Hamiltoni Református Egyház
MAGYARORSZÁG - Nyugaton sokan nem ismerik hazánkat. Mivel Kanadának nincs hasonló méretû tartománya, Indiana államhoz hasonlítjuk nagyságát. Magyarország lakossága 10 millió.
A IX. század elejéig õseink a Fekete tenger északi részén laktak a Don vidékén. 890 körül Lebédiából Etelközbe, a Dnyepertõl nyugatra szorította a hét törzsre oszlott magyarságot a besenyõk támadása. Védekezésre készülve, a törzsfõk: Álmos Elõd, Kond, Ond, Has Huba és Töhötöm vérszerzõdést kötöttek és Álmos fiát, Árpádot, választották meg fejedelemnek. Árpád vezér hadai 896-ban elfoglalták a Kárpát medence keleti részét. Géza fejedelem 970-ben rendezte a belsõ politikai helyzetét, de már a fiára, Istvánra, az elsõ keresztyén magyar királyra hárult az országalapítás munkája. Koronáját 1001-ben II. Szilveszter pápától kérte és kapta. Ezzel az ország függetlenségét elismertette III. Ottó német-római császárral. Magyarország történelmét és vallását összekapcsolta István a nyugat európai országok történelmével és vallásával.
REFORMÁCIÓ - Magyarország a fénykorát Mátyás király idejében érte el, de 1490-ben meghalt és vele együtt sírba szálltak a tervei is. Megkezdõdött a fõurak között a hatalmi harc és az ország hanyatlása. Egyre rosszabb lett a kisnemesség, parasztság és a jobbágyság sorsa. A viszályok közepette a török birodalom terjeszkedett. Bakócz Tamás érsek a pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett meg a török ellen 1514-ben. Dózsa Györgyöt nevezték ki vezérnek. A tétlenül várakozó elkeseredett tömegek azonban nem a törökök, hanem a nemesek ellen fordultak, és pusztították mindazt, ami az útjukba került. Dózsa csapatait Szapolyai János erdélyi vajda verte le. A nagy felfordulás után az elszegényedett ország sorsa 150 évre eldõlt, amikor Szulejmán szultán hadai 1526. augusztus 29-én Mohácsnál másfél óra alatt 20,000 magyart pusztítottak el. Meghalt II. Lajos király, 7 fõpap, 28 zászlósúr, 500 fõnemes és az ország legjobb vitézei. Az ország három részre szakadt. Erdélyben kialakult a fejedelemség, a nyugati részen megmaradt a királyság, az Alföld és a Dunántúl keleti része pedig török uralom alá került. A szétszakadt országban a nemzeti vallás egysége is megszûnt. Az egyházak elszegényedtek, papok nélkül maradtak. Ebbe a megosztottságba és ürességbe jött nyugat Európából Luther Márton és Kálvin János reformációja. A 16. század végére az ország többsége a protestáns vallást követte.
1910-ben a reformátusok száma 2.5 millió volt Magyarországon, de a Trianoni békeszerzõdés után Romániához csatoltak több mint ezer magyar hátterû egyházat. Ugyancsak ezekben az idõkben 1.5 millió magyar vándorolt ki Amerikába és Kanadába.
KANADA - A kanadai magyar emigráció hivatalos kezdete 1886. Az elsõ telepesek Pennsylvania államból jöttek Kanadába Eszterházy Pál vezetése alatt. A bányák és gyárak szennyes munkájából visszavágytak a magyarok a békésebb mezõgazdasági életbe. Ugyancsak csábította õket a kanadai kormány ígérete: 160 hektár ingyenes föld. A legelsõ 35 család Saskatchawan tartományban, Northwoodtól északra telepedett le. Mivel a vidék az óhazára emlékeztette õket, az elsõ településük Kaposvár néven lett bejegyezve a történelembe.
A 20. Század elején a magyarországi politikai körökben rendszeres vita tárgya volt az emigráció. Voltak olyanok, akik úgy érezték a külföldre távozók munkát találva egy idõ múlva visszajönnek, de ezzel ellentétben sokan úgy érezték, hogy a legtöbb magyar számára az emigráció végleges lesz, ami nemzeti tragédia lesz. Valóban az lett. Kivándorolt 1.5 millió magyar. Az ország észak-keleti részén volt olyan falu, amelyik majdnem kiürült. A 20 és 45 év közöttiek indultak el Észak-Amerika felé, ezek 75%-a sohasem költözött vissza az óhazából.
1956. október 28 és 1957. február 28 között 178,351 magyar menekült el Ausztriába az 1956-os Szabadságharc után. Ezeknek nagy része 20-30 év közötti szakmunkás volt. A 7,241 diák közül, akik elhagyták Magyarországot 1,869 ment Amerikába és 958 Kanadába. Legtöbbjük ösztöndíjat kapva beilleszkedett a nyugati kultúrába. Az 1956-os menekültek egy részét nem érdekelte a vallás és az egyház, de ennek ellenére komolyan hozzájárultak a kanadai magyar egyházak munkájához.
Az emigrációs hullám Kanada felé évtizedekig tartott, de késõbb kezdõdött, mint Amerika felé. A legtöbb bevándorló a 20-as évek végén és 1956 után jött Kanadába. A Kanadai Statisztikai Hivatal 1968-as évkönyve szerint 1931-ben 40,562 magyar élt Kanadában; 1941-ben 54,598, 1951-ben 60,460, és 1961-ben a létszám 126,220 volt, amibõl 72,900 az óhazában született. Jelenlegi gyülekezetünk többsége szintén az óhazában született.
Ontarioban az 1930-as években Delhi környékén a dohányövezetben nagy számban telepedtek le a magyarok, de 40-es években már Torontoban is megnövekedett a magyar bevándorlók száma és elérte az ötezret. Statisztikai adatok szerint 1941-ben a fejlett gyár ipara miatt Hamilton magyar lakossága 2,675 volt. A bevándorlás kezdetén a kanadai magyarok 13%-a élt Ontarioban, de a 70-es évek elejére a létszám elérte az 50 százalékot.
HAMILTON - Az ipari lehetõségei miatt Hamilton vonzotta a magyarokat. 1926. márciusában Kovács Ferenc lelkész engedélyt kapott a Kanadai Presbiteriánus egyháztól, és azon keresztül a Hamiltoni Egyházmegyétõl, hogy egyházat szervezzen Hamiltonban a bevándorlók részére. Kovács Ferenc ebben az idõben istentiszteleteket tartott Brantfordon, Fallson és Torontóban.
Hamiltonban a legelsõ istentiszteleteket a James Streeten tartotta a gyülekezet. Majd 1926. május 26-án hivatalosan megalakult Kálvin Presbiteriánus Egyház néven a következõ vezetõkkel: Fõgondnok és pénztáros - Várady András; gondnok helyettes - Türky István; titkár - Kemény József; presbiterek - Istvánffy Miklós, Szép Sándor és Baranyi József. (Az elkövetkezõ években a gyülekezet a Kálvin Presbiteriánus Egyház nevet megváltoztatta: Kálvin János Magyar Presbiteriánus Egyház névre.)
A gyülekezet hónapokon át élvezte a testvér egyház vendégszeretetét, de egyre nagyobb volt az óhaj, hogy a gyülekezetnek önálló temploma legyen. 1926 nyarán a gyülekezet kibérelt egy lakást a Wentworth Avenue 247 szám alatt, és a szervezõ munka itt indult meg az újonnan megválasztott presbitériummal. A nagy anyagi nehézségek idején a közegyház Missziói Bizottsága fizette a lelkészt. Még Nt. Ruzsa Jenõ idejében is a stipendium egy részét a Missziói Bizottság fizette, és csak késõbb erõsödött meg a gyülekezet annyira, hogy önállóan fizesse a lelkészt.
A kezdeti években a gyülekezet más templomoknál találkozott, mivel a nagy munkanélküliség miatt a tagság összetétele havonként változott. Sok magyar jött Hamiltonba, de sokuknak nem volt munkája, és ha volt is kevés volt a fizetés, így gyakran továbbmentek jobb munkalehetõségeket keresve.
1927-ben a gyülekezet ismét tovább költözött és a Neighborhood House nevû iskolában folytatta az istentiszteleteit a Beach Roadon. 1928-ban a gyülekezet a James Street északi részén a 325 szám alatt talált otthonra. A kibérelt helyiségben Református Magyar Otthont és könyvtárat alakítottak. Röviddel 1929 januárja után a gyülekezet tárgyalásba kezdett a Barton Streeten lévõ Westminster Church megvételével kapcsolatban. Elõször kibérelték, majd szeptembertõl ott folytatódott a munka. Csupán 80 tagja volt az egyháznak, és csupán egy kevés pénze, de elhatározták, hogy a Kanadai Presbiteriánus Egyház segítségével megveszik a templomot. 1929-ben a tõzsde összeomlása és az ipari pangás, ami azt követte lehetetlenné tette a vételt. A gyülekezet nem tudta megtartani az épületet. Az állandó költözködés közepette egyre jobban megérett a vágy arra, hogy a gyülekezetnek saját temploma legyen. A legjobb megoldást a vezetõk abban látták, hogy vesznek egy telket és templomot építenek.
1932. február 28-án a gyülekezet elhatározta, hogy a Birch Avenue 121 szám alatt lévõ telket megveszi és templomot épít. Mindez a nagy munkanélküliség idején történt. Az építkezés idején a következõk voltak vezetõk: Gondnok - Kovács Kálmán; pénztárosok - Dojcsák Gábor és Szabó Dénes; titkár - Kozma Gyula; presbiterek - Majoros László, Bálint Sándor, Szabó Miklós, Szikszay Imre, Bartha József, Kurpé András, Kurpé Gábor, Béres György 1, Béres György 2. A templom épülete 1933. április 17-én lett felavatva.
Az építkezéssel kapcsolatban egy néhány érdekes dolgot érdemes megemlíteni. Amikor a Dundasban lévõ Erskine templom leégett, az egyháztagok segítettek annak szétszedésében. A Cooper Construction Company cserébe pénzadományt és építkezési anyagot adott a gyülekezetnek. A vasgerendák, téglák, sõt még a központi fûtés kazánja is be lett építve a jelenlegi épületünkbe. Magyarok felekezeti különbség nélkül segítettek az építkezésnél. Azok, akik munkanélküliek voltak naponta kaptak egy dollárt, hogy ennivalót vehessenek, de legtöbben minden ellenszolgáltatás nélkül jöttek segíteni. A munka 1932 nyarán kezdõdött meg és November 3-ra a tetõ már az épületen volt. A karácsonyi istentiszteletet már az új templomban tartotta meg a gyülekezet.
Kovács Ferenc az erdélyi szülõfalujának templomát használta mintaképül az építkezésnél, ezért lett a templom erdélyi stílusú.
Ha hivatásos építész építette volna a templomot, akkor a költség körülbelül 80 ezer dollárba került volna, de mivel önkéntesek építették fel, a templom építési költsége 8 ezer dollár volt. Az építkezés idején Mr. Cooper, garantálta, hogy az összes számlák fizetve lesznek. Az anyagi nehézségek közepette az egyháztagok és barátaik összegyûjtöttek 2 ezer dollárt. A Missziói Bizottság elnöke, Dr. Grant látva a gyülekezet szorgalmát 2 ezer dollárt ajándékozott a sajátjából, majd egy özvegyasszony, Mrs. Mowbary 4 ezer dollárt adott kölcsön igen alacsony kamatra. 1947-ben az eredeti kölcsön vissza lett fizetve és 1955-re a parókiára felvett kölcsön is rendezve lett.
Voltak idõszakok, amikor a gyülekezet nehéz anyagi gondokkal küszködött, ilyenkor a Missziói Bizottság segített. Külön segítséget kaptunk egy üzletembertõl, Mr. J. W. Hamiltontól, akinek támogatása nyomán a gyülekezet a lelkész stipendiumát tudta fizetni.
A következõ lelkészek szolgáltak a Hamiltoni Kálvin János Magyar Presbiteriánus Egyháznál:
| Kovács Ferenc | 1926-március --- 1933-október | 7 év |
| Kovács Károly | 1933-október --- 1939-január | 6 év |
| Molnár Jenõ | 1939-március --- 1941-május | 2 év |
| Árvay András | 1941-július --- 1942-március | 1 év |
| Ruzsa Jenõ | 1942-július --- 1969-szeptember | 27 év |
| Baksa Csaba | 1970-február --- 2000-február | 30 év |
| Kántor Pál | 2000-február --- jelenleg is |
Árvay András szolgálatának az idején lett az elsõ parókia megvéve a Fullerton Avenuen. Ezt követte a második parókia a Birch Avenue és a Wilson Street sarkánál. A jelenlegi parókia címe Southill Drive 15. Ez az épület Ruzsa Jenõ nyugdíjba vonulása elõtt meg lett véve.
Ruzsa Jenõ szolgálatának az idején lett a gyülekezet önálló. Ugyancsak az õ idejében vette meg a gyülekezet a templom melletti telket és 50 ezer dollár összegyûjtését követõen egy új szárnyat építettek a templomhoz. Padokat vettek a Hagersvilleben lévõ katonai kápolnából. Ruzsa Jenõ egyik legnagyobb kanadai szolgálata az volt, hogy bejárta a magyar lakta telepeket és leírta a történetüket. A történelmi anyag összegyûjtése és feldolgozása könyvként éveket vett igénybe. A Ruzsa család, amelyik részt vett a 75 éves jubileumunkon, ezeket a könyveket díjmentesen ajándékozta honfitársainknak évtizedeken át és a jubileumon is.
1971-ben Baksa Csaba szolgálata kezdetén a magyar iskola és cserkészet újjá lett szervezve. Ebben az idõben 75 gyermek volt beiratkozva a vasárnapi iskolába és cserkészetbe. Baksa Csaba 2000 februárjában ment nyugdíjba. A 75 éves jubileumunk idején köszönetet mondtunk neki 30 év szolgálatáért. Õ volt az ünnepi szónokunk.
A templom elsõ orgonáját Bikó János ajándékozta, majd 1947-ben elektromos orgonát vásárolt a gyülekezet. A gyülekezet 75 éves létének több mint felét, 38 évet Tóth János kántorkodta át 1962 és 1999 vége között. A jelenlegi orgonistánk Kun K. Eszter, akinek szintén köszönetet mondunk a szolgálatáért.
Gyülekezetünk megszervezése óta a következõk voltak a fõgondnokok:
| Kovács Kálmán | 1926-1934 |
| Berecz János | 1934-1944 |
| Gérus István | 1944-1983 |
| Gál Sharon | 1983-1987 |
| Bodó Brownie | 1987-1990 |
| Rouffer Mihály | 1990-1994 |
| Petróczy Mária | 1995-1999 |
Gérus István 39 éves gondnoki munkája alatt a gyülekezet élete megerõsödött. Áldás volt a majdnem négy évtizedes biztos és odaadó vezetése. Itt meg kell említenünk, hogy az utóbbi két lelkész szolgálati ideje 57 esztendõ volt: Ruzsa Jenõ 27 év, Baksa Csaba 30 év. A majdnem hat évtized maradandó nyomot hagyott, és meghatározta nemcsak a gyülekezet 75 éves múltját, hanem a gyülekezet jövõjét is.
Jelenleg a következõk az egyház presbiterei: Bodó Barry, Bodó Leslie, Bodó Barna, Deys Eric, Gál Ferenc, Herczegh Emmy, Herczegh Károly, Holocher Elemér, Jacina János, Kádár Lajos, Kalmár Lajos, Kiss Zoltán, Koroknay László, Kovács Alex, Kovács Marianna, Kun Sándor, McCarter Bernadette, McCarter George, Nagy Alex, Oláh Tibor, Papp Gábor, Tibay Zsigmond, Toldi Miklós, Újj Béla, Újj Mary, Vajda Ferenc, Vernársky László.
Nõegyletünk elsõ elnöke Berecz Jánosné, szül. Móré Erzsébet volt. A következõ asszonytestvérek szolgáltak, mint elnökök: Balogh Barbara, Berecz Jánosné, Bodó Károlyné, Bodó Lászlóné, Butka Júlia, Gál Anna, Gérus Istvánné, Gyenge Annus, Jakab Magda (Chanády), Kovács Erzsébet, Oláh Klára, Takács Erzsébet és Toldi Etelka.
Nõegylet vezetõi: elnök - Oláh Klára, elnök helyettes - Toldi Irénke, pénztáros - Tóth Ilonka, titkár - Scandlan Mary.
A kanadai és amerikai magyar gyülekezeti életben nagyon sok társadalmi esemény van. Ezeknek egy része segítséget nyújtott a hagyományok és kultúra megõrzésében, de ugyanakkor a rendezvények, mint például a piknikek, ebédek, vacsorák, bálok anyagi hasznot hoztak, de ezek megrendezése fáradtsággal és sok munkával járt. Köszönetet mondunk azoknak, akik évtizedeken át segítettek és segítenek most is és a jövõben is.
Külön köszönetet mondunk a Jubileumi Bizottságnak is. A következõk voltak a tagok: Bodó Leslie, Bodó Tilda, Butka Júlia, Herczegh Emmy, Herczegh Károly, Jacina János, Kántor Pál, Kántor Charlotte, Kun Sándor, Oláh Klára, Oláh Tibor, Toldi Irén és Toldi Miklós.
A Jubileumi Bizottság elhatározta, hogy a 75 éves jubileum belsõ ünneplés lesz és nem bérelünk ki nagyobb termet az ebédre. Az októberi ünnepségre a jegyek már augusztus végére elfogytak. Csak 218 ülõhelyünk volt, de úgy éreztük, hogy idejében értesítettük a gyülekezet tagjait, ahhoz hogy rezervációt csináljanak és velünk legyenek.
Éppen a jubileumi ünnepség hetére készült el az új tetõ az oldalsó épületet, ami szebbé tette a templom külsõ képét.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akiknek a munkája nyomán gyülekezetünk 75 esztendõn át magyarul imádkozhatott, énekelhetett, hallgathatta az igét Hamiltonban. Kérjük a jó Istent, hogy áldja meg azok emlékét akik életük és vagyonuk egy részét feláldozták azért, hogy legyen és megmaradjon a református gyülekezetünk. Sok fáradtságról, verejtékrõl, néha fájdalomról, de ugyanakkor óriási örömrõl és lelki boldogságról is beszélnek az elmúlt esztendõk. Adjon a Teremtõ még sok áldásos és gyümölcsözõ évet a hamiltoni gyülekezet további szolgálatában.
Kántor Pál