltaláltad a szarva közt a tõgyit. Most aztán szaladj hazafelé mert már sötét van, és még téged is kiherél valaki.
Sietve másztam át a kerítésen. Nem akartam ökör lenni. Restelltem a tudatlanságomat. Korán lefeküdtem. Aznap nem ittunk tejet. Akkor elhatároztam, hogy legközelebb jobban megvizsgálom az állatokat. Ez aránylag könnyû volt, mert a házunk és az iskola között volt a bikaistálló. A velem egy idõs gyerekekkel, nem az iskolában, hanem a kerítésre kapaszkodva tanultuk meg a párosítás alapvetõ tanait.
Ha a gazdák tehenet hoztak a bikaistálló udvarára, akkor az iskolás fiúk és lányok a sövényre kapaszkodva lesték az eseményeket. A tanító néni nem is csengetett addig, amíg a bika el nem végezte a feladatát. Szerettük a lassú bikákat. Ilyenkor a szünet egy félóráig is eltartott. Szemléleteinknek az lett az eredménye, hogy a kerítés kezdett széthullani.
A tanító néni elhatározta, hogy egy új kerítést csináltat, mielõtt a bika átjön az iskola udvarára. Pénz azonban nem nagyon volt. Azt gondolta, hogy ideiglenesen egy napraforgó góré kerítés is jó lesz. Arra még a gyermekek sem tudnak felmászni bámészkodni. Mivel éppen tanfelügyelõt vártak, megkérte a szemben lakó pipás Dani bácsit, hogy gyorsan csináljon egy kerítést. Õ azonnal hozzákezdett a munkához.
Dani bácsi azért kapta a "pipás" nevet, mert mindig a szájában tartotta a pipáját. Csak éjszakára vette ki, no meg olyankor, ha nagyobbat akart káromkodni a megszokottnál. Õ nem bosszúságból, vagy rosszaságból fûszerezte a beszédét, hanem szokásból. Nyomdafestéket el nem bíró pikáns kifejezéseket úgy belekeverte a beszédbe, mint a sót a levesbe.
Elkészült a kerítés éppen mire megérkezett a tanfelügyelõ az igazgatóval és a község vezetõivel. Nekünk, iskolásoknak, is megengedték, hogy a többiekkel mi is szakértelemmel megvizsgáljuk a Dani bácsi munkáját. Egyszer csak megszólalt a tanító néni.
- Egy kis baj van, Dani bácsi!
- No mi izéli a kisasszony orrát? (Ezt nem olyan finom szavakkal mondta, mint én, hanem fûszeresen.)
- Az a baj, Dani bácsi, hogy a kerítés nem egyenes.
Erre a megjegyzésre Dani bácsi háromszor is kivette, visszatette a pipáját. Végignézett a munkáján. Aki ismerte, az már tudta, hogy most valami cifra megjegyzés következik.
- Magának egyenes kell?... Hát nem lõnek ezzel nyulat.
Mi érdekesnek találtuk a Dani bácsi borsos válaszát, de a tanítónénink nem. Olyan piros lett, mint a pipacs. Beszaladt az iskolához csatolt lakásába. Nem volt hozzászokva a karádi tájszóláshoz. Olyan fûszeresen a pestiek sem tudtak beszélni, mint a karádiak. Erre születni kell.
Gyakori volt a káromkodás a kocsmában, de átcsúszott a fejem fölött és nem ragadt rám a világhírû cifra karádi beszéd. Egy ilyen hétköznapi kifejezésnek voltam egyszer fültanúja a templomban, mikor a nagytiszteletû úr ékes tájszólással ezt prédikálta: "Hogy verjem belétek; hogy nyomjam belétek, de nem azt amit ti gondoltok, hanem a hitet, a reménységet és a szeretetet." A megfásult lélek sem tud egy ilyen üzenetet könnyen elfelejteni, én sem, pedig szeretném.
Amióta ezek a dolgok történtek a falu újjáépült. Szépen kifejlõdött, de a "tájszólásainkban" alig történt változás. Többszöri hazalátogatásom alkalmával szomorúan tapasztaltam, hogy a karádi beszéd olyan cifra és fûszeres, mint régen. Több magyarországi falu a népmûvészetével, tánccsoportjával, sportolóival örökíti meg a nevét a térképen. Ha a fûszerezett beszédet a térkép készítésnél figyelembe vennék, akkor komoly helyezést érnénk el.
Volt egy történelmi esemény Tiszakarádon, amirõl talán a karádiak sem tudnak. Az Elsõ Világháború idején egy bácsi kapált a határban, amikor vagy húsz román katona körülvette. Volt köztük egy, aki elég jól beszélt magyarul. Elhatározták, hogy elegük volt a háborúból. Megadják magukat. Arra kérték a bácsikánkat, hogy kísérje be õket a rendõrségre. Az öreg azt felelte, hogy hagyjanak neki békét. Neki nincs ideje visszamenni a faluba. Ekkor a katonák fegyvert fogtak rá. Megfenyegették. Ha nem kíséri be õket, agyon lövik. Ráadásul még a puskájukat is õvele akarták bevitetni. Ebbe már nem ment bele az öreg, mert nem bírt volna el húsz puskát. Úgy oldotta meg a problémát, hogy minden katonával vitette a saját puskáját, õ pedig a kapanyelet rájuk fogva kísérte be õket a csendõrségre. Az öreg sose dicsekedett. Azt hittük szerénységbõl. Egy nap aztán egy kis ital hatására megeredt a nyelve a kocsmában, és õszintén elmesélte vitéz cselekedeteinek igazi történetét.